Elképesztő amerikai hajrá a hokitornán

Látványos, de hiányos – így jellemezhetnénk röviden a 60-as játékokat. Squw Valley, az Indiánasszony Völgye az elképzelhető legjobb körülményeket biztosította a sportolóknak. Walt Disney rendezte a nyitóünnepséget, az összes sportág képviselőit először itt fogadó olimpiai faluban esténként a szórakoztatóipar legnevesebb csillagai léptek fel. Csakhogy mindez nem változtatott a tényeken: Squaw Valley nélkülözte a bobpályát, így az olimpia nélkülözte a bobversenyeket. Néhány százezer dolláron folyt a vita, végül is a rendezők nem vállalták a kockázatot.

Bobverseny helyett volt viszont női gyorskorcsolya és biatlon, a villámlányok először léptek jégre, rögtön négy számban. Gyenge dolog volt, tíz országból mindössze 23 futó érkezett a Sierra Nevadában megbújó falucskába, és a NOB-ot is sok gúnyos kritika érte ezzel kapcsolatban. Nos ez a „gyenge szám” indította útjára a téli olimpiák egyik legnagyobbikát, Ligyija Szkoblikovát. Cseljabinszk szőke tanítónője négy számból kettőt nyert. Egy olimpiával odább, Innsbruckban mind a négyet. Mint 1980-ban Eric Heiden – mind az ötöt.

Nem nyert viszont aranyat Kanada hokicsapata. Mert Squaw Valley az amerikaiak nagy napja volt. Az uborkaorrú Christian fivérek vezetésével 2:1-re verték Kanadát, 3:2-re a Szovjetuniót. A teljesen új gárdával (Alekszandrov, Almetov, Loktyev...) érkező piros mezeseket Kanada is legyőzte. Az USA pedig a siker küszöbén botlott egyet. Utolsó mérkőzésének utolsó harmadában Csehszlovákia vezetett 4:3-ra. Aztán a sportág történetének legfantasztikusabb hajrája következett – az amik győztek 9:4 arányban! Méghozzá úgy, hogy az utolsó harmadot 6:0-ra nyerték. Hogy az amerikaiak honnan vették az erőt, keménységet, frissességet - mert úgy hokiztak, mintha az utolsó játékrésszel kezdődött volna a meccs – , a mai napig rejtély. A hatszoros olimpiai bajnok Kanada e pillanattól évtizedekre eltűnik a süllyesztőben. Nagy keservesen veszik csak észre, hogy másodrangú amatőr csapatokkal többé nem állhatnak helyt. A néhai David Bauer atya fiatal gyerekeket gyűjt maga köré, kinevezi őket Kanada válogatottjának, de ez a kísérlet sem válik be.

1960-ban olimpiai sportág lett a téli vadászat, a biatlon. A lényeg: a versenyzők 20 kilométert futnak, közben a táv 4-4 pontján öt-öt lövést adnak le álló célpontra. A hibákat aztán időnként értékelik, és hozzáadják a futóteljesítményhez. Squaw Valleyben például még kétpreces „időbírságot” jelentett egy-egy hibás lövés. ĺgy lehetett olimpiai bajnok a svéd Klas Lastander. A szikár erdész ugyan csak gyenge közepes futónak számított, és ha a puszta sífutóidőt tekintjük, csupán 18. lett volna a 30-as mezőnyben. Viszont kitűnően lőtt, ő volt az egyetlen, akinek minden lövése célba talált. Az ügy akkor aranyérmet ért, s heves tiltakozásra késztette a mezőnyt. Később meg is változtatták a szabályokat, mérsékelték az időbírságot. Európa műkorcsolyázásban először nem szerzett elsőséget. A kétszeres kontinensbajnok Karol Divín (az 50-es évek végén a pedagógiai főiskola szlovák-magyar szakos hallgatója volt) ezüstérmes lett, pedig a kötelezők után még 22,5 ponttal vezetett. Egyébként a műkori amolyan családi belügynek számított: a férfiaknál David Jenkins, az 56-os bajnok Hayes Jenkins testvére győzött (fantasztikus kűrt futott, zenére ugrotta a tripla Salchowot és a Rittbergert), a nőknél pedig a hatszoros világbajnok Carol Heiss, David Jenkins jövendőbeli sógornője.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (30 résztvevő, 6 sportág, 27 szám): Szovjetunió 7–5–9, Közös német csapat 4–3–1, Egyesült Államok 3–4–3, Norvégia 3–3–0, Svédország 3–2–2. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK (665 induló, eből 145 nő): Ligyija Szkoblikova és Jevgenyij Grisin (szovjetek, gyorskorcsolya) 2–0–0, Veikko Hakulinen (finn, sífutás) 1–1–1, Maria Guszakova (szovjet, sífutás) 1–1-0, Sixten Jernberg (svéd, sífutás) 1–1–0.