Döntetlen az év meccsén

BŐD TITANILLA

Szakadó eső, nyirkos hideg – tipikusan az az időjárás, amikor az ember a kutyát sem veri ki.

Hétezren az esőben

A dunaszerdahelyi szurkolók viszont önszántukból jöttek ki a stadionba, háromnegyed órával a meccs előtt már alig van hely a fedett lelátókon, a sajtószektorban még ki lehet fogni egy „nem niagarás” ülőhelyet (ahol a lyukas tetőn át nem csurog a nyakunkba a víz), de nem sokra megyünk vele, mert úgyis mindenki áll.

„Ha ezt kibírja a tribün, akkor teljesen rendben van a statikája” – jegyzi meg egy hazai drukker, nagy nevetés a válasz, néhány hónapja, még a régi tulajdonosok idején tényleg téma volt a lelátó statikai stabilitása. A jelek szerint a konstrukció kiállja a próbát, bár az emberek csak gyűlnek, senkinek sincs kedve ázni a kapuk mögötti tribünökön, bár a későn érkezőknek nincs más választásuk.

Ez a tavasz meccse, amelyen eldőlhet a kiesés sorsa, három fordulóval a labdarúgó Corgoň Liga befejezése előtt. Ha a DAC nyer, gyakorlatilag kiharcolja a bentmaradást, ha döntetlen, a sárga-kékek akkor is lépéselőnyben maradnak, ha pedig a vendégek nyernek… Nos, ha a vendégek nyernek, az dunaszerdahelyi szempontból roppant kellemetlen volna.

De a DAC tavasszal hazai pályán még nem kapott ki, a kassaiak kivételével mindenkit legyőzött, és a nyitraiak ellen is nyerni akar.

Gladiátorharc a vízben

Valószínűleg minden másképp nézne ki, ha a meccset az eredeti kiírás szerint egy nappal korábban rendezik, szombaton ugyanis még ragyogott a nap az egész országban (a pozsonyi Slovan bajnokavatására mégis alig 1200-an voltak kíváncsiak, ám ez az égszínkékeket minősíti). A szakadó esőben nehéz futballozni, a pályán óriási küzdelem folyik, van ebben valami heroikus, valami gladiátorharcokat idéző, ahogy sártól csatakos mezben csúsznak-másznak a fiúk a pályán, a labda meg plattyanva elakad a pocsolyákban. De ez nem foci, és a rendkívüli időjárási körülményekre mindig az a csapat fizet rá, amelyik irányítani akar, ez pedig most a DAC.

A szurkolók fantasztikusak. A hangulat nagyszerű, mindenki itt van, mindenki tapsol, csaknem hétezer néző szoroskodik a lelátókon. A labda néha eltűnik a vállak mögött, kiszámíthatatlanul megül a pocsolyákban, a DAC főleg pontrúgásokra vár, a nyitraiak meg abban bíznak, hátha összejön nekik egy kontra.

Összejön kettő is, az elsőnél Penksa még véd, a másodiknál a jobbhátvéd Turňa kicsit lemarad, Penksa lekési a pillanatot, amikor még kifuthatna a kapuból, Šmehyl lövése után pedig valahogy bepattog a kapuba a labda.

Egy pillanatra elcsendesül a DAC-aréna, de csak egy pillanatra. Aztán már újra zúg a „Hajrá, DAC!”, a dunaszerdahelyiek hajtanak az egyenlítő gólért. Egy szöglet után Matúš fordul le az emberéről, s gyönyörűen beakasztja a labdát a hosszú sarokba.

A döntetlen nem tragédia

A második félidőt hétezer ember imádkozza végig a győztes gólért. Telnek a percek, a pálya állapota egyre reménytelenebb, a DAC-nak vannak helyzetei, de kimaradnak, s még a végén majdnem a vendégek rúgnak gólt: Mikuš egyedül vezetheti a labdát a kapusra, s csak centikkel lő a kapu mellé.

Az 1:1 kétségtelenül a DAC-nak jobb, az egymás elleni meccsek a sárga-kékeknek kedveznek, így gyakorlatilag négy pont az előnyük a nyitraiakkal szemben. De a kiesés elleni harc még nem lefutott, s ezt Ladislav Hudec, a nyitraiak szakvezetője is tudja: „Továbbra is játékban vagyunk, bár a meccslabdát nem értékesítettük.”

A dunaszerdahelyieket irányító Radványi Miklós a meccs előtt hangsúlyozta, hogy csapata számára minden meccs az év meccse, nem a nyitraiak elleni találkozón áll vagy bukik a csapat jövője. A döntetlen nem tragédia, de Radványi azért nem titkolja csalódottságát: „Sajnálom, hogy a fantasztikus nézőinknek nem tudtunk győzelmet ajándékozni.”

A szurkolók így is vastapssal köszönik meg a játékosoknak az akarást és az igyekezetet. Ha az év meccsét nem sikerült is megnyerni, Dunaszerdahelyen továbbra is töretlenül bíznak benne, a csapat jövőre is az élvonalban játszhat.

DAC-képriport a 15. oldalon.