„Szeretnénk elmesélni valamit a táncunkkal”

BŐD TITANILLA

Titkos álmaikban megfordult a lehetőség, hogy Európa-bajnokok lehetnek, vagy ez a diadal teljesen felülmúlta az elvárásaikat?

Guillaume: Az elmúlt hónapok sikerei, a két Grand Prix-győzelem után tudtuk, hogy lehet esélyünk. De a sportban nem lehetsz biztos semmiben, amíg meg nem történik.

Gabriella: Reméltük, hogy bekerülünk az első háromba, titkon azt is, hogy megnyerhetjük az Eb-t. Nagy eredmény ez számunkra, de nem akkora meglepetés.

Már a rövidtáncban megszerezték a vezetést. Ezt hogyan élték meg?

Guillaume: Nagyobb nyomás lett volna rajtunk, ha a rövid után csak másodikok vagy harmadikok vagyunk. De mivel két ponttal vezettünk, ez egyfajta biztonságot adott. Tudtuk, hogy erős a kűrünk, és hogy van esélyünk megnyerni a versenyt.

Gabriella: Az egész szezonban a rövidprogramunk volt a gyengébb, mindig a kűr volt a jobb. Így önbizalmat adott nekünk, hogy már a rövidprogram után az élre álltunk.

Tavaly a 15. helyen végeztek az Eb-n, most nyertek. Ez óriási előrelépés.

Guillaume: Magam sem tudom felfogni, mit is jelent ez. Tudom, hogy sokat fejlődtünk, sokat változtattunk a felkészülésünkön, de ez a nagy ugrás akkor is váratlan volt. Ha tavaly valaki azt mondja nekem, egy év múlva megnyerem az Eb-t, nem hittem volna neki. Négy éven belül lehet, de egy év alatt?

Franciaországnak mindig remek jégtáncosai voltak. Tavaly még csak a harmadik számú francia kettősnek számítottak, most viszont már az elsők. Egy ilyen komoly hagyományokkal rendelkező országban nagyobbak az elvárások?

Guillaume: Büszkék vagyunk arra, hogy Franciaországot képviseljük, és mi is felkerültünk a sikeres francia párok sorába. Nem túl gyakori, hogy egy jó kettőst ilyen gyorsan kövessen egy másik. Nekünk valami újat kell alkotnunk, és ott kell hagynunk a lábnyomunkat a jégtánc történetében. Természetesen ez még csak a kezdet, az út elején járunk, én 20 éves vagyok, Gabriella 19. De mindig jobb első számú párnak lenni, mert több figyelmet kapunk. Persze nagyobb is így a nyomás.

Jégtáncban nem túl gyakori, hogy valaki ilyen fiatalon Európa-bajnokságot nyerjen. A Delobel, Schoenfelder és a Pechalat, Bourzat pár is hosszú éveket várt az első világversenyen szerzett érmére.

Guillaume: Tényleg fiatalok vagyunk, de már tizenegy éve együtt korcsolyázunk. Párként már elértünk egyfajta érettséget. Azért sikerült ez viszonylag korán, mert már nagyon régóta együtt korcsolyázunk.

Nyáron úgy döntöttek, Kanadába teszik át a székhelyüket, mivel edzőjük, Romain Haguenauer ott folytatta pályafutását. Az edzői csapatukba bekerült a korábbi kétszeres vb-ezüstérmes Marie-France Dubreuil, Patrice Lauzon kettős is. Ez a váltás mennyiben játszott közre a sikerükben?

Gabriella: Úgy döntöttünk, követjük Romaint, és nagyon sokat fejlődtünk ennek köszönhetően.

Guillaume: Gyakorlatilag minden megváltozott. Az ország, ahol élünk, az edzőink, a csapattársaink. Többet korcsolyázunk, táncórákat veszünk, sokkal profibban állunk az egészhez. Amikor úgy döntöttünk, hogy Kanadába költözünk, abbahagytuk az iskolát. A jégtánc nem olyan, mint egy munkahely, de most ez a legfontosabb elfoglaltságunk.

