Ochoa for president

BŐD TITANILLA

Én a kapusokkal vagyok. Amikor megkérdezték, kinek szurkolok a vb-n, egyértelmű volt a válasz: a kapusoknak.

A kapusok különlegesek. A kapusok lenyűgözőek. Aki kapus volt, az csak jó ember lehet. Az olyan csapatsportágaknak, amelyekben nincs kapus, nincs értelmük. Ezek az univerzum örökérvényű igazságai.

Az első nagy torna, amit igazán figyeltem, az 1996-os Eb volt (1994-ből csak arra emlékszem, hogy mindenki Baggiót sajnálta, én pedig Baresit, mert őt nem sajnálta senki), s mint az első nagy tornájukat figyelő gyerekeknek általában, nekem is volt Eb-s füzetem. A góllövők nevét nem tartottam fontosnak, ellenben feljegyeztem mindent, ami a kapusokkal kapcsolatos, a mezük színétől kezdve a lehúzott beadások számán át a nagy védések részletes leírásáig. S igen, futballdrukkerségem hajnalán aszerint döntöttem el, hogy melyik csapatnak fogok egy meccsen szurkolni, hogy melyiknek volt szimpatikusabb a kapusa. (Így lettem MU-drukker Peter Schmeichel miatt.)

Az a meccs, amelyen sok a kapusbravúr, jó. A 0:0 tehát nem szükségszerűen rossz. A 0:0-nak ugyanis két fajtája van: az unalmas, nemcsak gól, hanem helyzet, és egyáltalán, aktivitás nélküli döntetlen (ami tényleg borzalom), meg az olyan, amikor van helyzet, van aktivitás, de nincs gól, mert a kapusok mindent védenek (ami a mennyország).

Ilyen volt a brazil–mexikói.

A brazilok kétségbeesetten próbálkoztak, a mexikói védelem többször verve volt: de Ochoa védett. Kézzel, lábbal, mellel, hassal. Lapos labdát, magas labdát, közeli lövést, távoli lövést, fejest. Mindent.

Azt végül megcáfolták, hogy hat ujja volna, de azt egyelőre nem cáfolta meg senki, hogy Ochoának hat keze van, ráadásul egy speciális technológiának köszönhetően végtagjait képes 300%-kal megnyújtani, vagy – ha a helyzet azt kívánja – akár saját magát megsokszorozni a kapuban.

Beleszerettem. Tudom, hogy sokan vannak még így ezzel kedd este óta, de nem zavar, nem vagyok féltékeny típus. Nekem már megvan az örömöm, a brazil–mexikóinál nem lesz jobb meccs a vb-n. Hacsak nem lesz a kieséses rendszerben egy hasonló 0:0, ami tizenegyesekkel dől el, természetesen úgy, hogy az egyik kapus előbb kivéd egy büntetőt, aztán pedig berúgja a mindent eldöntő tizenegyest.

És ez a kapus lehetne mondjuk Ochoa.