Szőcs Eszter: A floorball jó úton jár, hogy országszerte ismert legyen

Köztudott rólad, hogy rengeteg mindent kipróbálsz, egyszerre sok mindennel foglalkozol. Két évvel ezelőtt egy interjúban említetted, hogy táncolsz, lovagolsz, színészkedsz, capoeirázol és floorballozol. Mi a helyzet mostanában?

Mostanában a floorball került előtérbe, ez elvitte az időm nagy részét, hiszen részt vettem egy világbajnokságon is, szóval erre fókuszáltam. Tagja vagyok a galántai gimnázium színjátszókörének, a Tsízió Diákszínpadnak, ami szintén időigényes elfoglaltság. Ebben az évben már a Komáromi Jókai Színházban is játszom, bekerültem a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darab tánckarába.

Ami a floorballt illeti: hogyan alakult ki a rajongásod a sportág iránt, és mit ad számodra?

Még ötödikes alapiskolásként kezdtem, az egyik tornaórán a tanár úr behozta a floorball-felszerelést a terembe, engem pedig azonnal magával ragadott ez a sport. Karácsonyra már floorballütőt kértem, Galántán pedig épp akkor alakult egy csapat. Rögtön bele is vágtam, majd a galántai kezdés után, amikor már magasabb szinten akartam játszani, elkerültem Simonyba (Partizánske) vendégjátékosként, amely a legmagasabb női ligában szerepel. Jelenleg is ott játszom, továbbra is kölcsönjátékosként. Heti egyszer-kétszer járok edzésre, a hét többi részében individuálisan edzek, futok és edzőterembe járok.

Ha bárhol egy beszélgetés során szóba kerül, hogy floorballozol, mit kérdeznek, hogyan reagálnak az emberek?

Nagy átlagban az emberek nem tudják, mi az a floorball, vagy sejtik, de nem biztosak benne, hogy jóra gondolnak. Úgy szoktam elmagyarázni, hogy olyan, mint a hoki, csak tornateremben játsszák, így aztán általában mindenki rájön, miről van szó. Ez érthető, hiszen nem sorolható a népszerű sportok közé, viszont Szlovákiában szerintem fejlődik.

Szóval érzékelted az elmúlt években, hogy növekszik az érdeklődés? Ugyebár alapból egy olyan sportágról van szó, amely talán még a legmagasabb szinten sem biztosít megélhetést, viszont ez akár változhat is.

Nyilván van bennem egyfajta érzés, hogy ez nem fair azokkal a játékosokkal szemben, akik magas szinten űzik, és mégsem tudnak úgy megélni belőle, mint például a focisták. Szlovákiában ez egy elég nagy probléma, hogy sok sportnak nincs meg a támogatottsága, nincsenek meg a feltételek, a környezet. Nagyon jó lenne, ha ez a sport is lehetőséget adna az embereknek arra, hogy megéljenek belőle, hiszen enélkül talán nem is tudnak száz százalékig floorballal foglalkozni. Mindenképpen érezhető a népszerűség-növekedés, minden évben sok klub jelentkezik a bajnokságokba, és ha csak a galántai csapatot nézem, a létszám évről évre növekedik, főleg a fiatalabb korosztály körében népszerű. A floorball előnye, hogy energiaigényes, szóval a gyerekek kiadják magukból a felesleges energiát: egyrészt a sportra fókuszálnak, közben pedig gyakorolják a csapattal való együttműködést és persze vidámság is van. Szerintem kell még idő, hogy ez a sportág országszerte ismert legyen, de jó úton jár.

Ami magát az U19-es világbajnokságot illeti, Szlovákia az ötödik helyen végzett. Az alapján, hogy ötödikként volt rangsorolva, ez egy papírforma eredmény. Sikerült gólt is szerezned, elégedetten tértél haza Olaszországból?

Számomra kellemes meglepetés volt ez a világbajnokság. Jól szerepeltünk a meccseken, mindenki otthagyta a szívét a pályán. Sikerült olyan eredményeket is elérnünk, amelyekre nem igazán számítottunk. Az ötödik helyért Norvégia ellen döntetlent játszottunk, majd büntetők után vertük őket, a csoportkörben pedig döntetleneztünk Svájccal, ami Szlovákia számára nagyszerű eredmény, mivel Svájc egy top 4-es csapat. Minden évben az a célunk, hogy a top 4-et megközelítsük, és ezúttal jártunk hozzá a legközelebb. Elégedettek vagyunk az eredményekkel, és a hangulat, a csapatszellem is nagyon jó volt – közös programjaink voltak, és kialakítottam olyan kapcsolatokat, amelyek valószínűleg a floorballon kívül is kitartanak.

2007-es születésűként elérkeztél egy mérföldkőhöz, hamarosan a felnőttek között szerepelhetsz. Reálisnak látod a felnőttválogatottban való bemutatkozást? 

A női válogatottat jelenleg távolinak látom, de nem tudom, mit hoz a jövő. Mindenképpen az iskolát részesítem előnyben, az egyetemre szeretnék fókuszálni és a floorball emiatt kicsit a háttérbe fog szorulni. Folytatni fogom, mert sokat ad nekem ez a sport, de a női válogatotthoz több tapasztalat kell, a keretbe bekerülők száma véges, és most sok jó játékos van ott.