Telek András új célokat keres

Aligha kétséges, Telek András a kilencvenes évek egyik legnépsze-rűbb játékosa volt a ferencvárosi szurkolók körében. A drukkerek nagyon kedvelték a mindig visszafogott, halk védőt, aki azért „csendben” is sokat elért: huszonnégyszer volt válogatott, ötszörös bajnok (háromszor a Fradival, kétszer az 1. FC Košice együttesével), a zöldekkel négyszer lett kupagyőztes, s kétszer (az imént említett csapatok színeiben) részt vehetett a Bajnokok Ligája csoportmeccsein is. A játékosról, aki tavasszal a Zalahús ZTE FC futballistája volt, mégis azt hallani: három hónappal harmincegyedik születésnapja után abbahagyja a futballt.

„Nem hiszem, hogy ez olyan fontos lenne. De igaz, valóban elképzelhető, hogy befejezem – mondta a „Mancinak” becézett labdarúgó.”Hadd vitatkozzunk: túl sokan szerették önt ahhoz, hogy egy ilyen hír ne legyen fontos.

Nagy esély van rá, hogy számomra vége a profi karriernek. Ha nyáron nem kapok olyan ajánlatot, amit érdemes megfontolnom, abbahagyom. Miért döntött így?

Mert úgy alakult az élet, hogy Zalaegerszegen nem kellettem, máshonnan nem kerestek, én pedig nem ajánlkozom sehova. Márpedig ha nincs csapatom, akkor hol futballozzak? És ha már nem futballozik, mit csinál mostanában?

Hétfő délelőttönként számítógépes tanfolyamra járok, kedden és csütörtökön angolra, pénteken és szombaton pedig Egerszegen vagyok a pénzügyi számviteli főiskolán. Szívesen dolgoznék bankban, vagy sportvezető is örömmel lennék valamelyik klubnál. Ám ez még odébb van, majd meglátjuk, mit hoz az élet. Ugyanakkor nem állna távol tőlem az edzősködés sem, szívesen foglalkoznék gyerekekkel. Hihetetlen, hogy egy olyan kvalitásokkal rendelkező futballista, mint ön, ezt szinte egykedvűen mondja, természetesnek könyvelve el a dolgok ilyetén alakulását. Nincs önben keserűség?

Nincs. Ahogy mondtam, új célokat keresek. Ennyi?

Ennyi. (sr)