Radványi nem engedi, hogy beleszóljanak a munkájába

SZABÓ ZOLTÁN

Az YBS szurkolói csoport pénteken beszélgetőestet szervezett a DAC futballcsapatának két hete menesztett edzőjével, Radványi Miklóssal. Sok volt az érdeklődő, teljesen megtelt a városi művelődési központ kisterme. Az elhangzottakból szemezgettünk.

Asszisztensként

„2008-ban ugyanilyen eufóriát éltünk át, mint most, hosszú idő után visszatért az I. liga Dunaszerdahelyre. Számomra hatalmas lehetőség volt, hogy a horvát Milan Djuricic segítője lettem. Rózsahegyen két kameruni játékost odahoztak, mert a vezetők azt akarták, hogy játsszanak, de ő ezt megtagadta, ezért felállt a kispadról. Ekkor kerültem először a felnőttcsapat élére, és Rózsahegyen 2:2-es döntetlent értünk el. Majd a következő összecsapáson legyőztük a besztercebányai Duklát 2:1-re. Ezután jött Werner Lorant, aki egy nagyon kemény edző, megköveteli a fegyelmet, de azért értette a viccet is. Nagyon jó volt vele a kapcsolatom. Kiválóan tudta motiválni a játékosokat, és jó szeme volt a pályán is. Meglepődtem, mennyi mindenben hallgatott rám, mert az ellenfeleket én térképeztem fel. Lorant után Zlatko Kranjcar érkezett, aki a 2006-os vb-re kijutott a horvát válogatottal. 5–6 hétig volt itt, az edzései játékosságban mások voltak, mint Lorantnál. Őt az osztrák Kurt Garger követte, neki már modernebb edzései voltak, de nem tudta motiválni a játékosokat.

Vezetőedzőként

„Az előző tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a másodedzősködés után lehetőséget adnak nekem. A 2010-es ősz mindenki számára emlékezetes volt. Nagyon jó csapatot sikerült összerakni, jó futballt játszottunk. Ősz után a húzóembereket elengedték, és nem tudták őket megfelelően pótolni. Én sem engedtem belebeszélni a dolgomba, amikor Antal Barnabás egy ízben megjegyezte, hogy jobb volna, ha egy másik futballista játszana. Azt mondtam neki, szerezd meg a szükséges edzői képesítést, és akkor azt tehetsz be a csapatba, akit csak akarsz. A szezon végén jött egy sportigazgató, Roman Pivarník, aki sok mindenbe bele akart szólni, így nem folytattam tovább.”

Rövid kitérő

„Matlák úr Szencen egy komoly csapatot szeretett volna kiépíteni, ezért elvállaltam az edzősködést, de egy hét után láttam, hogy a dolgok nem működnek megfelelően. Végül 9 mérkőzés után elbúcsúztunk egymástól. Komáromba Strasszer László hívott, nagy tervei voltak, a II. ligába szeretett volna feljutni. Rövid idő volt arra, hogy egy jó csapatot alakítsunk ki, de nyáron viszszahívtak Dunaszerdahelyre.”

Ha a DAC hív...

„Azt mondtam, ha a DAC hív és alacsonyabb osztályban edzek vagy csapat nélkül vagyok, akkor visszajövök. Ami pozitívum volt az Antal-érában, hogy mindig engedték, hogy saját magam építsem a csapatot, én válogathattam ki a játékosaimat. Szabad kezet kaptam. A feljutás után azt hittem, a volt tulajdonos feláll és eladja a klubot, mert a második ligában nem kapott volna érte semmit. De nem volt ott a második liga bajnokavatóján sem. Ez az időszak is emlékezetes marad számomra, mert edzőként megnyertem a II. ligát!”

Tulajdonosváltás

„2013 végén leültem Antal Barnabással, megbeszéltük, hogy ez így nem mehet tovább. Január 20-án hívott, hogy tárgyalt Világi Oszkárral, de nem lehetett nyilvánosságra hozni. Több játékost az utolsó pillanatban sikerült leigazolni. A legérdekesebb az volt, amikor az első hazai meccs előtt a taktikai értekezleten a játékosok egymástól kérdezték, kit hogy hívnak. Ez most viccesen hangzik, de akkor nem volt az.”

Eufória, majd visszaesés

„Egy trénernek mindegy, hogy milyen szinten edz, mindig kell, hogy valamiért játsszon. Mi akkor a bennmaradásért játszottunk. Ezért lehetett a játékosokat magas hőfokon tartani, mert érezték az eufóriát. Óriási bravúrnak számít, hogy a hatpontos levonás ellenére kivívtuk a bennmaradást. Ősszel már minden csapat élesen ment ellenünk, mindenki pontokért harcolt. Legalább 5 ponttal többet kellett volna szereznünk, mint amennyink van. Az erősebb csapatok ellen jobban játszottunk, azt mutattuk, amit akartunk. Könnyebb egy olyan együttes ellen játszani, amely nem védekezni jön, hanem futballozni. ”

Váratlan búcsú

„Már decemberben éreztem, hogy történhet valami. Váratlanul ért a döntés, de ilyen az edzői munka. Szerintem sok mindenkit meglepett az időzítés, csak úgy, mint engem.”