Halmay legyőzte az amerikai úszókat

Soha nem leszünk egy világkiállítás albérlői – mondta elkeseredve Coubertin báró. Ez négy teljes évig nem is fordult elő újra... Mert az első tengerentúli olimpia egy újabb világkiállítás árnyékéban kapott helyet. Ez annyira elkedvetlenítette a játékok szülőatyját, hogy távol maradt az olimpiától, amelyet ismét az ún. hazarendezés jellemzett, annyi „olimpiai” szám (390?) szerepelt műsoron (ezek nagy többségének semmi köze sem volt az olimpiai küzdelmekhez), hogy a mai napig nem tudják, mennyi. Ennek értelmében a NOB csak 15 sportág 102 versenyszámát tartja nyilván. Még egy érdekesség a számokat illetően: a nagy távolság miatt az európai országokat csak kis küldöttségek képviselték (Anglia és Franciaország bojkottálta az olimpiát), így mindössze 123 külföldi és 431 (!) amerikai résztvevője volt a seregszemlének.

Párizs után St. Louis-ban is akadt néhány furcsa szám. Például nehézsúlylökés 56 fontos (kb. 25,4 kg.) golyóval és fejesugrás távolba. Fejestávolugrás... Az ember ugrik egy óriási fejest, aztán mozdulatlanul siklik a víz tetején, amíg a lendület viszi. Paul Dickeyt vitte a legtávolabbra, 19,05 méterre. Persze volt normális úszás is. Egy kis mesterséges tóban, lehorgonyzott, billegő tutajról indultak a versenyzők, rögzített gerenda volt a cél. Ötven yard gyorson a magyar célbíró Halmay Zoltánt látta elsőnek, az amerikai Halmayt látta másodiknak. Erre fel nem kis vita támadt és tömegverekedés a parton. A zsűri holtversenyt állapított meg. Az újraúszásnál és másnap 100 yardon nem volt vita. Győzött a magyar torpedó. A vízilabdát amerikai szabályok szerint rendezték. Nem volt kapus, a megmarkolt labdával a „góldeszkát” kellett megérinteni. Rúdugrásban akadt egy attrakció. A japán Funi egyszerűen odasétált a léc közelébe, behelyezte a rudat a „dobbantó szekrénybe”, majomként felkúszott rajta és leugrott a homokba. Amikor elmagyarázták, hogy illik nekifutni, a léc közelébe kocogott – és megismételte produkcióját. Tanácskozott a zsűri, tanácskozott, aztán érvénytelenítette a távol-keleti ugrásait.

Kizárták a maratoni futásban elsőként célba érkező amerikai Fred Lorzot, aki csak 15 kilométert tett meg, ott görcsöt kapott, feladva a versenyt autóba szállt, de hét kilométerrel a cél előtt „meggyógyult”, állítólag a sofőr javaslatára „leereszkedett” az élcsoporthoz és mosolyogva futott át a célszalagon. Theodore Roosevelt amerikai elnök is gratulált neki (amint Lorzo később elmondta, diadalmas célba érkezését viccnek szánta). Aztán örökre eltiltották. ĺgy hát a másodiknak beérkezett, ugyancsak amerikai Thomas Hicksnek, a hivatásos szórakoztatónak jutott az aranyérem, amelyet a kimerültségtől át sem tudott venni.

ÖTKARIKÁS KRÓNIKA

HOL, MIKOR: Saint Louis, 1904. július 1-okt. 29.

INDULÓK: 10 ország 554 sportolója

SPORTÁGAK, VERSENYSZÁMOK: 15/102

(CSEH)SZLOVÁK GYŐZTESEK: –MAGYAR ARANYÉRMES: Halmay Zoltán (úszás: 50 yard gyors 28,0 másodperc, 100 yard gyors 1:02,8 perc)