Balczó András végre felért a csúcsra

„Die heiteren Spiele” – A vidám játékok. Ezt a címet előlegezte magának München az ötkarikás ünnepség 1972-es bemutatójára. Aztán szeptember 5-én vér fröccsent az olimpiai zászló fehér selymére. Palesztin terroristák behatoltak az izraeliek szálláshelyére, két vezetőt agyonlőttek és több sportolót túszul ejtettek. Megszakították a versenyeket. A rendőrség és a Bundeswehr megsemmisítette a terroristákat, de velük együtt a lövöldözések áldozatai lettek az izraeli sportolók és egy rendőr is. Tizennyolc halott – a béke nagy ünnepén. Másnap gyászszertartás volt és az olimpia egy nappal tovább tartott...

Mint minden olimpiának, a müncheninek is voltak hősei, nagy és boldog győztesei, nagy és boldogtalan vesztesei. Gondoljunk csak a Krisztus-szakállas, átlátszóan sápadt finn rendőrre, Lasse Virenre. Ő volt a 70-es évek megközelíthetetlen távfutókirálya. A 10 000 m hatodik kilométerénél összeütközött Gammoudival, és elesett. Vége. De ő felállt, üldözőbe vette a távolodó ellenfeleket, és beérte őket. Már csak 200 méter volt hátra, és még öten pályáztak az elsőségre. Viren mintha nem is bukott volna, mintha akkor futott volna ki az öltözőből, könnyedén lehajrázta társait, és világcsúccsal győzött. Egyedülálló „feltámadás” az olimpiák történetében. Viren természetesen megnyerte az 5000-et is. Aztán elment Montrealba és ellenfelei ott is térdre borultak előtte. Ilyesmit sem produkált még senki. De olyasmit sem, mint amit Mark Spitz. Az uszoda bonvivánja, a Szupermark, Omar Shariff ifjúkori hasonmása hét olimpiai bajnoksággal, hét világcsúccsal állt a dobogó legtetején... Öttusában végre Balczó András! Öt egyéni világbajnokság és két olimpiai csapatgyőzelem után került a legfényesebb korona a maga helyére. A vezető Onyiscsenkónak az utolsó szám, a terepfutás rajtjánál 17 másodperc (87 pont) előnye volt Balczóval szemben. De meddig tartott az? Balczó 57 másodpercet vert a szovjetre.

Számos drámai mozzanata, nagy egyénisége volt még a müncheni játékoknak. Emlékezzünk csak az aprócska Olga Korbutra. Hófehér trikóban „szaltózott” a 10 cm széles gerendán. A gyengébb idegzetű nézők eltakarták a szemüket. Majd fellélegeztek. Szaltót mutatott be a felemáskorláton is. És a világ rögtön tudta: ez a kislány új fejezetet nyitott a női tornában. A palánk alatt viszont lezárult egy fejezet. Az amerikai kosarasok 1936-tól mosolyogva nyerték a bajnokságokat. Münchenben három másodperc volt hátra a szovjet–amerikai döntőből, amikor Collins büntetőt értékesített, 50:49 az USA javára. Az amik örültek, ölelgették egymást. Mindenki azt hitte, vége a mérkőzésnek. Még három másodperc. Ugyan mi történhet ennyi idő alatt? Jedesko hosszú passzt küldött az amerikai palánk alatt álló Bjelovnak, aki a kosárba „ejtette” a labdát. 51:50 a Szovjetunió javára.