„Minden évben megajándékozzuk egymást valamilyen éremmel”

Karácsonyi és ajándékozási szokásvilágukba adtak betekintést olvasóinknak a világverő komáromi kajak négyes tagjai. Sportágukról alig esik szó az alábbiakban, annál többet megtudunk róluk, családjukról, együttlétük varázsáról. Külön-külön beszélgettünk.

ÖRÖM ÉS EREDMÉNYESSÉG

Riszdorfer Richárd a két éve csak elsőségeket halmozó egység tagjai közül is mindig a legelső a célban. Vezérevezősként ugyanis ő ül a hajóban legelöl. Most is az első nyilatkozó. „Mi örömet szerzünk a családban eredményeinkkel. Nincs ennél nagyobb ajándék. Úgy érzem, nem csak az előttünk álló három ünnepnap fontos, hanem az is, hogyan viszonyulunk egymáshoz az egész esztendő alatt. Már előfordult, hogy bátyámnak, Misinek nem vettem karácsonyra ajándékot, de ez olyan eset volt, amikor előre megegyeztünk, hogy éppen nincs semmire szükségünk. Elképzelni el tudom, de nem akarom a karácsonyt ajándékozás nélkül, mert amíg így van, így szép. S legyen kicsi, vagy nagy ajándék, mindig jól jön.”

NYUGODT LÉGKÖRBEN

Riszdorfer Mihály az idősebbik a testvérpárból. Jobban szeret ajándékot adni, mint kapni, de számára karácsonykor egyáltalán nem ez a fontos. Hanem az, hogy „a család összejöjjön, mindenki egészséges legyen, és nyugodt légkörben tölthessük el az időt.” Úgy érzi, ha kapna egy számítógépet, örülne neki, de erre nem is számít. Mert tapasztalta, micsoda elszigetelődésbe kerülhet az ember, mikor nem tud kapcsolatot tartani a világgal. Miamiban, a legutóbbi edzőtáborozás közben már az első héten elromlott a számítógép, s ez alaposan megnehezítette a kommunikációt. „Ajándék nélkül is el tudom képzelni a karácsonyt. Mert a hangsúly teljesen máson van, mégpedig a szereteten. Abból kell adni a legtöbbet.”

Riszdorferék idén is együtt töltik a karácsonyestét: a két kajakos világbajnok, a szülők és a nagymama. A harmadik testvér, a legidősebb fiú már családot alapított, ő nem lesz köztük.

KÖRÜLRAJONGJÁK

Vlček Erik egyetlen fiú a családban. Ha otthon van, szülei körülrajongják, nem kell segítenie az ünnepek előtti készülődésben. „Elvégeznek mindent, s örülnek, hogy már nem megyek sehova” – keresi a magyarázatot tétlenségére.

„Számomra az együttlét szokása a karácsony. Mindig van bennem némi belső feszültség, vajon mit találok a fa alatt. Igaz, mióta felnőttem, már kevésbé hoz lázba az ajándékvárás, de azért nem mondhatom, hogy hidegen hagy. Otthon hármasban töltjük az estét. Szokásos a menü: halászlé, rántott ponty és filé. Később meglátogatjuk nagyszüleimet is, ahol összegyűlik a nagycsalád.”

Kiskorában még megörvendeztették az ajándékok. Ma is örömöt szereznek neki, de már más dolognak is tud örülni „Inkább szeretek adni, mint kapni. ĺgy változik az ember, amikorra felnő, rájön, hogy az adakozás is lehet örömforrás, s a szép ajándékkal meglepetést szerezhet szüleinek, barátnőjének. Nincs gondom a választással, mindig találok valami kedves dolgot, s várom, milyen lesz a fogadtatása. Leginkább ez szokott izgatni. Ajándékozás nélkül hatalmas hiányérzetem támadna, mert annyira hozzátartozik a karácsonyhoz, mint a fenyő, vagy a rántott ponty.”

A CSOMAG VARÁZSA

Juraj Bača az utolsó ember a hoszszú hajóban. Szüleivel tölti idei karácsonyát. „Nem csak a mostanit, hanem életem végéig valamennyit a körükben akarom átélni.” Bátyja nem lehet velük. „Eléggé bosszant minket, és szomorúak vagyunk miatta. Washingtonban ragadt a családjával, gyerekük született s a munkahelyéről sem engedték el. Számomra a karácsony az otthon- és együttlét ünnepe, a szeretet megnyilvánulása. Nem az ajándékozást tartom a legfontosabbnak, néha elég, ha becsomagolunk valamit, a családtag élvezettel kibontja, s meglepetést talál benne.”

Ő is jobban szeret ajándékot adni, mint kapni. Semmi különlegeset nem vár a fa alá. „Örülök annak, hogy az idén is meglephetem a szüleimet olyan ajándékkal, amilyet elképzelnek.”

És mi a szokás a kajak négyes tagjai között? „Minden évben megajándékozzuk egymást valamilyen éremmel. Az nekünk untig elég. Akadt már rá példa, hogy Misi kapott születésnapi ajándékot. Egy napon születtem Ricsivel, március 17-én, rólunk nehéz megfeledkezni, mert olyankor általában a tavaszi edzőtáborban vagyunk. Kedves ajándék egy kis édesség is. Némileg kárpótolja az otthonlét hiányát.”

Szerinte ajándék nélkül is meglenne a karácsony. „Az étel már hiányozna, főleg az anyám főztje, amely minden évben hihetetlenül javul” – teremt ínycsiklandozó étvágyat az ünnepekre Juraj Bača, akit mindenki csak Gyurinak szólít.