Kinyílt a patonyréti futballkrónika

Futballoztak, majd ünnepi asztalhoz ültek a patonyrétiek, hogy visszapillantsanak arra, milyen hullámcsapásai voltak az eltelt ötven év alatt falujukban a focinak.

A kis felső-csallóközi településen 1966-ban kezdtek versenyszerűen futballozni. Rostás Alajos élő legendaként gyűjtötte össze, és hallgatóságának felolvasta az öt évtizedről készült élményanyagát, emberek, tények világába kalauzolt, azokéba, akik a helyi labdarúgás mozgatói, szereplői, istápolói voltak.

Előbb a nosztalgiameccsen tesztelték le, évek múltán hogyan megy nekik a játék. Szilvási Tibor és Kontár Ferenc szponzor állított fel egy-egy csapatot a régi focistákból. 2:1-re Szilvásiék nyertek.

Aztán következtek a régi képek, dossziéba gyűjtve. „Ebből még állandó kiállítás is lehet, vetették fel többen. Ugyanakkor inspiráló hatása volt, mások is jelentkeztek, hogy elhozzák otthon őrzött felvételeiket” – jegyzi meg az előkerült fotókról Rostás Alajos, aki kiadványban szeretné megörökíteni a patonyréti futballmúltat. Aztán nekifogott, és felolvasta a kerek évfordulóra írt hosszú visszaemlékezését. „Tetszett a beszéd, sok élményt elevenítettünk fel közben, vita is kialakult a jóval több mint háromszáz vendég között. S míg olvastam, fogytak a gulyásköltemények – folytatja Rostás Alajos. – Ilyenkor a bőség zavarával küszködik az ember, mert rengeteg a név, eset, történet. Nemegyszer spontán taps szakított félbe Czanik László edző, Flaska Lénárd, Ladányi Ferenc vagy a mostaniak közül Szőcs László, Szőcs Sándor vagy Vidra Tibor főszervező említésekor.”

Aki benne él(t) ebben a focivilágban, tudja, ki mit érdemel. A taps is a tiszteletadás jele. „Nehéz kiragadni valamit hiányérzet nélkül ebből a rengetegből, de azt feltétlenül el kell mondanom, hogy összefogással építettük fel a focipályát. 1973-ban lett felavatva egy focitornával, melyen Lég, Felsőpatony, Bős és Patonyrét szerepelt. Mi nyertük meg – tér ki újabb konkrétumokra a múltidéző. – Az sem kihagyható, hogy egész időszak alatt egyszer sem szünetelt a foci falunkban. Ilyen is kevés helyen volt így. Ez is jelzi a folytonossághoz való kötődést. A tavalyi évadunk sem volt könnyű. Belefutottunk nagy vereségekbe is, de megmaradt a csapat, nem esett szét a fociélet. Ebből a vezetőség, játékosok is komoly szerepet vállaltak. A fiatalok is összefogtak, ifj. Flaska Lénárd és Világi Gábor a sportdiplomáciában közreműködnek, Lakatos Antal révén jól alakul a kapcsolatunk a magymagyari Roma klubbal. Nálunk javarészt idegenek futballoztak, futballoznak. Mindig volt kaja, torkosság a meccs után. Most meg ünnepi asztalhoz ültek a játékosok, vezetők, hogy erőt gyűjtsenek a múltból.”

És tovább vigyék a patonyréti focit az újabb fél évszázadba.