Soha, senki nem tudta megvenni

Róma városszerte Pasolini arcát mutatja. A filmrendezőt. A költőt. A próza- és forgatókönyvírót. A filozófust. A nyelvészt. A szexuális erkölcsök felborítóját.

Pasolini 100 – hirdetik a plakátok.

Róma legelegánsabb, legpompásabb bevásárlóközpontjában, a budapesti Párisi udvarhoz hasonlító Alberto Sordi Galériában csupán a többemeletes könyvesbolt tart nyitva. Minden butik zárva, kiürítve, árukészletüket elfújta a világjárvány szele. Maszkban sétálgatok a polcok között. Pasolini kötetei kiemelt helyen. Friss kiadványok a jubileumi évben. Regényei, versei, esszéi, levelei, forgatókönyvei, köztük Anna Magnani arcával a digitálisan felújított Mamma Roma és Ninetto Davoli festett portréjával a Dekameron. A könyvborítók zömén a töprengő, befelé forduló, a világgal bátran szembeforduló Pasolini. Van miből választani.

Ugyanez a kép fogad az elsősorban Amerigo Tot és Pasolini révén híressé vált Termini pályaudvar jókora üvegkalitkájában helyet kapott könyvesboltban. Csupa újdonság, pontosan időzített kiadványok az olasz mozi sokoldalú alkotójáról. Köztük egy súlyosabb album Roberto Villa fotóival, aki Az ezeregyéjszaka virágai forgatásakor járt a rendező nyomában. Ősi keleti tájakon, Iránban és Jemenben. Roberto Villa Pasolini szemével készítette varázslatos felvételeit. Utcákon, sikátorokban, piacokon. Életképeket gyűjtött, amelyeken korántsem egyhangú mindennapjaikba engednek betekinteni a helybeliek. Sütnek, főznek, árusítanak. Az ő világukba ültette Pasolini a Kelet fülledt éjszakáinak érzéki meséit. Danilo Donali lenyűgöző kosztümjei elevenednek meg kamasz fiúkon és idős férfiakon, fiatal lányokon és korosodó asszonyokon. Kendők, turbánok, fejdíszek, sálak, ékszerek. Perzsa kézművesek lenyűgöző munkái. Pasolini beállít, instruál, irányít, képeket komponál. Olykor beáll a kamera mögé. Fejben jegyzetel.

Micsoda helyszínek, micsoda képek, micsoda forgatás!

És mindez most, a kezemben, csaknem ötven évvel később ott, azon a helyszínen, a Termini pályaudvaron (homlokzatának díszét, a domborművet készítette a magyar származású Amerigo Tot), ahonnan azon a végzetes éjszakán, 1975-ben, épp halottak napján, november elsején elindult a halálba. Itt, a pályaudvar tövében szedte fel Giuseppe Pelosit, a tizenhét éves fiúprostit, akit az ostiai tengerpartra vitt magával. A „pásztoróra” hirtelen drámai fordulatot vett. Előbb a szöges léc, aztán a brutális összeverés, majd biztos, ami biztos, Pelosi beült a kocsiba, és áthajtott a még élő Pasolini testén.

Róma most Pier Paolóját élteti. A Vatikán kapujában álló információs központban speciális Pasolini-térképet vehet kézbe a turista. Rajta pontosan bejelölve azok a forgatási helyszínek, amelyeket a Maestro választott ki a filmjeihez. A Via Appia Antica és a Ponte Sant’Angelo, amely az Angyalvárba vezet, az Éhenkórászban látható. A Via Nazionalén A papírvirág jelenete forgott. A Boszorkányok a Colosseumhoz kötődik. A Mamma Roma a Piazza Santa Ceciliához. Metróval az ostiai tengerpart is gyorsan megközelíthető, ahol az utca emberei a Szerelmi cselszövések című dokumentumfilmben vallottak szexuális szokásaikról. De megszólal a filmben Alberto Moravia, Giuseppe Ungaretti és Oriana Fallacci is. A Cinecittába is kivisz a metró. Ott készült a Medea több epizódja Maria Callasszal és az utolsó Pasolini-film, az olasz fasiszta köztársasággal azonosítható hatalom képviselőiről szóló Salo, avagy Sodoma 120 napja. Kétségbeesett kiáltás ez a hatalom anarchiája ellen, mert „a hatalom mindig azt teszi, amit akar, a végletekig önkényes, kizárólag saját szükségletei hajtják, más logikát nem tűr”.

Hogy kik voltak filmjeinek a hősei? A társadalom alsóbb rétegeiből kikerült, bűnös utakon tévelygő, nem egy esetben javítóintézetet és börtönt is megjárt, kétes egyedek. A külváros mocskában hempergő utcakölykök, prostituáltak, római stricik, kisemmizettek, latrok és lumpenelemek, büszke anyák és lecsúszott lányaik. Az ő sorsuk érdekelte, az kötötte le, azon próbált változtatni a maga eszközeivel.

Polgári családból jött, anyja, az imádott Mamma tanítónő volt, apja katonatiszt. Pasolini is tanárként kezdte, előbb vidéken, anyja szülőföldjén, aztán Rómában. Be is szippantotta gyorsan a főváros. Alámerült bűnös bugyraiban. Megmártózott mocskában és ragyogásában. Nemegyszer el is veszett benne. Érzékisége rántotta veszélyes helyzetekbe. Mintha élményanyagot gyűjtött volna. Falkában lődörgő kamaszokhoz csapódott. Az ő társaságukban érezte igazán jól magát. Így találta meg későbbi hűséges barátait, alkotótársait. A szobafestőként dolgozó Sergio Cittit és Francót, az öccsét. Mindkettőjükkel több filmet forgat, Sergióból rendező lesz. Aztán jön Ninetto Davoli, a külvárosi asztalosinas apja műhelyéből. Hozzá már nem csak a munka köti – hosszú éveken át életének társa lesz. A Máté evangéliumában kezdett nála, és csaknem minden későbbi filmjében szerepet ad neki. „Mi egy test, egy lélek voltunk – meséli később Davoli. – Ez a kapcsolat mindkettőnknek meghatározó volt. Nekem egy személyben volt a barátom, a bátyám, az apám, az anyám: az életemet jelentette.”

Erős, szenvedélyes, kíméletlenül őszinte, előrelátó személyiség volt Pier Paolo Pasolini, akit nem lehetett megvenni, lekenyerezni. Semmiben nem ismert megalkuvást. Ez vitte előre a maga által kijelölt úton. Azon az úton, amelynek veszélyes buktatói voltak. Az utolsó nagy kaland a Termini pályaudvar sötét zugából indult. Ott ültette a kocsijába az éjszaka ifjú pásztorát. De nem szimpla gyilkosság történt azon az éjszakán. Politikai színezete volt. Egy olajmaffia bérelt fel néhány suhancot, hogy végezzenek vele. Akkor kezdte el írni ugyanis nagy művét, az Olajat, amelyet erős társadalombírálat szőtt át. Ez lett a veszte. Nem is ért a kézirat végére.

A szerző a Vasárnap munkatársa