A legtekintélyesebb szlovák sportdiplomata

Vladimír Černušák a Csallóközben is nemegyszer megfordult. A képen egy kiállítás megnyitóján Mária Mračnová (balról) és Németh Jolán, a csallóközi olimpiai klub elnökének társaságában.Dömötör Ede felvétele Elsőként az eddigi legnagyobb ívű pályát futotta be honfitársai közül a sportdiplomáciában. Vladimír Černušák a legtekintélyesebb szlovák sportvezető, húsz éve NOB-tag, idehaza elismert személyiség, a nemzetközi olimpiai mozgalomban Samaranch volt elnök és Rogge jelenlegi vezető közeli barátja, a honi sportdiplomácia legnagyobb ütőkártyája. Vezetésével indult útjára az országban az ötkarikás mozgalom, kilencvenkilencig a SZOB első embere volt. Akkor váratlanul leköszönt, mert képtelen volt megbirkózni a titkárságon kialakult munkatársi viszállyal. Azóta a SZOB tiszteletbeli elnöke, decemberig még NOB-tag, aztán már csak tiszteletbeli tag lesz a nemzetközi szervezetben is. Tegnap múlt nyolcvanéves. Egy múltheti találkozón életéről, meglátásairól beszélt az újságírók előtt. Ebből válogattam.Hatvankilencben került a szlovák testnevelési mozgalom élére, s egyben a csehszlovák szövetség alelnöki székébe. Hogyan? Kinevezéssel? Husák ajánlatára?

Nem, dehogy. Megválasztottak. A szlovák közgyűlésen a kommunista párt megszabott egy jelöltet, de ő még a központi bizottságba se került be. Ekkor kezdtek engem győzködni, hogy induljak a választáson. Sohasem tolakodtam a vezetői beosztásba. A körülmények összjátéka mégis belesodort. Dékánnak választottak a Komenský Egyetem testnevelési karán, s ezután jött a sportmozgalombeli választás. Kénytelen voltam lemondani a dékáni posztról. Nyolcvanegyben a cseh František Kroutil helyét foglalta el a NOB-ban. Kik voltak a kezdő szlovák sportdiplomata segítői?

Elődöm és a magyar Csanádi Árpád mérhetetlenül sokat foglalkoztak velem. Csanádi akkor magas sportvezetői tisztségeket töltött be, tekintélynek számított, készséges volt, így rendszeresen találkozhattunk. Hol Komáromban, hol Tatán ültünk le beszélgetni. Rengeteget megtudtam tőle, máig hálás vagyok érte.Változott a látószöge, miután bekerült a NOB-ba?

Számottevően. Szerencsém volt, hogy korábban megfordultam már különböző sportfórumokon, így nem voltam teljesen idegen a NOB-tagok és a mozgalom dolgozói között. NOB-tagként jócskán kitágult a látószögem, sokkal tájékozottabb lettem, mint korábban.Befolyásos emberek körébe került. Nem érezte magát köztük kislelkűnek?

Hazudnék, ha ezt tagadnám, mert az új dolog mindig kételyeket ébreszt az emberben. Aztán próbára teszik, s ha helytáll, elfogadják őt, egyenrangú társként. Persze bizonyos ideig eltart a feltérképezés. A beiktatásom utáni első ülésen az akkori rangidős NOB-tag, Luxemburgi János nagyherceg azt mondta, hogy a történelemben van közös múltunk. Mire én azt válaszoltam: a közös királyok. Elnevette magát, s akkortól barátok lettünk. Hasonlóan alakult a viszonyom Anna angol hercegnővel és más magas rangú előkelőségekkel is. Persze, ha elkövettem volna valamilyen butaságot, biztosan elfordulnak tőlem.Ha nem vezették volna be a NOB-tagságban a felső korhatárt, folytatná tevékenységét a mozgalomban?

ĺgy sem hagyom abba. Tiszteletbeli tagként is megmarad minden eddigi jogom, egyetlen kivételével, hogy nem szavazhatok. Továbbra is az olimpiai család tagja leszek, véleményt nyilváníthatok, esetenként javaslatokat tehetek.Állítólag még minden reggel tornázik.

Igen. Rendszeresen úszom is, és ha lehetséges naponta egy-két órát a friss levegőn töltök. Télen talán a sítalpat is felcsatolom.