„Szép volt, jó volt, elég volt” – hatodszor az olimpián a romániai magyar biatlonos

Hatodik olimpiáján vesz részt, a pjongcsangi indulás jogát az utolsó pillanatban, a játékok előtti utolsó Világkupán harcolta ki. Reménykedett még benne, hogy meglesz a kvóta?

Örök pozitív vagyok, az első perctől úgy vettem, hogy kijutok. Az, hogy végül ilyen nehéz lett a kvalifikáció, már egy másik história, de egész nyáron azért edzettem, hogy jövök az olimpiára.

Ritkaság, hogy egy sportoló húsz éven át képes ott lenni a világ élvonalában, a világversenyeken. Minek köszönheti a hosszú és eredményes karrierjét?

A túlzott akaratomnak meg az ambíciómnak, ami az évek során végigkísért. Ilyen a személyiségem.

Tapasztalt olimpikonként volt valami, ami meglepte Pjongcsangban?

A gyenge szervezés. De egyébként tudtam, mi vár rám, tavaly is és tíz éve is jártunk már itt.

Mit ért gyenge szervezés alatt?

Például azt, hogy nem jönnek időben a buszok, és nem engedik fel a sportolókat a sportolók buszára! Ma reggel is leszállítottak... Remélem, Európában soha nem jutunk el oda, mint itt, hogy mindenki egy kis robot, csak egy dolgot tud csinálni, semmi másról nem tud semmilyen információt. Nem kell gondolkozniuk, csak csinálják a maguk kis dolgát.

A pjongcsangi versenykörülményekhez mit szólt? Sokan panaszkodtak, hogy nagyon szeles a pálya.

A biatlon szabadtéri sport, úgyhogy mindig lehet számítani arra, hogy fúj a szél, havazik, esetleg esik az eső, vagy éppen vihar van. Mindenki tudta, milyen itt a pálya, úgyhogy engem ez nem lepett meg. Ami kegyetlen volt, az a hideg. Volt egy periódus, amikor folyamatosan megfagytunk a pályán.

Mondta is a Marosvásárhelyi Rádiónak, hogy csíki létére nagyon szenved a hidegtől.

Hát ez vicces volt. Sokan írtak is nekem: „Hogyhogy fáztok? Hát nincs is olyan hideg, ha nézzük a fokokat!” Csak azt tudtam válaszolni, el kell jönni megnézni, ha nem hiszik.

Egyébként hogyan kezdett el biatlonozni?

Hargitafürdői lakos vagyok, a pályára vezető út a házam előtt megy el. Így kezdtem. Nem volt nehéz!
 

Mi áll közelebb önhöz, a sífutás vagy a lövészet?

Mindig jó lövő voltam, annak ellenére, hogy itt Pjongcsangban nagyon gyengén lőttem, rengeteg hibával. Jó közepes futó vagyok, így nyertem Világkupa-futamot is. Az a siker pályafutásom legszebb emléke.

Milyen helyzetben van most a biatlon Romániában?

Szerintem szabadesésben vagyunk. Ha nem fog történni hamarosan valami, akkor el fogunk veszni. De megpróbálunk tenni ellene.

Vannak fiatal versenyzők, akik a közeljövőben átvehetik öntől a stafétabotot?

Vannak, de a fiatalokba be is kell fektetni, hogy magas szinten tudjanak sportolni. Minden ország egyre többet és többet fektet a sportba, de Romániában ez nem divat.

Önnek mennyire volt nehéz támogatást szerezni a szövetségtől, szponzoroktól?

Nem volt könnyű. Volt viszont néhány szponzor, aki mindig kiállt mellettem. Így tudtam külföldi vaxolókat fizetni, és az utóbbi időben az olasz edzőmet is így fizettem. A szövetség részben segített. Mi messze állunk azoktól a lehetőségektől, amilyenek például egy cseh csapatnak a rendelkezésére állnak. Ez két külön fogalom.

A külföldi edzők és vaxolók mennyit tudnak hozzátenni a versenyző teljesítményéhez?

Rengeteget! A vaxoló az egyik legfontosabb személy. Az edző tudása pedig például egy verseny előtti belövésnél mutatkozhat meg. Egy jó edző fontos és pontos információkat tud adni arról, hogy ha fúj a szél, esik az eső vagy havazik, az hova visz el téged a lövészetben.

Már az előző olimpia után is kilátásba helyezte a visszavonulását, de végül kitartott. Mi viszi mindig előre? Készül még a következő olimpiára is?

Mindig bizonyítani akartam. De most haza készülök Hargitafürdőre! Tovább már nem megyek. Szép volt, jó volt, elég volt.

Úgy tervezi, hogy a sportágban marad? Szeretne pl. edzősködni?

Erre a kérdésre elég nehéz válaszolni. Ahhoz, hogy magas szinten tudjál edzősködni, melléd kell álljanak. Az, hogy csak eltöltsem az időt, engem nem érdekel.

De nem érzi, hogy volna igény a tudására?

Megmondom őszintén, egyelőre nem látom. Ez a valóság.