A jaguárról és a lajhárról

KISS TIBOR NOÉ

Gyanúsan jól kezdték a világbajnokságot az olaszok. Nem is maradhatott így sokáig. A kiváló Costa Rica-i válogatott pénteken elintézte az olaszokat. Megint minden a régi: sorsdöntő lesz a csapat utolsó, Uruguay elleni csoportmérkőzése.

Az Anglia ellen 2:1-re megnyert mérkőzésen Pirlo lubickolt a klasszikus karmester szerepében, Candreva és Marchisio nagyot játszott, Balotelli pedig felnőttként viselkedett. Győztes gólt fejelt, mindvégig higgadt maradt, tőle ez a maximum. Az olaszok okosan fociztak (ahogy szoktak), a támadásaikban volt ötlet és lendület, lőttek két kapufát. Azúrkék az ég, jön Costa Rica, vagyis 6 pont a zsebben, a továbbjutás tuti – a második csoportmeccs előtt alighanem a legtöbben így gondolták az olasz szurkolók közül.

És a focistáknak is ez járhatott a fejében. Az első harminc percben a szokásos kivárós tilitolit láttuk Pirlóéktól, de már akkor feltűnt, hogy a Costa Rica-i játékosok mennyivel gyorsabbak. Aztán jött két Balotelli-helyzet, csak idő kérdése, és meglesz az első gól, a második gól, a győzelem, Costa Rica mehet vissza az ökodzsungelbe. Csakhogy a közép-amerikaiak maradni akarnak. Előbb Joel Campbell lépett ki – Chiellini feldöntötte, de a jogos tizenegyes elmaradt. Pinto edző majdnem agyvérzést kapott a kispadon, és talán még akkor sem nyugodott le, amikor egy perccel később a Menyét (Bryan Ruiz) az olasz kapuba fejelt.

Most mi lesz?

Nem lett semmi. A második félidőben egyetlen Pirlo-szabadrúgáson kívül semmit, az égvilágon semmit sem láttunk az olaszoktól. A kékmezesek úgy ténferegtek a pályán, mint Kardosék Irapuatóban. Cassano beállítása teljes tévedés volt, nincs szó arra a gyalázatra, amit művelt. De Insigne és Cerci sem segített. A meccs hajrájában már úgy tűnt, hogy az olaszoknak arra sincs erejük, hogy erősen belerúgjanak a labdába. A FIFA honlapja szerint voltak sprintjeik is – a tévében ez nem látszott. Kékmezes zombik. Oxigénmaszkért kapkodó öregemberek. Ez látszott. A végén Pirlo még elindult. Egy Costa Rica-i pillanatok alatt utolérte, és hátulról becsúszva elvette tőle a labdát. Borzasztó volt látni. Ennél már csak az volt lehangolóbb, amikor a csereként beállt Brenes egy centivel a kapu mellé csavarta a labdát. Akkor már remegtünk a 0:1-ért Costa Rica ellen – így legalább a döntetlen is elég a továbbjutáshoz az Uruguay elleni zárótalálkozón…

Néhány évvel ezelőtt láttam egy műsort valamelyik természetfilm-csatornán. A sztori nagyon egyszerű volt. A jaguár észrevette a dzsungel egyik fáján csimpaszkodó lajhárt. A jaguár megpróbálta levadászni a lajhárt, de az túl magasan volt. A nagymacska ugrált, ugrabugrált, és bár egyre közelebb került a lajhárhoz, úgy tűnt, soha nem fogja elérni. Végül, másfél órányi gyakorlás után a jaguár megtalálta az utat a lajhárhoz: magával rántotta a mélybe és felfalta. A lajhár ezalatt a másfél óra alatt nem tett semmit, csak bámult bele a világba. Ha csak egy méterrel magasabbra mászik, a jaguár esélytelen lett volna.

Szóval, olasz lajhárok, ideje lenne ismét futballozni. Igaz, hogy Natalban is dögmeleg lesz, ráadásul magas páratartalom, de ez nem lehet kifogás. Kedd este, Uruguay ellen csak a győzelem elfogadható – s akkor még a csoportelsőség is meglehet!