ŐK MONDTÁK

SENOL GÜNES, a török válogatott edzője: „Először is szeretném kifejezni, mennyire boldogok vagyunk, hogy az a rengeteg és alapos munka, amelyet elvégeztünk, nem veszett kárba. Nem véletlen, hogy ilyen messzire jutottunk. A két évvel ezelőtti Európa-bajnokság után kemény munkába fogtunk azzal a céllal, hogy kijussunk a világbajnokságra, itt pedig a lehető legtovább akartunk menetelni. Legszebb álmaiban a világbajnoki címre gondoltunk, de egyelőre nem voltunk képesek megnyerni azt. Ezúttal meg kell elégednünk azzal, hogy mi szereztük a leggyorsabb gólt, és a vb-n egyedül mi lőttünk három gólt ennek a fantasztikus dél-koreai csapatnak. Amikor hazamegyünk, olyan lesz a találkozás a hazai rajongókkal, mint amikor két szerelmes hosszú távollét után újra látja egymást.”

GUUS HIDDINK, a koreai együttes trénere: „Nagyon vágytam a harmadik helyre, komolyan hittem benne, hogy megnyerjük a mai meccset. Az első félidőben azonban a védelem súlyos hibákat követett el, ami érthető, ha egy csalódott csapat lép pályára, amely már nem olyan lelkes, mint amikor még versenyben volt a vb-címért. Tizennyolc hónapon át voltam a csapat edzője, az volt a célom, hogy olyan együttest építsek, amely bárki ellen képes lehet a győzelemre, és úgy érzem, ehhez megtaláltam a megfelelő játékosokat.”

HAKAN SÜKÜR, a török csapat játékosa: „Ma korán, de a vb-n sajnos nagyon későn jött az első gólom. Bár én nem osztom azokat a véleményeket, amelyek szerint rosszul játszottam az eddigi meccseken. Mindegy, ezen most sem keseregni, sem mérgelődni nem akarok, hiszen nagy győzelmet arattunk, és ezek az ünneplés pillanatai. Egyébként az az érzésem, ha bejutottunk volna a döntőbe, ott is nyertünk volna.”

JU SZANG CSUL, a koreai csapat középpályása: „Nagyon csalódott vagyok, nagyon keményen játszottunk, és mégsem sikerült győznünk. Azt hiszem azonban, bátor futballozásunk ugyanolyan fontos volt, mint a végeredmény.” (MTI/SITA)