Kinek fontos a papírforma?

Az előre leírt görög válogatott mindenki orra előtt elhúzta a mézesmadzagotReuters-felvételekLehetne sokat elemezni, miért éppen a hellének diadalmaskodtak. Tény, hogy nem játszották a szemre legtetszetősebb futballt, játékosai sem egy labdazsonglőrök, a legtöbbet szabálytalankodtak. A másik oldalon viszont rendkívül szívósan védekeztek, ügyes, gyors ellentámadásokat vezettek, és ami a legfontosabb, csapatszellemük messze kiemelkedett a mezőnyből. Érezni lehetett a görög válogatotton, hogy Otto Rehhagel edző a német precizitást, a küzdőszellemet és a taktikai fegyelmet remekül beültette a játékosok fejébe. Az amúgy heves vérmérsékletű dél-európaiak az egész tornán kordában tartották érzelmeiket, csak a focira összpontosítottak. Mindent a végső sikernek, a győzelemnek rendeltek alá, és az Eb-siker őket igazolta. A görögök nem mutattak semmi korszakalkotót, de azt, amit edzőjük elvárt tőlük, az utolsó pontig pontosan teljesítették. Egyedül az oroszok elleni találkozón játszottak a tűzzel.

Persze a csehek, a hollandok vagy éppen a házigazda portugálok látványos támadófociját szívesebben nézi az ember, de végül is csak az eredmény számít. Hiába lett Baroš gólkirály, ha az elődöntőben nem tudta feltörni a görög védelmet, hiába rúgott gólt Portugália minden mérkőzésen, ha a fináléban nem talált a hálóba. Ellenben a görögök. Ahány találkozó, annyi gól. Az elődöntő hosszabbításának perceiben mindenki láthatta, fizikai állóképességük mesze jobb volt a sztárokkal megtűzdelt cseh csapaténál. Ahogy Brennus, a gall hadvezér is mondta „Jaj a legyőzötteknek”. A vesztesek neve feledésbe merül, csak a győztes neve marad meg az emlékezetekben.

Most nem szabad azt gondolnunk, meghalt a támadófutball, éljen az egygólos győzelem. A világszínvonalú labdarúgást inkább a helyzetek, látványos megmozdulások és a gólok jellemzik. A futball valójában a nézőknek szól, e nélkül varázsát veszítené. Időnként azonban a tapasztalt edzők ügyesen nyúlnak vissza az ún. egygólos taktikához. Találhatunk rá példát a múltban (AC Milan, Arsenal), és a jelenben (Juventus) is. Otto Rehhagel vén rókának számít az edzők között. Megjátszotta egyetlen ütőlapját, és bejött neki. Biztosra veszem, Görögország történelmi sikere nem ismétlődik meg egyhamar. Annál is inkább, mivel a vb-selejtezőkön csak bukdácsolnak a hellének. Visszaállt a rend a futballban? Nem! Mindenki előtt adódik egy nagy sansz az életben, az ügyesebbje üstökön tudja ragadni. A németországi világbajnokságon nehogy ismét felboruljon a papírforma.

ÉRDEKESSÉGEK

Portugália az első az Eb történetében, mely rendező országként nem tudott nyerni a döntőben. Előtte Spanyolország (1964), Olaszország (1968), Franciaország (1984) is kihasználta a hazai pálya előnyét a fináléban.

Görögország az első olyan válogatott, amely külföldi edzővel hódította el a trófeát. A német Otto Rehhagel egyben a legöregebb (65) diadalmaskodó vezetőedző is.

Eddig csak Görögország dicsekedhet kapott gól nélküli mutatóval a kieséses küzdelmekben.

Csak az angolok és a görögök találtak minden mérkőzésen a hálóba. Portugáliának a döntőben fogyott el a puskapora.

Eddig minden Eb-győztes legalább két gólt rúgott a döntőben. A görögök csak egyet.

Hollandia az egyetlen ország, amely az elveszített nyitómérkőzés után meg tudta nyerni a kontinensviadalt. (ú)