Teniszélet a top 400-on kívül – amikor vizet sem adnak a torna szervezői

Pár nap múlva, az év első Grand Slameként rajtol az Australian Open, jelenleg a felvezető ATP- és WTA-tornái zajlanak, és fut néhány Challenger is. Az ennél is kisebb, ITF-tornákról szinte sohasem esik szó – pedig mindenkinek a legalacsonyabb szinten kell kezdenie a ranglistapontok gyűjtögetését.

Mint öt éve

Gombos Norbert sem kerülhette ezt el másfél évtizeddel ezelőtt, s most, 34 évesen újra ez vár rá idén. A nádszegi származású teniszező tavalyi csuklóműtétje után már százszázalékosan érezte magát, ugyanakkor önbizalomhiánnyal küzd(ött), így a 433. helyre esett vissza év végére a világranglistán – amelyen volt a 80. is.

Szerencsére késő ősszel Kínában meggyőződhettem róla, hogy akármilyen jó játékosokat is meg tudok még verni. Kicsit aztán megjártam, mert Európába hazaérve rögtön indultam újabb tornákra, és nagyon elfáradtam. A regenerációra már több időt kell szánnom 

– szűrte le a tanulságot Gombos év végén. 

Nem érzem magam öregnek, bár a korom már megvan. De a nemrégi fizikális teszteken is olyan eredményeim voltak, mint öt éve.

Edmunds is küszködik

Gombos szerint a teniszben nagyon kiszélesedett a mezőny, mindenki magas színvonalon játszik, így már a Challengerek selejtezőiben is jó riválisokkal találkozik. Ha pedig sikerül túljutnia a kétkörös kvalifikáción, a főtáblán (selejtezősként) gyakran az 1. kiemelt vár rá.

Itt van például Kyle Edmunds, aki volt 14. is a világranglistán, és most épp csak befér a top 400-ba. A brit játékos már két éve harcol azért, hogy térdműtétei után visszakerüljön oda, ahova tudása szerint tartozna, de ez nagyon nehéz. Én is szerepeltem már Grand Slam-tornákon, ezért nagyobb rajtam, rajtunk a nyomás. Ráadásul kicsit lejjebb is vitték a megszerezhető ranglistapontokat a Challengereken, amelyeken egy negyeddöntő felér egy Futures-torna fináléjával

– magyarázta lapunknak Gombos.

Utóbbiakon, az általában 25 ezer összdíjazású ITF-viadalokon pedig gyakran nem olyanok a körülmények, mint amihez hozzá vannak szokva. 

„Az volt a tapasztalatom, hogy ezek a tornák gyakran csak a bizniszről szólnak. Nagyobb komplexumokban rendezik őket, amelyekben ha sok teniszező/edző foglal szállást, akkor megvan a kellő bevétel, a körülményekkel nem nagyon foglalkoznak. 

Néha csak néztem, hogyan viselkednek a teniszezőkkel a szervezők. Olyan labdákat hoztak, amelyeket kinézetre kutyák rágcsálhattak előtte; volt, hogy a meccsem előtt hiába kértem vizet, elküldtek, hogy vegyek valahol egy üzletben. 

Elég depresszív a hangulat ezeken a tornákon, ezért igyekszem a Challengereket választani, mégha ott a kvali is vár rám” – mondta a szlovák Davis-kupa-csapat tagja.

Mínuszos év

A másik fontos kérdés pedig az anyagiaké, mivel köztudomású, hogy – kissé eltúlozva – jól a top 100, szűkösen a top 200 tagjai tudnak megélni a teniszből. Gombosnak továbbra is szerződése van a Nemzeti Teniszközponttal (NTC), amely fizeti az edzőjét, Tóth Tibort, ezen felül azonban minden kiadást magának kell állnia. 

Sosem volt olyan szerződésem, ami bármilyen juttatást tartalmazott volna a tornákon való részvétellel kapcsolatban 

– szögezte le nem panaszképp, puszta tényközlésként Gombos. 

2024-ben majdnem az összes hetemet mínuszban zártam pénzügyileg, kivételt a két kínai torna jelentett csak. Illetve mivel pályára is léptem a Davis-kupa-csapatban, a válogatott szereplés biztosított bevételt. De tudatosan készültem rá, ha előállna ilyen helyzet, legyen elég anyagi tartalékom. A korábbi években igyekeztem spórolni, pont azért, hogy bármi történik is, 1-2 évig még tudjak teniszezni. Így most ebből élek. 

