Az apadó örömforrás gyarapítói

Túl vagyunk az évente ismétlődő újabb találkozón is. Teljesítette elvárásaikat?

Visszajelzéseink szerint a sportolók nagyon örülnek, hogy megtiszteljük őket. Most azokat ünnepeltük, akik járásunk klubjaiban versenyeznek. Decemberben azokat is szeretnénk vendégül látni, akik tőlünk indultak, de más környezetben, akár a határon túl élik sportolói világukat.Miért vágtak bele az összejövetelek szervezésébe?

Alapításunkkor arra is gondoltunk, hogy járásunkon belül fel kell vállalnunk a megszűnt testnevelési szövetség bizonyos szerepkörét. Ezért olyan évenkénti fórumot hoztunk létre, amelyen kezet foghatunk, elbeszélgethetünk az edzőkkel, játékosokkal, mindazokkal, akiket egész esztendőben a sportpályákon figyelünk, de nem kerülünk a közelükbe. És közben a sportolók kölcsönösen is megismerhetik egymást. Évekig hiányzó rendezvényt hoztunk tető alá.Nyitószavaiban arról beszélt, hogy az anyagiak hiánya miatt a csallóközi klubok többnyire csak a fiatalabb korosztályokat éltetik, az idősebbek máshol folytatják, ha van rá alkalmuk...

Egyedül a somorjai női kosárlabdacsapat tartja a lépést felnőtt szinten. Lefelé csúszik a labdarúgás, a kézilabda, az atlétika és sorolhatnám. Pénz, elviselhető anyagi háttér nélkül nem lehet napjainkban az élsportot felvállalni. Előbb-utóbb döntés elé kerül a fiatal: vagy abbahagyja, vagy elmegy oda, ahol kenyeret is kereshet.Kilencvenhétben alakult a klub. Legszembetűnőbb rendezvényükről vonunk éppen mérleget?

Ünnepélyes taggyűlésünkön vagyunk, és egyetlen napirendi pontunk sportolóink megjutalmazása volt. Klubunk tagja a Szlovák Olimpiai Klubok Szövetségének, amely pedig a Szlovák Olimpiai Bizottságban (SOV) tevékenykedik.Mit vitt magával erről a találkozóról?

Egykori sportolóként magam is szívesen emlékszem arra, milyen kellemes érzés volt, amikor kitüntettek, elismerték a munkánkat. Látom, hogy jólesik a mai versenyzőknek is, amikor kijönnek a többiek elé, s éreztetjük velük, nincsenek egyedül, mások is szorítanak nekik. A sportolás hétköznapjaiban talán fel sem tűnik, hogy szereplésükkel örömet okozhatnak földijeiknek. Ők azok, akik gyarapítják apadó örömforrásunkat. Ünneplőbe öltözik a szívünk, lelkünk, ha meghalljuk, hogy a mi fiunk vagy lányunk valahol jól szerepelt. Aztán a következő év elején meghívjuk közénk, hogy büszkeség töltse el, amikor kiáll a díjátadásra, hogy legyen egy kis tartása, s elhiggye, mégiscsak tett valamit az eltelt időszakban.