Knoch Viktor: „Úgy gondoltuk, Sanyi azt a gyereket úgyis megeszi”

Rengeteg tapasztalata van az ötkarikás játékokról, a pjongcsangi volt a negyedik olimpiája. Mikor kezdte elhinni, hogy egyszer akár olimpiai bajnok is lehet?

Szocsi után, amikor felnőtt Ádó (Liu Shaoang) a csapatba. Előtte a kora miatt sem jöhetett el a Világkupákra, meg hát még nem is ért el arra a szintre, tizennégy éves volt. A szocsi olimpia után került be a váltóba. Szerintem négy éve is kint kellett volna lennie a váltónak az olimpián, de akkor nem kerültünk be a legjobb nyolc csapat közé. Innen fejlődtünk fel oda, hogy már az élcsapatokkal is ki-ki harcokat tudtunk vívni, nem tudtak minket lerázni, ott tudtunk lenni, és nyerni is.

Hogyan zajlott ez a folyamat?

Rögtön a szocsi olimpia utáni első Világkupán döntőben lehettünk volna, de Ádó gyorsan kizáratta a csapatot, egy teljesen felesleges, tök hülye előzéssel. A következő Vk-n, Montrealban Sanyi megnyerte Magyarország első Vk-érmét, a váltóval pedig másodikok lettünk úgy, hogy hatalmas országos csúcsot koriztunk, tizeniksz másodperccel javítottuk meg a korábbi rekordot. Koreával az utolsó körig versenyben voltunk egy 45 körös váltómenésben, és láttuk, hogy ebből bármi lehet. Annak a szezonnak a végén, Moszkvában másodikok lettünk a kínaiak mögött a vb-n, majdnem világbajnokok lettünk, nem voltunk messze tőle. Amikor vártunk az eredményhirdetésre, odajött hozzánk egy koreai hölgy, aki a csapat körül dolgozott, és adott nekünk pjongcsangos kitűzőket. Azt mondtam a többieknek, hogy ez a cél, erre kell figyelni.

Hogyan sikerült ilyen tökéletesre az időzítés, hogy pont az olimpián tudták a legjobbat nyújtani?

A Világkupákat nézve egy szenvedő szezonon vagyunk túl, meg az Eb sem sikerült túl jól, bár ott már láttuk a fényt az alagút végén. A Világkupákon becsúszott több egyéni hiba. Az elsőt én még mindig a bírókra fogom, amikor nem juttattak tovább minket a kanadaiak ellen, rögtön a budapesti Vk-n. Lehet, hogy ha ott döntőben vagyunk, mindenki kicsit megnyugszik, magabiztosabb lesz, és teljesen más szezont futunk. De nem így történt. Utána Csaba hibázott, Kínában én hibáztam. Az utolsó, negyedik Vk-n Koreában már mindenki tiszta ideg volt, senki nem tudott tiszta fejjel korizni. Az edzők is meginogtak, hogy milyen összeállításban kellene koriznunk a váltókban, kicsit túlgondolkodtuk a helyzetet. Én egyik futamban sem mentem Koreában, amit nem egészen értettem, és nem értettem vele egyet, de nem az én döntésem volt. De összeszedtük magunkat, nem volt más választásunk.
 

Miből merítettek erőt?

Ebben a sportban azért hozzá vannak szokva az emberek a kudarchoz, a rosszul sikerült futamokhoz, de tény, az a négy Világkupa kicsit sok volt egymás után, hogy egyszer sem voltunk a döntőben. Az Eb-n kilenc körrel a vége előtt volt három bója előnyünk, azt hittem, onnan simán megnyerjük, de sajnos, több pici hiba becsúszott, ami nem fér bele egy döntőbe. Most sem fért volna bele egy ilyen hiba sem. Ám az olimpián mindenki nagyon jó napot fogott ki, mindenki nagyon jól fókuszált, mindenki a legjobbját tudta nyújtani. Nem voltak nagyobb botlások. Kisebb botlások mindig akadnak egy 45 körös versenyben, négy csapattal a pályán, hiszen a jég is romlik. De mindenki nagyon stabilan, higgadtan ment, nem kezdett el kapkodni akkor sem, amikor visszacsúsztunk a negyedik helyre. Meg is beszéltük, hogy akkor sem kell izgulni, ha negyedikek vagyunk, a kanadaiaknak elég gyenge a befejező emberük, úgy gondoltuk, akármi van, Sanyi azt a gyereket úgyis megeszi, és legalább egy bronzunk lesz. Mindenki nyugodtan viselkedett, ezért is sikerülhetett.

Miben látja a csapat legnagyobb erejét?

Egy csapat mindig annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme az. Ha van egy lyukas ember, aki mindig lemarad, mindig csak a baj van vele, akkor nem lehet sikert elérni. A hetedik körre az is elfárad, akinek utána mindig fel kell hoznia a csapatot, és egy negatív spirálba kerül a váltó, mindenki jobban elfárad, mint kellene. Úgyhogy az kell, hogy legyen négy jó szinten korizó ember, és ennyi.

A győztes futam után a többiek viccesen arra biztatták, hogy 28 évesen még ne vonuljon vissza, hiszen most kezdődik minden. Hogyan látja a folytatást?

Nincs még eldöntve, hogy mi lesz, a családommal is meg kell beszélnem. Ha rosszul sikerült volna a váltó döntője, az inkább afelé billentené a mérleg nyelvét, hogy folytassam, rossz szájízzel nehezebb lenne azt mondani, elég volt. Most könnyebb lenne befejezni, de még nem döntöttem. A vb után, vagy talán egy-két hónappal utána leülünk, és megbeszéljük, mi is legyen.