Elnöki székben a fociélet bírálója

ÁBEL GÁBOR

Hogy érzi magát az elnöki székben?

Szeretem a kihívásokat jelentő változatos munkát. Nem félek a feladatoktól, azok kezeléséhez és megoldásához kikérem közeli munkatársaim véleményét. Ezért a szakbizottságokat hozzáértő emberekkel töltöttem fel. Hozzáállásukkal javarészt elégedett vagyok, egytől egyig lényegesen megkönnyítik a dolgomat.

Bizonyára újdonságokat is bevezettek.

A mostani idénytől kezdve az ifi- és a diákcsapatok bajnoki mérkőzései is bekerültek az egységes tájékoztató rendszerbe, így a szurkolók már néhány perccel a találkozó után értesülhetnek a végeredményről és más meccstényekről. A területi bajnokságban kötelezővé tettük a videofelvétel készítését a mérkőzésekről, kamerák vásárlására csapatonként száz eurót különítettünk el. Nem célunk, hogy riadalmat keltsünk a játékvezetők körében. Csak azt szeretnénk elérni, hogy a meccs történéseit később a játékosok és a szakvezetők is tanulmányozhassák. Rendkívül elégedett vagyok, hogy végre sikerült ízlésesen felújítani titkárságunk székhelyét, így méltó körülmények között végezhetjük munkánkat.

A közelmúltban látott napvilágot az új nyilvántartási és átigazolási szabályzat tervezete. Mit szól hozzá?

A javaslat néhány kitételével nem tudunk egyetérteni, mivel annak elfogadása igazi felfordulást idézne elő az amatőr fociban. A szabad játékosmozgás átláthatatlanná válna, ami a szolidabb anyagi háttérrel rendelkező klubok megszűnéséhez vezetne. Alaposan átgondolt állásfoglalásunkat eljuttattuk a Szlovák Labdarúgó-szövetségnek.

Mi a helyzet a bíráskodással?

Tisztségbe lépésem után néhány nappal összehívtam a játékvezetőket és a tevékenységüket felügyelő bizottság tagjait. Őszintén és nyíltan elmondtam az elvárásaimat, úgy éreztem, mindenki megértette szavaimat. Örülök annak, hogy egyre több fiatal adja játékvezetésre a fejét. A bajnokság végén értékeljük a bírók teljesítményét, és a három legeredményesebbet megajándékozzuk.

Bő fél évet töltött az elnöki székben. Mi tapasztalt?

Barátaim és családtagjaim közül többen feltették a kérdést, érdemes volt-e újabb gondot venni a nyakamba. Válaszom a következő volt: nem érdekel a karrier. Jómagam főleg a nyugat-szlovákiai fociélet rendszeres bírálói közé tartozom, így kutya kötelességemnek éreztem, hogy a futballélet sűrűjébe ássam magam. Így szeretnék közreműködni a legszebb sportág felemelkedésében.