Nehéz volt meghozni a döntést a váltásról? Mennyi ideig gondolkodtak rajta?

Gabriella: Nem sokáig.

Guillaume: Egy estén át.

Gabriella: Nem kellett nagyon gondolkodni, egyértelmű volt, hogy ez a jó döntés. Ha a karrierünkre akarunk fókuszálni, akkor ez volt a helyes lépés.

Meglepte vagy sokkolta önöket valami Kanadában?

Gabriella: Kanada nyilván más, mint Franciaország, és ez az első alkalom, hogy külföldön élünk. Montreal nagyszerű város, még akkor is, ha akad néhány kultúrsokk, például az étel vagy a hó…

Guillaume: De mindenki nagyon kedves volt hozzánk az első naptól, igyekeztek, hogy jól érezzük magunkat.

Gabriella egy interjúban korábban azt nyilatkozta, gyerekkorában utálta a hideg jégpályákat, és arról álmodott, hogy egy szubtrópusi országba költözik. Hogyan tud megbirkózni a kanadai téllel?

Gabriella: Pozitívan állok hozzá. Néhány, Kanadában eltöltött év után szerintem már soha nem fogok panaszkodni a hidegre. Soha!

Guillaume: Itt Stockholmban most meleg van. (Az Eb alatt -2 és +2°C között mozgott a hőmérséklet a svéd fővárosban – a szerk. megj.)

Gabriella: Mindenki panaszkodik, hogy milyen rossz az idő, én meg élvezem, hogy tavasz van!

Az idei szezonban a paso doble a rövidtáncba illesztendő kötelező tánc, emellé a flamencót választották. Kedvelik ezt a műfajt?

Guillaume: A rövidtáncunk összeállítása előtt egy hétre Madridba utaztunk, hogy megismerjük a flamencót és a kultúrát. Nem ott csináltuk meg a koreográfiát, csak igyekeztünk minél többet magunkba szívni a kultúrából. Eljártunk bárokba, hogy megfigyeljük, hogyan táncolnak az emberek. Nagyon inspiráló volt. Nem igazán vagyunk flamencotáncosok, de mindent megtettünk azért, hogy minél közelebb kerüljünk ehhez a tánchoz.

A kűrjüket Mozart zenéjére futják, de egy kortárs balettelőadás, az Angelin Preljocaj által koreografált Le Parc inspirálta. Hogyan jött az ötlet?

Gabriella: Mást akartunk csinálni, mint tavaly, amikor kortárs zenére futottunk. Most valami lágyabbat akartunk alkotni. Romain azt javasolta, nézzük meg a Le Parcot videón. Meg is néztük, s azt gondoltam, ez gyönyörű, de a zene nem biztos, hogy jó választás. Végül mégis ezt a zenét választottuk.

A kűr tele van érzelmekkel és szexualitással. Hogyan tudják mindezt megjeleníteni a jégen?

Guillaume: Ez egy szerelmi történet, sok érzelemmel, szenvedéllyel. Nem könnyű egyszerre gyengédnek és szenvedélyesnek lenni, de meg kell birkóznunk ezekkel a különböző érzelmekkel. Nem akartunk egy unalmas kűrt, éppen ezért minden mozdulatnak jelentése van. Nemcsak az a célunk, hogy különböző alakzatokat mutassunk be a jégen, tényleg szeretnénk elmesélni valamit a táncunkkal.

Milyen hosszan dolgoztak a kűrön?

Gabriella: Ez a folyamat sosem ér véget. A koreográfiát egy hét alatt raktuk össze Marie-France-szal, emellett naponta három–négy órát dolgoztunk színházi szakemberekkel, hogy minél jobban át tudjuk adni az érzéseket. A velük tanultakat is igyekeztünk beépíteni a kűrbe.

