2020 lehet a búcsú éve a komáromi kajakos számára

Mi a fő célja egy olimpia előtti szemináriumnak?

A legfontosabb, hogy a fiatalok megkapják a szükséges információkat, nehogy valami gond legyen az olimpia alatt. Az egyik előadáson arról beszéltek, mit szabad megosztani a közösségi oldalakon, hogyan lehet feltüntetni a szponzorokat a játékok előtt, alatt, után… Arról is szó volt, mi mindenre kell figyelni majd Tokióban, például a fülledt melegre. Hasznos infók hangzottak el, de szerintem egy kicsit kevés volt itt a sportoló. A szövetségek képviselői jelen voltak, akik majd továbbadják az információkat a versenyzőknek, de az a legjobb, ha személyesen hallják ezeket a dolgokat. Több ilyen tájékoztató esemény is elkelne.

A kajakosoknak már volt egy tesztversenyük Tokióban, amin ön nem vett részt, de a társaktól biztosan első kézből értesült a körülményekről.

Azt mondták a fiúk, hogy abban a fülledt melegben nem egyszerű létezni. Valószínűleg ez lesz a legnagyobb kihívás. Rió előtt mindenki a szúnyogokkal ijesztgetett, végül nem láttunk egyetlen szúnyogot sem. Az időjárást viszont nem lehet befolyásolni. 2008-ban, a pekingi olimpián nagyon sokan rosszul lettek a döntő után, volt, akit el is vittek a mentők. Azt a nyirkos meleget nehezen viseli a szervezet. Tokióban pedig valami hasonló vár ránk, sőt, állítólag még rosszabb lesz.

A tokiói pályával kapcsolatban arról lehetett olvasni, hogy nagyon sok a hal a kajakversenyekre kijelölt öbölben.

Tényleg ugráltak ott összevissza, ami elég kellemetlen lenne egy olimpiai döntőben… De a szervezők megígérték, hogy a halak egy részét kifogják, a többit pedig máshová terelik. Biztos vagyok benne, hogy a japánok meg fogják oldani, nem úgy, mint Rióban, ahol a leveleket meg a moszatokat csak az utolsó pillanatban kezdték el takarítani, és a K1 döntőjét ez kicsit befolyásolta is. (A szlovákiai Gelle Péternek egy óriási moszat ragadt az evezőjére, ami lelassította, s végül a 8. helyen ért célba – a szerk. megj.)

Tokióban a kajak négyesek már nem ezer, hanem 500 méteren fognak versenyezni. Ezen a távon a szegedi vb-n a Baláž, Vlček, Zalka, Botek összetételű egység bronzérmes lett, ezzel kiharcolta a kvótát, de még nem lehet tudni, jövőre ki fog ülni az ötkarikás hajóban.

Hát, azért plusz-mínusz már igen…

De azért vélhetően ön sem engedte még el a gondolatot, hogy ott lehessen Tokióban…

Harcolni fogok, természetesen. Ha sikerül, jó lesz, ha nem, akkor megyek tovább egy másik irányba. Lesz válogatóverseny áprilisban, nagyon korán, de az olimpia is korán van. A válogatón K1 500-on elért eredmények szerint lesz összerakva a négyes, de ha a mostani négyes tagjai jól fognak teljesíteni, akkor nem lesz változtatás. Kevés az idő és a verseny is, nincs értelme sokat próbálgatni, spekulálni. 2012-ben csak egy hónappal az olimpia előtt állt össze az egység, szóval három hét felkészülésünk volt, a negyedik már Londonban. Először az olimpiai előfutamban mentünk együtt ezerméteres pályát. Ezt most el kellene kerülni.

Hogyan látja az esélyeit, hogy bekerüljön az olimpiai hajóba?

Nem lesz egyszerű, mert ez a hajó nagyon jó. Másrészt azt mondom, esély mindig van. A fiúk jók, és nem akarok a korábbi érdemeimért a hajóba bejutni, de ha kiharcolom, örülni fogok. Ha nem, akkor sem dől össze a világ, vannak más célok is.

Például milyenek?

Ha nem sikerül az olimpia, akkor szeretnék részt venni Szegeden a nem olimpiai távok világbajnokságán, amit most először rendeznek meg. Talán ott fogok búcsúzni a profi karrieremtől… De továbbra is szeretnék segíteni a sportágnak.

Fizikailag, lelkileg hogy bírja még a felkészülést?

Mikor hogy. Valamikor nagyon jól, máskor fáradtan. Sajnos, azt kell mondanom, a rosszabb része a több, de hát erre számítani lehet.

Vagyis 2020 lesz az utolsó éve?

Szerintem igen, de aztán ki tudja… A 2024-es olimpia már semmiképpen nem jöhet szóba, de talán még egy szezon belefér, a fiataloknak edzőpartnerként segíteni. Ezt még meg kell beszélni a klubban is. Tokió után el fog dőlni, hogyan tovább.