Gera maradt, a Vasast eltemették, Lothar Matthäus jött

Január – Gera marad, 50 millióért. A hónap végén megnyugodhattak a Ferencváros-hívők: a csapat legnagyobb tehetségének tartott válogatott csatár – miután kikosarazta az olasz Internazionale és Brescia, a német VfB Stuttgart, a francia Nantes, valamint a török Galatasaray képviselőjét – két és fél éves megállapodást írt alá a Ferencvárossal. A kontraktus kapcsán az sem maradt titok: Gera ezzel a szerződéssel a Ferencváros legértékesebb játékosa lett, hiszen a meg nem erősített információk évi 50 milliós jövedelemről szóltak...

Február – Meggyilkolt vezérszurkoló. A holtidény „fekete hónapjaként” könyvelhetjük el ezt az időszakot, hiszen a sportpályáról is ismert ember lett brutális vérengzés áldozata. Január végén-február elején attól voltak hangosak az újságok, hogy az Újpest egyik vezérszurkolójának, bizonyos Kispintérnek a holttestére bukkantak Újpesten: a 29 éves, életerős férfit szó szerint kivégezték, bajonettel ötször megszúrták, majd a fejét egy baseballütővel a felismerhetetlenségig összeverték. Az indítékra hamar fény derült: felesége – aki a hírek szerint többször is kénytelen volt elviselni Kispintér pofonjait – fogadott bérgyilkosokat, és végeztette ki férjét. 150 ezer forint volt a fizetség.

Március – Temették a Vasast. Hónapokon át tartó huzavona után a tavaszi idényt már el sem kezdhette a piros-kék labdarúgócsapat. Az MLL ugyanis nem engedte indulni a piros-kékeket, és a liga fegyelmi bizottsága a Vasas játékjogát 2003. június 30-ig felfüggesztette. A temetésre végül is a Pápa elleni bajnoki idejében került sor. A két csapat a kezdésre megjelent ugyan, de hivatalos mérkőzést nem lehetett rendezni. Ezt követően a hűséges szurkolók temetési ceremóniába kezdtek, és egy hatalmas koszorút helyeztek el a kezdőkörben: In Memoriam Vasas 1911–2003. Azóta már azt is tudjuk: július 1-től újra „élet”, pontosabban futball költözött a Fáy utcába: új tulajdonosi kör érkezett, és a vezetés a Kecskeméti SC indulási jogát megvásárolva nevezte be a gárdát a 2003/2004 évi pontvadászatba.

Április – Simi gyilkosai szabadlábon. 2002. április 21-én agyba-főbe verték Simon Tibort, aki április 23-án belehalt súlyos sérüléseibe. Bár az illetékesek igen hamar meggyanúsítottak négy férfit, igazából csak egy főbűnösre kenték az egészet. Hosszas huzavona után úgy volt, hogy 2002 decemberében meglesz az első tárgyalás – de aztán nem történt semmi. A négy gyanúsítottból három szabadlábon védekezik.

Május – Lincshangulat az Üllői úton. Az NB1 utolsó fordulójában bekövetkezett az, amire csak nagyon kevesen gondoltak: a tartalékos Debrecen pontot rabolt az Üllői útról, míg az MTK Juhász Roland fejesgóljával három pontot szerzett. Az igazi feketeleves azonban csak ezután következett: az elkeseredett Ferencváros-szurkolók – miután Szeiler József vezérigazgató elkövette azt az óriási bakit, hogy kinyittatta a menekülőkapukat – a pályára özönlöttek, és vadászni kezdtek a játékosokra. A Loki vezetőedzőjét, Szentes Lázárt úgy vesén rúgták, hogy a szakembert mentő szállította el a pályáról. A Fradi-játékosok sem úszták meg: Balog Zoltán, Alekszandar Jovics, Kriston Attila és a meccsen több gólhelyzetet is kihagyó Tököli Attila járt a legrosszabbul.

Június – Milliós büntetés egy cikk miatt. A tavasszal igencsak gyengélkedő Győr egyik kulcsembere Szanyó Károly volt. Ennek ellenére a középpályással szerződést bontott az ETO, amiről a játékos néhány mondatban nyilatkozott. A Rába-parti városban ezt viszont nem nézték jó szemmel, és 1,5 millió forintra büntették Szanyót. Az nyilván a véletlen műve, hogy pontosan ennyivel tartozott még neki a Győr...

Július – A rulett ára. A MATÁV-Sopron klubvezetői szerint Bognár György 14 millió forintot sikkasztott a klub kasszájából! A városban olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a vezetőnek tulajdonképpen azért volt szüksége a pénzre, hogy hobbiját valamiből fedezni tudja. Hiszen azzal Sopronban mindenki tisztában volt: Bognár szenvedélyes szerencsejátékos. A menesztett klubigazgató nem is tagadta, hogy 10 éve látogatja a kaszinókat.

Augusztus – Détári vette a kalapját. Détári Lajos, a Lombard FC-Haladás vezetőedzője a Videoton elleni siker után, kissé váratlanul, csapot-papot hátra hagyva ment el a vasi székhelyről. A korábban ideálisnak indult munkakapcsolat végérvényesen elmérgesedett, mentek az egymásra mutogatások, a lényeg: az egykori klasszis most sem töltötte ki szerződését.

Szeptember – Lőttek az álmoknak. A magyar válogatott 3:1-re kikapott a lettektől. A rigai kudarc után hozta nyilvánosságra a Magyar Labdarúgó Liga, hogy még mindig havi 767 ezer forintot keresnek átlagban a magyar labdarúgás főszereplői.

Október – Lila keresztelő. A 80. születésnapját ünneplő Szusza Ferencről (aki hintóval érkezett a középkezdéshez) nevezték el az Újpest FC Megyeri úti stadionját. Szusza minden idők legeredményesebb magyar labdarúgója – 463 bajnoki mérkőzésen 393 gólt rúgott.

November – A Celladam gyúgyíthatja a Fradit. Várszegi Gábor kiszállt a Ferencvárosból, az üzletember zsenialitására azonban jellemző: hiába mondott viszlátot, a klub minden értékesíthető joga élete végéig nála marad. Arra is nagyon gyorsan fény derült: az új főnök a Celladam Rt. tulajdonosa, Kovács Ádám lett. A résztvevők azt sem titkolták: a kontraktus értelmében három esztendőn át évi 400 millló forinttal támogatja majd a Celladam a Ferencváros szakosztályait.

December – Alles Gute, Bundestrainer! Az Észtország elleni hazai vereség (0:1) után Gellei Imre szövetségi kapitány beadta a lemondását. A szakember távozását követően természetesen több név is felröppent, leginkább Csank János, Détári Lajos, Egervári Sándor, Nyilasi Tibor és Verebes József nevét emlegették. Az MLSZ közvetlen vezetése azonban december 15-én az edzőbizottság javaslata (Egervári Sándor) ellenére egy világsztárt hozott Magyarországra: az egykori Aranylabdás Európa- és világbajnokot, Lothar Matthäust nevezte ki a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává. A német szakember évi 80 millió forintért egyelőre 2005 végéig dolgozik hazánkban, ám ez az összeg nem az MLSZ számláját terheli. A kapitány jövedelmét szponzorok állják.