Négy dolog, amit megtudtunk a Tisza-kormány felvidéki támogatásairól Gombaszögön

Az új kormány kisebbségpolitikai lépéseiről két hónap után is kevés konkrétum ismert, de az elszórt információmorzsákból már ködösen látszik, hogy milyen irányt vehet a magyarországi nemzetpolitika. A szlovákiai magyar körökben is jól ismert Kollai István történész, a Pozsonyi Magyar Intézet egykori igazgatója került a határon túli magyarok ügyeiért felelős helyettes államtitkári székbe, államtitkári szinten pedig a Pécsett ténykedő Heidl György felel a területért. Tarr Zoltán, a Tisza-kormány társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere a múlt héten ellátogatott a Gombaszögi Nyári Táborba, hogy beszéljen a területet érintő elképzeléseiről.

A határon túli támogatások jelenlegi helyzetéről leginkább azt lehet elmondani, hogy kevéssé átlátható és zavaros, a sok bevont szereplő miatt átfogó kimutatásokat is nehezebb készíteni arról, pontosan mennyi pénz áramlik a határon túlra (azon belül pedig Felvidékre). A támogatások legnagyobb részét hagyományosan a Bethlen Gábor Alap folyósítja, de külügyi forrásokból is érkeztek támogatások a területre, 2010 és 2020 között például mintegy 826 millió euró (bővebben cikkünkben).

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a hagyományos civil szervezetek mellett egyre több vállalkozás, intézmény, fociakadémia kapott pénzt formailag a nemzetpolitikai vonzatai miatt, de az aktuális politikai képviselet céljaira is átcsoportosíthattak forrásokat. A várható szerkezeti változások azonban nagy és kis szereplőket egyaránt érinthetnek – sokan lehetnek idegesek, főleg azért, mert a szlovákiai kisebbségi támogatások szűkmarkúak, megbízhatatlanul jönnek és gyakran aránytalanul nagy terhet rónak a pályázó szervezetekre.

Nem lesz nagy bűnbakkeresés

Tarr Zoltán gombaszögi mondanivalójának egyik központi részletét az elszámoltatás képezte: a miniszter jelezte, hogy nem maradnak következmények nélkül az Orbán-kormány klientúraépítési tervei. Azonban – az elszámoltatást követelők számára talán meglepő módon – kitérően fogalmazott arról, hogy pontosan kiket is érhet el a Tisza-kormány felelősségrevonása a határon túl, kizárólag magyarországi szereplőket említett példaként.

Ez felveti a kérdést, vajon egyáltalán lesznek-e feketelistára tett szereplők a nagyobb szervezetek, vagyonosabb vállalkozók között az elmúlt tíz év visszásságai kapcsán. A felelősségrevonással kapcsolatban határon túli viszonylatban egyébként is adódik egy praktikus probléma: nehéz visszakövetelni a nem megfelelően elköltött összegeket, ha az érintett szervezetek, egyének nem is ténykednek Magyarországon. 

A miniszter még a fociakadémiák kapcsán is hangsúlyozta a társadalmi hasznukat és hangsúlyozta, hogy a Tisza a Fidesszel szemben nem klientúrát akar építeni a határon túl.

Valamiféle konzultáció jön

Tarr a beszélgetésben arra is utalt, hogy magyarországi mintára a határon túli magyarokkal kapcsolatos viszonyt is új alapokra kellene helyezni, méghozzá konzultációval, minél több érintett bevonásával. Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban azonban sok a homályos részlet: pontosan miként zajlana a társadalmi egyeztetés, mivel zárulna le és mit hozna a felvidéki magyarok számára?

Új pályázati rendszert, nemzetpolitikai keretrendszert, vagy csak a létező egyeztető szervezetek – mint a MÁÉRT tartalommal és új szereplőkkel való feltöltését? Egyáltalán ki és hogyan kapcsolódhat be a konzultációba? Ebben a pillanatban egyáltalán nem tudjuk, pontosan mit takar a konzultációs folyamat.

Nagyobb átláthatóság, több pénz szélesebb körnek

A kevés konkrét ígéret kapcsán feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy Tarr folyamatosan beszélt a transzparencia és az átláthatóság igényéről, továbbá elmondta, csökkent a pályázati miniszteri keret. A minisztérium számára valószínűleg kiemelten fontos lesz, hogy átláthatóbb, kívülről is követhetőbb kritériumok alapján kapjanak pénzt a civil szervezetek.

Ez a gyakorlatban több pályázati forrást jelenthet a kisebb szervezetek számára és újra pályázhatnak „kizárt”, a pályázatokon már nem is induló, mert feketelistára került, az Orbán-kormány számára politikailag kényelmetlenné vált civilek.

Magukról a pályázatokról azonban keveset tudni – Tarr előzetes ígéretei szerint nem várható csúszás a kiírások ütemében. Ugyanakkor, ha a BGA-ban vezetőváltás történik, vagy a több pályázat miatt növekedik az elbírálást és kiértékelést végző munkatársakra rótt teher, akár az is elképzelhető, hogy magyarországi pályázatok kapcsán is megjelennek a csúszások és késett kifizetések. A Budapesttel való, háttérben zajló egyezkedésekkel azonban az ígéretek szerint nehezebb lesz forrásokhoz jutni.

Magyar Szövetség – játékban maradt

A látványos elszámoltatás elmaradása egyben azt is jelzi, hogy a Tisza-kormány nem akar (vagy egyelőre nem tud) alternatívát felállítani az Orbán-kormány nemzetpolitikájában kiemelt szervezetekkel szemben. A Magyar Szövetséggel biztosan zajlik konzultáció, de a nagy szervezetek, mint a Csemadok, vagy akár a Szövetség a Közös Célokért és a központilag támogatott média, mint a Ma7 sem feltétlenül kerülnek azonnal tiltólistára.

A felvidéki MCC-részleg tevékenységét szintén felülvizsgálják, de a szervezetre inkább várhat alapvető átalakítás, mint beszántás – ha akad rá forrás. Ez a kérdés egyébként ezen a ponton még nem Tarr minisztériumának hatáskörébe tartozik.

Az már egy másik kérdés, hogy pontosan milyen forrásokhoz jutnak a későbbiekben és mennyire kell takarékoskodniuk. Külön kérdés, hogy folytatódik-e a határon túli magyar politikai tevékenység finanszírozása. Tarr nagyon diplomatikusan fogalmazott, mikor a Libertate vagy a Főnix PT ügyeivel szembesítették, ami arra utalhat, hogy a Tisza-kormány tudatában van annak, milyen problémákat okoz a politikai érdekképviselet számára a magyar pénzcsapok elapadása.