Imre Géza egy tusra volt az aranytól

Egy tusra volt a győzelemtől Imre Géza a férfi-párbajtő-rözők egyéni döntőjében a riói olimpián, mégis kikapott 15:14-re a koreai Pak Szang Jungtól. A 41 éves magyar vívó élete sikerének küszöbén bukott el.

„Leblokkoltam. Az ellenfelem taktikát váltott, és erre nem volt válaszom. Egyszerűen túljárt az eszemen” – magyarázta a történteket Imre Géza, a magyar olimpiai csapat egyik legszimpatikusabb tagja. 1996-ban Atlantában bronzérmet nyert egyéniben, húsz évvel később Rióban felérhetett volna a csúcsra.

Két magyar csatája

Egész nap rendkívül taktikusan vívott, az első asszóban a kolumbiai Rodríguezt verte, majd a nyolc közé jutásért Boczkó Gáborral került össze. Ez lelkileg az egyik legnehezebb helyzet, a csapattárs, klubtárs ellen vívni – ilyenkor az a szokás, hogy a szakmai stáb kivonul, a két vívó csak magára számíthat.

A két magyar csatáját Imre Géza nyerte 15:8-ra. „Borzasztó nehéz volt. Nem is tudom, hogyan volt a legnehezebb, lelkileg, taktikailag vagy fizikailag. Évek óta együtt vívunk, együtt edzünk, együtt lakunk... Talán lelkileg volt a leginkább nehéz” – mondta közvetlenül az asszó után Imre Géza. Boczkó Gábor szűkszavú volt: „Ma Géza volt a jobb. Kívánom neki, hogy nyerje meg.”

Felszabadultan a páston

A címvédő világbajnok Imre Géza a negyeddöntőben az észt Novosjolovot múlta felül 15:9-re, majd az elődöntőben 15:13-ra diadalmaskodott a francia Grumier ellen, akit tavaly a vb-döntőben is legyőzött. „Most egy kicsit jobban figyeltem, mint múltkor” – mondta nevetve a magyar vívó, utalva arra, hogy egy éve csak egy tussal nyert a francia ellen. „Hogy kit szeretnék kapni a döntőben? Azt, aki rosszabb formában van” – folytatta a tréfálkozást Imre. Meg is volt rá minden oka, mert végig felszabadultan, lazán vívott, nem volt görcsös, még ha kissé izgult is.

Egy tus kellett volna

A döntőbe bekerülő koreai Pak Szang Jung azonban egész nap kirobbanó formát mutatott. Imre a tavalyi moszkvai vb-n őt is legyőzte, és most is jól kezdett ellene. Az asszóban végig csak Imre vezetett, a koreai néhányszor feljött döntetlenre, de ekkor a magyar vívó elhúzott 14:10-re. Egy tus kellett volna az olimpiai bajnoki címhez, ehelyett a koreai zsinórban ötször talált, és az asszóban egyetlenegyszer vezetve megnyerte az olimpiát. „Nyolc és fél percen át olimpiai bajnok voltam, de úgy látszik, valaki azt akarja, hogy mindig ezüstérmes legyek – mondta higgadtan Imre Géza, majd az utolsó akciókról is beszélt. – Lehet, hogy amikor két tust kaptam, nekem sem kellett volna gyorsan beleszaladnom egy harmadikba, talán húznom kellett volna az időt, és valami mást megpróbálni. De hát utólag már nincs értelme ezen agyalni, mert csak még jobban elkeseredem. Bíztam benne, hogy egy együttes találatot ki tudok valahol csikarni, de sajnos kivédett, az utolsó tusnál pedig mellészúrtam, és könnyedén szúrhatott meg.”

Családi ezüst

A folytatásról nem akart nyilatkozni. „Már sokszor mondtam, hogy abbahagyom. Azt hiszem, két olimpiával ezelőtt már bejelentettem, hogy nem folytatom. Most inkább nem mondok semmit, nem szeretnék hülyét csinálni magamból” – próbálta kicsit oldani a hangulatot Imre Géza, de nagyon szomorú volt a mosolya.

Az ezüstös átok kódolva lehet Imre Géza családjában, ő maga is állt már az olimpiai dobogó második fokán, 2004-ben a párbajtőrcsapattal, felesége, Kökény Beatrix pedig a magyar olimpiatörténet egyik legnagyobb traumáját jelentő meccsén, a sydneyi női kézilabdatorna döntőjében veszített plusz hatos előnyről. „Nagyon szeretjük az ezüstöt, de nem így, inkább tányér és villa formájában…” – igyekezett elviccelni a helyzetet Imre Géza.

Jön a csapatverseny

Bár azt mondta, el kell telnie egy pár évnek (úgy harminc-negyvennek), hogy ezt az ezüstérmet értékelni tudja, most gyorsan össze kell szednie magát, mert vasárnap a csapat tagjaként kell pástra lépnie. Az első ellenfél éppen az a Dél-Korea lesz, amelynek soraiban az újdonsült olimpiai bajnok is szerepel. „Jó lenne egy érem, de nehéz lesz már rögtön az első meccs is, függetlenül attól, mi történt az egyéni döntőjében” – jegyezte meg a magyar küldöttség első riói ezüstérmese.

Oly közel és mégis távol

A dobogón állva igyekezett nem gondolni semmire. „Próbálom megemészteni azt, hogy vezettem és megvertek. Ha simán győzött volna le, akkor talán könnyebb lenne ezt az egészet feldolgozni. Így azért nagyon fájó – fogalmazott őszintén Imre Géza. – Valószínűleg együtt tudok élni magammal, de ha rémálmom lesz, sok-sok év múlva is ez az asszó fog előjönni. Hogy ennyire közel legyek egy aranyéremhez… Tudjuk, hogy Magyarországon mekkora különbség van egy arany és egy ezüst között. Meg hát versenyzői szempontból sem mindegy, hogy az ember nyer, vagy csak második. Nagyon fog hiányozni az aranyérem.”