Gombaszög: újmódi béketábor

Még mindig páratlan eseményről van szó, aminek kimondottan jót tett a közéleti hangulatváltás. A gombaszögi táborhangulatot nagyon nehéz papíron vagy szavakban elmagyarázni annak, aki nincs ott. Rengeteg, különféle területről érkező szervező és vendég közös munkával és energiával hoz létre egy napokig lüktető eseményt, ami tömve van programokkal, szórakozási lehetőségekkel. Akinek viszont sok ismerőse van, az a programlátogatás mellett vagy helyett leginkább csak másokkal beszélget. A fényév inverzeként a száz gombaszögi méter megtétele valójában időegység, mentalitástól függően nagyjából tíz perc.

A tábor szimbólumokkal is gazdagon tele van pakolva. Eleve Gömör egy olyan eldugott szögletében rendezik az eseményt, ahová a nyugat-szlovákiai halandó magától nem jönne az életében (hacsak nem a barlang miatt). Rituálékal szórják tele a programot, az ünnepélyes megnyitótól kezdve a zászlóig, a visszatérő vizuális motívumoktól a himnusszal, közös énekléssel, majd kopjafaállítással párosított képletes táborzárásig. Generációk jönnek össze és a helyszínen megtalálható rengeteg olyan politikus, művész, közéleti szereplő, aki tényleg számít.

Annak, akit magába szippant, Gombaszög sokkal több, mint egy egyszerű rendezvény, ahol fizet, koncertet néz, sátorozik, drágán eszik, majd hazajön. A tábor egy kapcsolódási pont, ami segít megélni a közösségi lét pozitívumait. Egy olyan közeg, ahol minden sarkon barátok vannak és a létezéséből fakadóan nem is lehet más, csak barátságos.

Kívülről olvasva Gombaszögről a táborból pont a lényeg nem látszik. Csak a magas árak, vagy a közéleti programok – legyen szó a Tisza Párt jelenlétéről vagy a Progreszszív Szlovákia–Magyar Közösség-egyeztetésekről. A közbeszéd állapotára jellemző, hogy egy átlagos, a politikából kiábrándult olvasóban már erről olvasva is megjelenhet a düh és a frusztráció, miközben magában a táborban, a beszélgetéseken és azon túl pont méregből és dühből van a legkevesebb. Sőt, miután másfél évtized után, a poszt-Fidesz-korszakban először másfajta patikamérlegen kellett kimérni a rendezvényeket, elhalkultak a politikai konfliktusok a táborszervezés körül és nem programszervezési problémáktól harsogott Gombaszög felvezetése. Kivéve a női politikai panelt, de azzal is a Magyar Fórumnak kell elszámolnia és a kritizálást megint csak a helyszínen, rengeteg mosollyal sikerült meghaladni.

A gombaszögi nirvánaállapot persze nem tart örökké. Újabb hetek jönnek a taposómalomban, újabb mérges és felháborodott cikkek és Facebook-státuszok halmoznak el minket az aktuális problémákról. Folytatódik a közéleti iszapbirkózás a Magyar Szövetség problémái, az ellenzék, vagy a kormány húzásai miatt, pont elég olyan kon iktus van az életben, ami miatt az embernek napi szinten felmegy a vérnyomása. Mégis, a résztvevők hálásak lehetnek a pár nyugodt napért a táborban és a tábor után. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés annak, aki ott volt. Gombaszög továbbra is él.