De mindenképpen szeretnék még újra belekóstolni az ATP-tornák világába, és odaférni a GS-kvalifikációkba. Idénre így az a célom, hogy legalább a 200-ba visszajussak a világranglistán.”

Ehhez pedig Nottinghamben teheti meg az első lépéseket, ahova beszélgetésünk után indult Gombos, és ahol cikkünk nyomdába megjelenésekor már a negyeddöntőnél tartott.

Komplexebb a háttér

Méri Eszter már kiutazása után nyilatkozott az Új Szónak – igaz, ő nem egy tornára repült az USA-ba, hanem az egyetem második félévére. A csallóköznádasdi származású teniszező – akiről korábban is írtunk már lapunkban – ugyanis egy évnyi pozsonyi főiskolai lét után úgy döntött, él az amerikai ösztöndíj lehetőségével. Eleinte a szervezetét is megviselte a kintlét, mentálisan pedig nagyon nehezen viselte a honvágyat, de mostanra már otthonosabban mozog Texasban. 

Nagyon jó egyetemre kerültem, az 5-10 legjobb teniszcsapat egyikében készülhetek, ahol minden nagyon profi. Az NTC tagjaként volt edzőm és biztosították a pályahasználatot, de a regeneráció költségeit, az étrendkiegészítőket és hasonló dolgokat nekem kellett állnom. Amerikában pedig rendelkezésemre áll pl. sportpszichológus, fizioterapeuta, erőnléti tréner is, meg vagyok elégedve

 – mesélte a 22 éves teniszező.

Nehéz kitörni

A világranglista 586. helyezettjeként az ő esetében is az ITF-tornák jöhetnek számításba, amelyeken 3-4 éve szerepel a felnőttmezőnyben. Első diadalát tavaly nyáron aratta a szlovéniai Krskóban. 

Az NTC-ben úgy működött a dolog, hogy kaptam egy évre x össszeget, és azt magam szerint beoszthattam. De az olyan alacsony összeg volt, hogy kb. áprilisig fedezte a tenisszel kapcsolatos kiadásaimat. Az egyetemen fizetik az ITF-tornákon való részvételemet, viszont csak azokat, amelyeket az iskolaév alatt rendeznek. Cserébe viszont a pénzdíjakat nem tarthatom meg, de a nyári, európai tornákon meg fordított lesz a helyzet 

– magyarázta a somorjai teniszklub neveltje.

A kérdésre, ő milyennek látja a 15-25 ezres tornák szervezettségét, nevetve válaszolt: 

Gombi azért érthetően jobb feltételekhez van szokva. De az tény, hogy edzőpályák például nincsenek, és az is megesik, hogy néha csak félpályányi részen tréningezhetünk. Míg a WTA-tornákon a szállást, az étkezést is a rendezők biztosítják, ezen a szinten mindenről magának kell gondoskodnia a teniszezőnek. Ez minden szempontból megterhelő, és bizony nehéz ebből kitörni.

A top 100 a végcél

Méri azért is választotta az USA-t, mert kicsit egy helyben topogott itthon, ahol a Testnevelési Egyetemen sem voltak igazán előzékenyek vele. 

„A téli szezonjaim sosem sikerültek túl jól, kevesebb is volt a torna Európában, amelyeken viszont erős volt a színvonal. Ezt a máskor depresszívebb időszakot most Amerikában töltöttem, nyáron pedig, amikor a nekem jobban fekvő salakon játsszunk többet, jön a motivációs löket” 

– vázolta fel az évét.

Motiváció szempontjából az egyetemi bajnokság sem egy rossz dolog, főleg – amint az riportalanyunk szavaiból kiderült –, hogy a sportág kimondottan népszerű a tengerentúlon. 

Persze az amerikai foci–baseball–kosárlabda hármassal nem veheti fel a versenyt népszerűségben, de a negyedik-ötödik helyen már a tenisz következik a sorban. Nagyon sokan játsszák, és a kemény borításon nagyon jók is az amerikai teniszezők. Így az egyetemi bajnokság értéke sem kicsi, át is kell még gondolnom a céljaimat. Mindig is az a típus voltam, aki kitűzött valamit maga elé

– tette hozzá Méri.

A végső célom persze adott, a top 100-ba akarok jutni a világranglistán. Persze ezt csak apró lépésekben lehet, amit most más edzésmóddal, más megközeltéssel próbálok elérni. Három évig lehetek, lehetnék az egyetemen, és olyan öt éven belül már oda szeretnék érni a legjobbak közé. Ha idén sikerülne felkapaszkodonom a 300–400. hely környékére, az ideális lenne.