Scampia - a hírhedt nápolyi negyed, ahol a maffia diktálta a szabályokat

A lakótelep építése az 1960-as években kezdődött, majd az 1980-as pusztító földrengés után felgyorsult, amikor Nápolynak gyorsan kellett otthont biztosítania több ezer hajléktalanná vált ember számára. Ekkor épült fel a hét hatalmas, vitorla alakú betonépület, amelyek a Le Vele („Vitorlák") nevet kapták. 

A tervek szerint 40–70 ezer ember számára épült volna egy modern lakónegyed széles sugárutakkal és nagy parkkal. A tervezők azonban egy alapvető dologról megfeledkeztek: nem épültek üzletek, éttermek, kávézók, szolgáltatások és munkahelyek. Hiányzott minden, ami a mindennapi élethez szükséges. Az első rendőrőrs csak 1987-ben nyílt meg a környéken, évekkel azután, hogy a lakók már beköltöztek. Az így keletkezett űrt pedig gyorsan kitöltötte a Camorra. 

A Camorra gyakorlatilag átvette az irányítást a Le Vele lakótelep és Scampia jelentős része felett. A bűnszervezet még bizonyos közszolgáltatásokat is megszervezett, például a szemétszállítást vagy a csatornahálózat javítását. A klánok fémkapukat szereltek a folyosókra és a lépcsőházakba, hogy rendőrségi razziák idején el tudják zárni az épületek egyes részeit. A lakásokat marihuána, kokain és heroin raktározására, illetve elosztására használták. 

A rendőrség hosszú ideig csak korlátozottan tudott fellépni, mivel az épületek bonyolult kialakítása is nehezítette a beavatkozásokat. Scampia idővel Európa egyik legnagyobb nyílt drogpiacává vált, ahová naponta érkeztek vásárlók egész Olaszországból, sőt külföldről is. 

2004 és 2005 között a Di Lauro-klán és a Scissionisti di Secondigliano nevű rivális csoport véres háborút vívott egymással. Az olasz sajtó ezt egyszerűen csak scampiai háborúként emlegette. A konfliktus több mint száz ember életét követelte. A háttérben a drogkereskedelem feletti irányítás állt: a Di Lauro-klán központosítani akarta a bevételeket, míg a kivált frakció ezt nem fogadta el. 

2005 januárjában a Di Lauro-klán bérgyilkosai tévedésből megölték az ártatlan Attilio Romanòt, akit összekevertek kiszemelt célpontjukkal. 

A háború egyik legismertebb áldozata a 21 éves Gelsomina Verde volt, akit a maffia elrabolt, megkínzott és meggyilkolt, mert nem volt hajlandó elárulni korábbi barátja, egy rivális klán tagja, rejtekhelyét. 

2006-ban az oknyomozó újságíró Roberto Saviano megjelentette Gomorra című könyvét, amely részletesen bemutatta a Camorra működését, a scampiai klánokat és a drogkereskedelmet. A könyvből világszerte több millió példány fogyott, és ráirányította a nemzetközi figyelmet arra, ami Nápolyban évtizedeken át a háttérben zajlott. Ennek azonban súlyos ára volt. Saviano azóta is folyamatos rendőri védelem alatt él, mert a Camorra többször is halálosan megfenyegette. A könyvből 2008-ban Matteo Garrone rendezésében film, 2014-ben pedig nagy sikerű televíziós sorozat készült. Sok helyi lakos azonban úgy érezte, hogy ezek egyoldalúan, kizárólag a bűnözéssel azonosították Scampiát. 

A véres klánháború után a hatóságok átfogó átalakítási programot indítottak. Nem csupán a bűnözés felszámolása volt a cél, hanem annak a környezetnek a megszüntetése is, amely évtizedeken át kedvezett a maffiának. A Le Vele épületeinek bontása fokozatosan zajlott, bár 2020-ban az azbeszt jelenléte lassította a munkálatokat. A ReStart Scampia program új lakások építését, egészségügyi intézmények kialakítását, közösségi terek létrehozását és a közbiztonság megerősítését is magában foglalja. 2022 októberében megnyílt a Nápolyi Egyetem új campusa is a városrészben. A betonból épült „vitorlák", amelyek hosszú időn át a Camorra erődítményei voltak, fokozatosan eltűnnek. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e helyükön olyan környezetet kialakítani, amely valóban jobb jövőt kínál Scampia lakóinak. 

(pluska)