Dakar: Svitko második lett

Rosario. Már tavaly is a dobogóra vágyott a Dakaron Štefan Svitko, akinek idén teljesült az álma.

Štefan Svitkónak az idei volt a hetedik Dakarja. Az eddigi években is stabilan a top tíz tagja volt a szlovák motoros, kétszer is (2012, 2015) ötödikként végzett, de nem titkolta, magasabb céljai vannak. Míg az elmúlt években általában csak a rali második hetében melegedett bele igazán, addig a verseny 37. kiírásában maximálisan koncentrált az első szakasztól kezdve, az ötödiknél egyszer sem állt rosszabb pozícióban a verseny folyamán.

„Kitűnően érzem magam, nem tudom, hogy nem csak álmodom-e. Rendkívül örülök, hogy végre sikerült a dobogón végeznem, nem is tudok mit mondani – nyilatkozta Svitko a köztévé riporterének az utolsó, 13. szakaszt követően. – Az egész Dakar során az élmezőnyben voltam, ami jó jel a jövőre nézve. De egyelőre nem gondolok az összetettbeli elsőségre, most csak élvezem azt, amit elértem.”

Svitko a második helyezéssel minden idők legjobb szlovák eredményét érte el a Dakaron, tovább javítva Ivan Jakeš 2013-as negyedik helyén. Ráadásul mindezt nem gyári versenyzőként érte el, amire legutóbb a norvég Pål Anders Ullevaalseter volt képes 2010-ben.

Svitko negyven perccel maradt le a ralit pályafutása során először megnyerő ausztrál Toby Price mögött. A viszonylag nagy hátrány nem, a szervezők munkája annál inkább dühítette a 33 éves szlovák motorost. „Teljesen elkeserített a szervezés, mert a fiúk a háttércsapatomból nem lehettek ott a pódiumon. Eddig mindig fordított sorrendben zajlott az eredményhirdetés, idén viszont én is alig értem oda. Talán nem akarták megmutatni, hogy mi csak öten voltunk, szemben a nagy istállók ötvenfős létszámával. Nagyon sajnálom, hogy nincs egy csoportképünk a dobogóról – dohogott Svitko, aki a verseny közbeni változtatásokkal sem volt kibékülve. – Felhúztak a szervezők, mert azt csináltak az időeredményekkel, amit akartak. Voltak kis trükkjeik, amiket használtak is. Például az egyik szakasz egy részén nagy sár volt. Fogták magukat, és ezt a részt utólag kihúzták a versenyből. Vagy például tudták, hogy egyes etapok problémásak lesznek. Húszan így is teljesítették a gyorsaságit, a többieknek viszont csak hozzáadtak némi időt az összetettbeli eredményükhöz. Mi száz kilométerrel többet szenvedtünk, de egyáltalán semmi hasznunk nem lett belőle.”

A másik szlovák induló, Jakeš bukott az ötödik szakasz során, és sérülései miatt feladni kényszerült a viadalt.

Míg a motorosoknál a Despres– Coma páros sokévi uralma után új győztest avattak, az autósoknál egy veterán klasszis bizonyult a legjobbnak. A francia Stéphane Peterhansel tizenkettedszer nyerte meg a ralit, autósként hatodik sikerét aratta. Míg 2013-as győzelmekor még Minit vezetett, addig idén egy Peugeot volánja mögött ült, amely gyár csak tavaly tért vissza a Dakarra. A magyar Somfai Imre a 11. etapig jutott el Toyotájával.

A quadok mezőnyében kimagaslott a mezőnyből a hazai Patronelli testvérpár: most a fiatalabb, 35 éves Marcos nyert a 37 éves Alejandro előtt, 2:2-re alakítva dakaros győzelmi „háziversenyüket”.

A kamionosoknál ellenben meglepetés született: amióta a rali 2009-ben Dél-Amerikába költözött, egy kivétellel mindig a Kamaz istálló egy csapata végzett az élen. Most viszont – épp, mint 2012-ben – a holland Gerrard de Rooy (Iveco) vezette egység szerezte meg a győzelmet, miközben az oroszokat csak egyetlen team, Margyejevék képviselték a top hatban. (TASR, SITA, ot)