Ellentétes félidők, igazságos döntetlen

A szlovák labdarúgó-válogatott élvezetes felkészülési mérkőzésen 1:1-es döntetlent játszott Hollandia ellen Nagyszombatban. Az első félidőben a hazaiak voltak jobbak, a másodikban a vendégek.

Barátságos? Felkészülési? Abból a szempontból teljesen mindegy a megnevezés, hogy ezért a meccsért senkinek nem jártak pontok. Ján Kozák szövetségi kapitány szerint azonban fontos a terminológiai különbség. „Mindenki láthatta, hogy ez egy színvonalas felkészülési mérkőzés volt, nem egy unalmas barátságos találkozó” – fogalmazott a szakvezető, akinek ez volt az 50. meccse a válogatott kispadján.

A júniusi „nyaralós” időpont és a tét nélküliség azért abban megmutatkozott, hogy egyik csapat sem akarta agyonrúgni az ellenfelet, focizni viszont mind a kettő akart. Ha egyszer egy gyötrelmes szlovák bajnoki után leírtuk, hogy aki életében ezt a meccset látta először, az valószínűleg soha többé nem lesz kíváncsi futballmérkőzésre, állapítsuk meg most is, hogy ha valaki netán a szlovák–hollanddal kezdte a labdarúgással való ismerkedést, az jó eséllyel szeretni fogja ezt a játékot.

A szlovákok remekül kezdték a meccset, Marek Hamšík szép átadása után Adam Nemec fejjel már a 8. percben megszerezte a hazaiaknak a vezetést – 1:0. „Zseniális volt a beívelés” – dicsérte a nápolyiak klasszisát a gólszerző.

S lehetett volna nagyobb is az előny: Pekarík beadása után Hamšík fejese mellément, Kucka bombalövése a kapufáról vágódott ki. A másik oldalon Depay szabadrúgását védte látványos mozdulattal Dúbravka.

„Kár, hogy az első félidőben nem rúgtunk még egy gólt” – jegyezte meg Kozák, teljes joggal, hiszen a szlovákok így meg is nyerhették volna a meccset.

A szünet után viszont már a hollandok voltak jobbak, beszorították a hazaiakat, Dúbravka többször is igazolta, nem véletlenül véglegesítette a szerződését a Newcastle, ám a 60. percben Promes lövésével szemben tehetetlen volt – 1:1.

Az utolsó fél órában mindkét oldalon sok volt a csere, Kozák pályára küldte Pačindát és Šatkát is, s mindketten helytálltak – Pačinda ráadásul az utolsó percekben el is dönthette volna a meccset, de túl hosszú volt neki a labda.

„Az ellenfél játékerejét is respektálnunk kell, ezért a döntetlen teljesen igazságos – mondta a lefújás után Kozák. – Ahhoz, hogy egy ilyen együttes ellen jó teljesítményt nyújthassunk, fizikailag maximálisan felkészültnek kell lennünk. A mi keretünkben olyan játékosok is vannak, akik nem játszanak rendszeresen a klubjukban, nincs olyan széles merítés.”

Kozák hozzátette, a balhátvéd Mazáňt például azért akarta kipróbálni egy ilyen erős ellenfél ellen, mert a Celta Vigóban tavasszal mindössze fél órát játszott. Klubtársa, Stanislav Lobotka viszont minden bajnokin pályára lépett, és a hollandok ellen is megmutatta, hogy Európa egyik meghatározó középpályása lesz belőle, ha már nem az most. Hidegvérrel állta a sarat Milan Škriniar is, egyszer még egy „zidane-os” cselt is megengedett magának. „Szerettem volna konstruktívan megoldani a helyzet, nem csak kirúgni a labdát az oldalvonalon túlra. Félig bejött, félig nem” – mondta a milánói Inter középhátvédje a mozdulatról, amelynek végén ugyan elpattant tőle a labda, de a nagyszombati stadion 15 ezres közönsége kirobbanó tapssal jutalmazta.

Bár a hollandok nem jutottak ki az idei vb-re, és mostani keretükben nincs Cruyffhoz, Kluiverthez vagy Robbenhez hasonló klasszis, azért a Strootmannal, Daley Blinddel, De Vrijjal felálló Oranjét semmiképpen sem lehetne gyenge válogatottnak nevezni. A szlovákok az eddigi két egymás elleni meccsükön kikaptak Hollandiától, most viszont egyenrangú ellenfeleik voltak. Peter Pekarík játszott ellenük a 2010-es vb nyolcaddöntőjében is, de szerinte nehéz a két találkozót összehasonlítani. „A hollandok kerete azóta teljesen kicserélődött, és a szlovák futball pedig óriásit lépett előre. Ezt az is mutatja, hogy jócskán megnehezítettük a dolgukat” – mondta a Hertha hátvédje.