Melyik kűr áll közelebb a személyiségükhöz, a tavalyi lendületesebb, vagy az idei lágy, légies?

Guillaume: Most már sokkal inkább beletesszük saját magunkat is a kűrbe. Nagyon sokat kellett dolgoznunk azon, hogy ilyen intenzitással legyünk képesek előadni. Az idei program ezért közelebb áll hozzánk, sokkal inkább átéljük.

Gabriella: Tavaly nem foglalkoztunk ennyit azzal, hogy belevigyük az érzéseinket a táncba.

Hogyan tudnak arra koncentrálni, hogy érzelmeket fejezzenek ki, amikor oda kell figyelniük az elemek nehézségi fokára, az emelések hosszára, a tökéletes technikai végrehajtásra?

Gabriella: Nagyon sokat gyakoroljuk az egyes elemeket, hogy a versenyen már az érzelmekre tudjunk figyelni.

Guillaume: És próbáljuk az elemeket is a koreográfia részévé tenni, hogy ne különálló akrobatikus részekként álljanak a programban, hanem illeszkedjenek a történetbe.

Melyik a kedvenc stílusuk?

Gabriella: Olyan sok mindent nem próbáltunk még, hogy ezt nem lehet megmondani. Idővel kiderül.

Mik a fő előnyei annak, hogy több mint tíz éve együtt korcsolyáznak?

Guillaume: Együtt nőttünk fel, szóval jól ismerjük a másik reakcióit. Jól és eredményesen dolgozunk együtt, igyekszünk kihasználni a jégidőt. Ritkán veszekszünk, nem akarunk ezzel időt veszíteni. A közös munka mintha magától menne. Mindketten nyitottak vagyunk az új dolgokra, például a színházra, szeretünk kísérletezni, és megegyezik a víziónk. Tudjuk, mit akarunk elérni, és ezt meg is tudjuk beszélni egymással.

Gyerekként mindjárt együtt kezdtek korcsolyázni, vagy voltak más partnereik is?

Gabriella: Rögtön együtt kezdtük.

És rögtön meg is kedvelték egymást?

Guillaume: Igen, hamar barátok lettünk.

Gabriella: De akkor még nem igazán vettük komolyan a korcsolyázást.

Guillaume: Viszont az anyukáink erről többet tudnának mondani, én már nem igazán emlékszem.

Mit tartanak a legjobb dolognak a partnerükben, és mi a leginkább idegesítő?

Gabriella: Guillaume-ban az a legjobb, hogy nagyon szorgalmas, és képes a célra összpontosítani. Perfekcionista, ami jó dolog a munkában. Nem tudom, van-e rossz oldala… A legzavaróbb talán az, hogy nagyon keményfejű. Tényleg. Nagyon.

Guillaume: És nem a szó jó értelmében.

Gabriella: Néha türelmesebbnek kellene lennie.

Guillaume: De ő is keményfejű, csak talán nem annyira mint én. A legjobb dolog pedig… Gabriella, élvezd ki ezt a pillanatot! Azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk egymást. El sem bírom képzelni, hogy másvalakivel korcsolyázzak. Ő egyszerűen tökéletes számomra.

Gabriella: Remekül kiegészítjük egymást, erősítjük a másik erősségeit, és ennek köszönhetően tudunk javítani a gyenge pontjainkon. Például gyerekkorunkban én nagyon mereven korcsolyáztam, Guillaume pedig nagyon lazán, szinte már elasztikusan. Amikor párba tettek minket, én kicsit lazább lettem, ő pedig nem volt annyira széteső.

Mik a hosszú távú céljaik?

Guillaume: Természetesen az olimpia. De nem igazán szeretünk célokról beszélni. Az a célunk, hogy folytassuk, amit elkezdtünk, és minden napot élvezzünk a jégen, még ha ez néha nem is egyszerű. Ezért korcsolyázunk – mert szeretjük, és ennek így is kell maradnia.