Eljő Orwell és a kommunizmus világa

KISS TIBOR NOÉ

Ismét a szokásos problémába ütközünk. A magyar fociról kellene beszélnünk, de a fociról nincs mit beszélni, a foci rég elveszítette jelentőségét a kiábrándító körülmények miatt. A sportlapok még úgy tesznek, mintha tényleg volna tétje annak, hogy az AEK Athén játékosügynöke (Vladan Filipovics társaságában) megfigyeli a lelátóról Nemanja Nikolicsot a Kecskemét ellen. Statisztikákat harsognak: a Dunaújváros még nyeretlen idegenben. Húha! Csak a számokról nem beszélnek, pedig azok mindennél beszédesebbek.

Honvéd–Ferencváros: 700

Kecskemét–Videoton: 1882

Újpest–Puskás: 3000

Paks–Pápa: 1053

Pécs–Győr: 700

DVSC–Dunaújváros: 2600

Ez összesen 9935. Ennyi néző volt jelen a stadionokban az NB I. 14. fordulójának első hat mérkőzésén. Ez egészen egyszerűen döbbenetes. Átlagban 1655. Mindez annak tükrében is döbbenetes, hogy a hetvenes években milyen adatokkal rendelkeztünk: a Fradi mérkőzéseire közel harmincezren látogattak ki mérkőzésenként, és a Honvéd és az Újpest stadionjában is 15 ezres átlagnézőszámmal számolhattunk. De ha elővesszük az MLSZ 2011 tavaszán kiadott stratégiai anyagát, akkor is csak fogjuk a fejünket: a szövetség azt irányozta elő, hogy 2018-ban meccsenként nyolcezren járnak majd az NB I-es bajnokikra.

Semlegesek kizárva

S akkor most itt van nekünk a Honvéd–FTC találkozó. Hétszáz nézővel. És egy döbbenetes történettel. A Ferencváros szurkolói (akárcsak a Debrecen vagy az Újpest vagy a Pécs stb. drukkerei) bojkottálják csapatuk hazai bajnokijait. A Fradi-drukkerek elsősorban a vénaszkenneres beléptetőrendszer működésének elvét ellenzik, azaz nem járnak az FTC-stadionba – de ezúttal, s ez a magyar focit körülvevő apátiát jellemzi, a Bozsik-stadionba (ahol nincs vénaszkenner) sem mentek el. De ha ez még nem volna elég: erre a mérkőzésre a Honvéd vezetői „biztonsági okokból” (és egyébként jogtalanul) nem engedték be azokat a nézőket sem, akik az MLSZ-nél kiváltott, s nem klubspecifikus „szurkolói kártyával” rendelkeznek. Magyarul: ha valaki péntek délelőtt úgy döntött, hogy semleges nézőként megnézi az esti Honvéd–FTC bajnokit, az nem tudott volna bejutni a stadionba. (Kérdés, van-e Magyarországon olyan ember, akinek váratlanul ez az értelmetlen ötlete támadt...)

A szurkolók egyébként különböző okok miatt nem járnak ki a meccsekre (a DVSC ultrái például a tragikus színvonal miatt is így tiltakoznak), az okok mégis egy irányba, a centralizáció felé mutatnak. Orwell és a kommunizmus világa – ez elevenedik meg jelenleg Magyarországon.

Emlékezni fog a gonoszra

A régi-új világot egyszemélyben testesíti meg George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa. Az MLSZ-ben az NB I-es bizottság elnöki tisztét is betöltő üzletember néhány nappal ezelőtt az Ébredés című cikkben nekitámadt a Sport Televízió riportereinek. „Sületlenségek”, „szakmaiatlanságok”, „gonosz tettek” – ilyen jelzőkkel illette a közvetítők munkáját Hemingway, s a megjegyzése nyilvánvalóan a néhány héttel ezelőtti Honvéd–Paks (0:0) mérkőzést kommentáló Fülöp Lászlóra vonatkozott. Hemingway ezzel zárta a cikket: „Remélem, legközelebb, amikor eldöntjük, hogy melyik társaság az, amelyik a közvetítéseken keresztül a magyar labdarúgást népszerűsíteni fogja, emlékezünk minden olyan gonosz tettre, mint a múlt szombati közvetítés volt. Én biztosan emlékezni fogok.” Már csak a lófej hiányzik. Pedig Fülöp csak a dolgát tette, amikor a mérkőzés színvonalát jellemezte. Persze, az MLSZ és az NB I érdeke az lett volna, ha Fülöp azt hazudja, hogy fantasztikus volt a meccs. De hiába kapálózik Hemingway, ezeken a vitákon már rég túl vagyunk, a szurkolók évek óta szavaznak: nem járnak ki a mérkőzésekre. És nem Fülöp miatt.

Kevés az intelligencia

Két tényt fontos rögzítenünk. Vénaszkenner ide, gonosz kommentátorok oda – a magyar futball színvonala jelen pillanatban gyötrelmesen gyenge, de ennél csak a sportág szakmai elitje tűnik alkalmatlanabbnak arra, hogy kivezesse a válságból a focit. Vajon mikor fogjuk fel végre, hogy e két tény között oksági kapcsolat áll fenn? Túl sok a primitív, a profi futball világától idegen kőkorszaki módszer, a korlátozás, a cenzúra, a fenyegetőzés – és túl kevés a tudás és az intelligencia.