Mario Kempes és tíz nagyon igyekvő társa

Hollandia 1978-ban is a döntőben (Cruyff nélkül, aki még a holland királynő felkérésére sem ment a világbajnokságra). Újra a hazaiak ellen. Robie Rensenbrink iramodik, talán első épkézláb szólója ezen a vb-n. Olguint „felküldi”a lelátóra, Galvant átugorja, Fillolt elfekteti, és már csak a kap- van előtte. Az üres kapu. Visszanéz, mosolyog. Talán egy kicsit bocsánatkérően: „Ne haragudjatok, fiúk, ti a barátaim vagytok, de nekem az a kötelességem, hogy ezt itt most berúgjam...” Négy méterről találta el – a kapufát! Öt perc volt hátra. Tragédia? A hollandoknak igen. A hosszabbításban Argentína két gólt lőtt s világbajnok lett.

A futball népszerűségéről tanúskodik, hogy az argentínai fesztiválra először jelentkezik száznál több válogatott (106). Magyarország reményekkel utazott a világbajnokságra, de mindhárom meccsét elvesztette: Argentína 1:2, Franciaország 1:3, Olaszország 1:3 (az első mérkőzésen Törőcsiket és Nyilasit kiállították). Csehszlovákia csapata ezúttal is hiányzott. Mindenki csodálkozva csóválta a fejét, hogyan lehet az, hogy a 76-os Európa-bajnok nem vette sikerrel a selejtezőt. Egyesek azt mondják, az aranyfiúk túl sokáig pihentek babérjaikon, mások véleménye: nem is volt az olyan jó csapat, inkább szerencsés. Mindegy. Először fordult elő, hogy a kontinensbajnok nem tudta kiharcolni a vb-részvételt.

Sokféleképpen értékelték az argentínai seregszemlét. Akadtak szakemberek, akik kimondták, hogy visszalépés történt. Argentínában az agyontakitkázott játék rabságában szenvedett a futball, szürke, unalmas, egyhangú mérkőzéseken unatkozott vagy éppen fütyült a közönség. Mintha a nemzetközi kupameccsek átka, a kis lépések taktikája átragadt volna a válogatott összecsapásokra. Hogy miért? Egyszerű a képlet: a 70-es évek vége felé kezdték „univerzális” jelzővel jellemezni a labdarúgást. Az edzők ügyeltek arra, hogy minden játétkosuk képes legyen bármelyik poszton improvizálni, szükség esetén a csatár védekezzen, a védő pedig támadóként fejezze be az akciót. Nagyon kevés volt az egyéniség, az olyan futballista, aki színt, szellemességet, látványt vitt volna a játékba. Jókedv, szellemesség, ötletesség nélküli meccseket láttunk, s ez olyan volt, mint a tánc zene nélkül. Ijesztő. Értelmetlen. Fizikailag jól felkészített atléták futkostak a futballpályán, s azok a csapatok vitték a legtöbbre, amelyek némileg egyesítették magukban az erőt a technikával, a küzdőképességet az intelligenciával. Sokan vitatták Argentína elsőségét, a hazai környezettel járó előnyöket emlegették. Rendben. Volt ilyesmi. Korábban is. De: Argentína játszotta a legtámadóbb szellemű labdarúgást, nem ügyeskedett, nem sokat taktikázott, hanem igyekezett ellenfelére kényszeríteni offenzív játékstílusát. És ez nagy dolog volt az akkori idők futballsivatagában. Cesar Luis Menotti edző szinte csodát művelt: csaknem ismeretlen labdarúgókból, többnyire individualistákból csapatot formált, amely fegyelmezetten, összpontosítva, gólratörően játszott. No és neki volt egyedül igazi egyénisége: Mario Kempes. „Ademas, Mario – Még egyet, Mario ” – harsogott a biztatás Kempes felé minden mérkőzésen. A döntőn is. És a lobogó hajú játékos teljesítette a 25 millió argentin kívánságát. A hosszabbítás 104. percében olyan lendületesen tört be a kap- elé, hogy a markos holland legények húzták, lökték, cibálták, de nem tudták megállítani és két védővel a nyakán a halóba talált. Ezzel tulajdonképpen eldőlt a vb-cím sorsa.

Az argenin lapok azt írták a seregszemle után, hogy bár valamennyi labdarúgójuk hős volt a hollandok elleni döntőn, de csak segíteni tudtak Kempesnek a győzelem kivívásában. Kempes nyerte meg Argentínának a FIFA Kupát. Érdekes, hogy ezt a mi fülünknek túlzó, sőt sértő megállapítást az argentin válogatott tagjai elfogadták, így vagy úgy alá is támasztották

A 11. világbajnoki döntő: ARGENTĺNA–HOLLANDIA 3:1 (1:0, 1:0) – hosszabítás után. Buenos Aires, 80 ezer néző. Játékvezető: Gonella (o lasz). Góllövők: Kempes (35), Nanniga (81), Kempes (104), Bertoni (114). ARGENTĺNA: Fillol–Olguin, Galván, Passarella, Tarantini–Ardiles (Larrosa), Gallego, Kempes–Bertoni, Luque, Ortiz (Houseman). HOLLANDIA: Jongbloed–Jansen (Suurbier), Brandts, Krol, Poortvliet –Haan, Neeskens, W. Kerkhof–R. Kerkhof, Rep (Nanniga), Rensenbrink.