Nincs jobb érzés a közös ünneplésnél

OROSKY TAMÁS

A Most elleni nyitányt kivéve (24:32) menetel a WHIL-ben a vágsellyei kézilabdacsapat, amely zsinórban öt mérkőzést nyert meg. Legutóbb a Partizánskénak dobott nyolc gólt, összesen 22 találatnál tart. Ez azt mutatja, jó formában kezdte az idényt.

Elégedett vagyok azzal, amit eddig mutattunk a cseh–szlovák bajnokságban. De szeretnék még ennél is többet bizonyítani, még többet dolgozni. Tavaly nem játszottam ennyit, mostanra viszont kezdőjátékos lettem Vágsellyén. Nagyon fontos volt, hogy hosszú idő után legyőztük a nagymihályi bajnokcsapatot, mert ez kellő önbizalmat adott nekünk. Örülök, hogy ilyen jól megy a csapatnak, szerintem bármire képesek lehetünk.

Játékára a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is felfigyelt. Számított rá, hogy Dušan Poloz nevezi a bő keretbe?

Egyáltalán nem gondoltam. A Duslóval nyáron, a felkészülési időszakban egy olomouci tornán vettünk részt, és én lettem a legjobb góllövő. Poloz ott látott, és ez alapján hívott be a válogatottba. Kicsi gondot jelentett, hogy ő cseh, de amit kell, azt megértem, amit meg nem, azt megkérdezem a többiektől.

A közelgő Eb-selejtezőkre nevezettek között viszont nincs ott, csak a tartalékok között szerepel. Lát esélyt rá, hogy végül mégis ott legyen a szűk keretben?

Két hét múlva én is megyek az újabb edzőtáborba, de nagyon sok ügyes kézilabdázó van a nemzeti csapatban, főleg a széleken nagy a konkurenica. Azt tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm. Így is nagy élmény volt pályára lépni a norvégok elleni felkészülési meccsen. Sok minden eszembe jutott az első válogatott mérkőzésemen az első pillanatokban, például hogy mennyire erősek az északiak, hogy jó, hogy itt lehetek, de aztán már csak a játékra összpontosítottam.

Hosszú idő után újra vannak élő tévéközvetítések a WHIL-meccsekről. Az sem zavarja, hogy az operatőrök is ott állnak a pálya szélén?

A különbség csak annyi, hogy a vágsellyei lányokkal jobban kicsinosítjuk magunkat a meccs előtt... De játék közben mindegy, ki áll a pálya szélén. Örülünk, hogy azok is láthatják a találkozóinkat, akik valami miatt nem tudnak kijönni a sportcsarnokba. Bár amikor elesünk, az biztosan nem a legszebb látvány...

Nem érzi kicsit megterhelőnek, hogy a Duslo mellett – ha nem ütköznek a mérkőzéseik – a naszvadi/ímelyi I. ligás csapatban is játszik?

Néha bizony soknak érzem. De a játékkal tudok a legtöbbet fejlődni. Persze kellenek az edzések is, de rutint csak a meccseken lehet szerezni. Ráadásul nagyon szeretek szülőfalum csapatában játszani, a társak és maguk a naszvadiak miatt is. Amikor egy-egy győztes meccs után megtapsolnak, az a legeslegjobb érzés, amikor skandálják az ember nevét, és a csapattagokkal együtt ünnepelhetjük a sikert, annál nincs nagyobb öröm. Naszvadon kisgyerekeket is edzek, emiatt egyelőre nincs időm továbbtanulni, de később biztos, hogy jelentkezem valamilyen iskolába.