„Az évszázad rablása”

José Antonio Camacho szövetségi kapitány megpróbálta visszafojtani indulatait a meccset követő sajtóértekezleten, de nem igazán sikerült neki. „Spanyolország a legújabb csapat az áldozatok sorában Portugália és Olaszország után, s milyen érdekes, hogy mindannyiszor az egyik házigazda, Korea volt a bírói részrehajlás kedvezményezettje. Mindez botrány? Az nem kifejezés. Meglehet, naív voltam, mert azt hittem, egy világbajnokság negyeddöntőjében már nem merik megcsinálni azt, amit a csoportmeccseken vagy a nyolcaddöntőben. Igazságos, kiegyensúlyozott játékvezetésre számítottam, erre megsemmisítették két szabályos gólunkat, s a hajrában befújtak egy nem létező lest, amikor Luis Enrique egyedül állt szemtől szembe a kapussal. Tulajdonképpen megnyertük a mérkőzést, mert szereztünk két szabályos gólt, de a bíró elvette tőlünk a győzelmet.”

A tények a következők: a 48. percben Baraja fejelt egy gólt, amit lökdösődés címén nem adott meg Ghandur, holott ha valakit visszarántottak, akkor az éppen Baraja volt. A hosszabbítás harmadik percében a mezőny legjobbja, Joaquin futott el a jobb szélen, bekanyarodott az alapvonalon, beadott, és Morientes a hálóba fejelt. Ekkor az ugandai partjelző zászlólengetésére érvénytelenítette a találatot az egyiptomi bíró azzal, hogy Joaquin átvezette a labdát az alapvonalon. Még a vonalat is alig érintette a Fevernova, nemhogy áthaladt volna rajta teljes terjedelmével.

Végül a 110. percben Morientes kiugratta Luis Enriquét, aki egyedül vihette a labdát Li Von Dzse koreai kapusra, de akkor meg a trinidadi asszisztens emelte fel a zászlaját, hogy les volt. Nem volt az.

Jellemző a spanyol táborban uralkodó hangulatra, hogy János Károly király a lefújás után azonnal felhívta telefonon Camachót, gratulált neki a csapat teljesítményéhez, és biztosította a szakvezetőt, hogy az együttest hősöknek kijáró fogadtatás várja majd a madridi Barajas repülőtéren.

Az AS és a Marca kommentárja egyaránt kiemeli: nevetséges, hogy egy világbajnoki negyeddöntőt egyiptomi, ugandai, trinidad-tobagói játékvezetői hármas vezessen. A Mundo Deportivo pedig kijelentette: „Az egyiptomi Ghandur a mi ellenségünk.”

A kubai állami televízió kommentátorai – két kubai és egy perui szakértő – arról beszéltek, hogy „Don Dinero”, azaz „Pénz Úr” vette át a hatalmat a világbajnokságon. A kubaiak szerint arcátlan módon segítették be a hazai csapatot az elődöntőbe, ahol tudása és a mutatott játék alapján Spanyolországnak lenne helye. Kubában egyébként a brazil és a spanyol válogatott a két kedvenc.

Günter Netzer, a Real egykori német sztárjátékosa viszont – az ARD tévétársaság kommentátoraként – azt mondta, hogy a spanyolok mindig szeretik másra hárítani a felelősséget. „Jobban tették volna, ha a második félidőben is úgy támadnak, mint az elsőben, s akkor nem kellett volna a tizenegyesekre hagyni a döntést, ami azért mégiscsak lutri.” A két spanyol gólról azt mondta, hogy azok csak azért mentek be, mert a bíró már fütyült, és a koreai kapus leállt, nem strapálta magát.

Bernd Schuster – aki a Real Madridnál és a Barcelona csapatánál is megfordult – a Premiere csatorna szakértőjeként így fogalmazott: „A koreaiaknak a jó munkát végző ember szerencséje jutott. Merthogy a játékosok és Guus Hiddink mester is kiváló munkát végeztek, a szerencse pedig az arra érdemeseket segíti.”

Miközben a spanyolok síránkoznak, és az „évszázad rablását” (robo del siglo) emlegetik, Korea egyetlen hatalmas vörös forgatag. Szinte az egész ország pirosba öltözött. A 11 milliós lakosú Szöulban 5 millió tévékészüléken követték a meccset, a városháza előtt felállított hatalmas kivetítőt nyolcszázezren állták körül!

A kvangdzsui stadiont – ahol a mérkőzést játszották – kétszázezren vették körül, de persze csak 45 ezren juthattak be a nézőtérre.

Bár hivatalosan még nem jelentették be, de úgy hírlik, hogy a kedd – amikor Dél-Korea Németországgal az egyik elődöntőt vívja – munkaszüneti nap lesz. (ch. g. a.)