Élvonalban tarolnak a nagymagyari férfiak

Marics István alelnök és klubtitkár a helyi taroló történések élő lexikona. Vele beszélgettem.

Sokáig a nagymagyari nők szerepeltek az extraligában. Hogyan jutottak a férfiak az élvonal kapujába?

Már 2014-ben megnyertük az I. ligát, de megfelelő tekepálya híján a galántaiaknak engedtük át az extraligás rajtjogot. Tavaly úgy döntöttünk, hogy községi támogatással felújítjuk tekecsarnokunkat, és megpróbáljuk az élvonalba kerülést.

Hogyan sikerült a feltörés?

Utcahosszal nyertük meg az I. ligát. Huszonkét meccsünkből húszat megnyertünk, csak kétszer kaptunk ki, mindkét vereségünket még ősszel szenvedtük el. Tavasszal végigvertük a mezőnyt, és nyolcpontos előnnyel végeztünk a trencséniek előtt.

Először léptek az élvonalba?

Nem. A múlt század kilencvenes éveiben már háromszor belekóstoltunk a légkörébe. Háromszor feljutottunk, és utána egy év múlva mindháromszor ki is estünk. Akkoriban túl könnyű volt nekünk az I. liga, de kicsit kemény falat az extraliga. Valahogy szűk volt a tizenkét tagú mezőny, ha tizennégyen lettünk volna, tán bennmaradunk.

Jelenleg tizenhat forduló után 11 ponttal a kilencedik helyen állnak a tizenkét tagú mezőnyben. Csak a kiesés elkerülése a céljuk?

Más nem is lehet, mert szeretnénk kitörni a feljutás–kiesés hullámvasútjából. Ősszel tizenegy meccsen idegenben léptünk pályára, mivel még nem volt kész a felújított tekecsarnok. Hat–hét pontra számítottunk, tizenegy lett belőle, ráadásul az utolsó két meccsünket elrontottuk. Mert azokból is jöhettek volna pontok. De így is nagyon elégedettek vagyunk. Újoncként, idegen környezetben megálltuk a helyünket. Most már új pályánkkal ismerkedünk, és minél hamarabb szeretnénk megszokni, hogy otthonunkban gyarapíthassuk pontjaink számát.

Mi történt azalatt, míg ősszel csak idegenben szerepeltek az extraligában?

Komoly beruházás zajlott a tekecsarnokunkban. Falunk támogatásával 37 ezer eurós összegből megépült a korszerű műanyagpálya. Más átalakítás is történt az épületben, amit a klub fedezett. Két és fél éven át versenyzőink havonta tíz eurót dobtak össze, hogy legyen pénz a fűtés felújítására, az ablakok kicserélésre és más szükséges tennivalókra. Ma ott tartunk, hogy válogatott és nemzetközi mérkőzésekre alkalmas pályánk van. Ezt az ajándékot adtuk magunknak a klub fennállásának tavalyi, hatvanéves évfordulójára.
 

Nagymagyaron a nőknél sokáig csak helybeliek taroltak a csapatban. Hogyan van ez a férfiaknál? Kik versenyeznek a felső-csallóközi falu színeiben?

Egyetlen pozsonyi van keretünkben, de ő is nálunk versenyez már tíz éve. Stanislav Pospíšil társaságában szinte csupa nagymagyari tarolja a bábukat: Poloma Zsolt, Lengyel Ottó, Zsigmond István, Keszőcze László és Nagy László. Utóbbi ugyan somorjai, de közülünk való. Időnként jómagam is beállok a csapatba. Szeretnénk, ha hazajönne Varga Tibor is, aki jelenleg a pozsonyi Inter versenyzője.

Milyen a nagymagyari teke hátországa? Van utánpótlás?

B csapatunk már régen II. ligás, nyáron a C csapatunk is oda került. Klubunk történetében először fordult elő, hogy egymás ellen tarolt két nagymagyari együttes, a sporttörténeti jelentőségű összecsapáson a B jelű 7:1-re legyőzte a C-t. Negyven– ötven néző látta a házirangadót, még az extraligára sem járnak ennyien. Falunkban 1957-ben raktuk le a versenyteke alapjait. Mire a hatvanadik évfordulóhoz érkeztünk, elkészült a korszerű csarnokunk is. Aztán az évzárónkon emlékplakettel díjaztuk az alapító tagokat és a legsikeresebbeket.

Milyen az utánpótlás?

Van ifjúsági csapatunk is, a liga középmezőnyében található. Nagyon kevés a fiatal, kérdés, hogy mi lesz jövőre az ificsapattal, mikor a mostaniak kiöregednek belőle. Tartjuk a kapcsolatot az iskolával, próbálunk fiatalokat csalogatni közénk. Tekeláz van a faluban, melyben a sportágunk mellett a foci is él.

Mi van a női tekével?

Vannak női versenyzőink is. Nem az extraligában tarolnak, hanem a B és C csapatunkban, ahol megengedett a szereplésük. Jelenleg hátországunkat erősítik.