Hátul fejetlenség, elöl impotencia

A magyar válogatott 2:0-ra kikapott a világbajnoki címvédő német csapattól Gelsenkirchenben. Az ered-ményen nincs szégyellnivaló, de a játék… Azt meggyőzőnek éppen nem mondanánk.

Örök vita, hogy mi értelmük van a barátságos mérkőzéseknek. A szurkolók szempontjából szinte semmi. Az edzők a második félidőben össze-vissza cserélgetik a játékosokat, az ilyen meccseknek általában nincs tempójuk, hiányzik az igazi küzdelem. Gondoljunk bele, a szombati Németország–Magyarország mérkőzés (ahol az aktuális világbajnokkal találkoztunk) mennyivel gyöngébb és érdektelenebb volt, mint a tavaly őszi magyar–feröeri meccs az Üllői úton. Ez azonban csak a szurkoló szempontja, ami nekünk nézhetetlen, unalmas labdagurigatás volt Gelsenkirchenben, abból Bernd Storck számos következtetést vonhatott le a közelgő Európa-bajnokságra nézve. Reméljük, megtette, és hasznosítja a tapasztalatokat.

Elöl semmi

Amit mi láttunk, az cseppet sem volt biztató. Nyolc meccs után mi voltunk az elsők, akik nem tudtak gólt rúgni a németeknek. Furcsa ezt olvasni, de Joachim Löw kapitány annak örült a legjobban, hogy a német csapat egy év után végre ismét nullára hozott egy mérkőzést. Nem volt nehéz: ilyen impotens támadójátékot, mint amit a magyar csapat játékosai mutattak, nagyon régen láttunk. Lovrencsics alig mutatott valamit, Kleinheisler első két lövése után annak is örültünk, hogy az alapvonalig eltántorog a laszti. Szalainak voltak nagyon jó megoldásai, időnként jól megtartotta és meg is játszotta a felé küldött labdákat – de az egyetlen értékelhető Kleinheisler-bomba az ő hátsójáról pattogott oda Neuer kezébe. A centerünk akadályozta meg a magyar gólt – nem először. És Dzsudzsák Balázs? Na igen, ő is ott volt a pályán, a meccs végén egyszer belerúgott egy nagyot a labdába, jobb helyeken ezt keresztlabdának nevezik. Az övé nem az volt, sajnos megint ő okozta a legnagyobb csalódást, ennek ellenére vasárnap már arról szóltak a hírek, hogy a Sampdoria keresi. Aha.

Hátul káosz

A védekezésünk sem volt valami meggyőző, az első percben kaptunk egy szabályos gólt (les címén nem adták meg), igaz, cserébe mindkét német gól erősen lesgyanús volt. Mindegy. A fejetlenség, amit időnként láttunk, riasztó volt. Lang rendre elkésett egy ütemmel, Kádár jobban helytállt, és Guzmicsnak – különösen a második félidőben – volt néhány nagyon jó ütemű keresztezése.

Ennél csak jobb jöhet

Ami a legfájóbb volt a német– magyar meccset látva, hogy mennyire nem voltunk képesek folyamatos játékra, labdatartásra. Hogy a világbajnokkal játszottunk? Igen, valóban, de a szombaton látott német válogatott biztos nem lett volna világbajnok, az ellenfél is mélyen tudása alatt szerepelt. Nagyon reméljük, hogy a magyar csapat is. A német–magyar után megnézhettük az Ausztria–Hollandia mérkőzést is, ahol első csoportellenfelünk kikapott ugyan 2:0-ra a hollandoktól, de az a bécsi találkozó sokkal magasabb színvonalat hozott, mint a mi gelsenkircheni sétánk.

Felejtsük el, amit szombaton láttunk: június 14-én este okosabbak leszünk.