Repcéből készül az üzemanyag

Már régóta ismeretes, hogy a növényi olajok alkalmasak a dízelmotorok meghajtására. Rudolf Diesel például a róla elnevezett eredeti motorban először szintén földimogyoró-olajat alkalmazott. A biodízel alapanyagát növényi olajok képezik, amelyek közül nálunk a repce- és napraforgóolaj jöhet számításba. Az olajból, vegyi eljárás útján észterezéssel állítják elő, erre ma már kidolgozott technológiák és gépek állnak rendelkezésre. Az észterezés folyamata ebben az esetben sem bonyolultabb és költségesebb, mint a kőolajből készülő dízel előállítása.

Egy tonna repcéből mintegy 300 kg biodízel állítható elő, állítják a szakemberek, s melléktermékeként csaknem ugyanannyi takarmányként hasznosítható olajpogácsa valamint mintegy 200 kg egyéb hasznosítható termék (pl. glicerin) keletkezik. Egy hektár repce terméséből mintegy 20 ezer km megtételéhez elegendő üzemanyagot lehet előállítani. Ha elektromos áramfejlesztéshez generátorban használjuk a biodízelt, a számítások szerint egy 3 ezer lakosú település szántóterületének 10 százalékán annak az évi teljes áramszükségletéhez elegendő nyersanyagot meg lehet termelni.

Az ásványi eredetű dízelolajra működő motorokban bizonyos átalakításokra van szükség arra, hogy a biodízel bennük alkalmazható legyen. Kétségtelen, hogy alkalmazásának vannak hátrányai is, ezek azonban kiküszöbölhetők, főleg azáltal, hogy a biodízelt nem tisztán, hanem mintegy 30 százalékban az ásványi alapú, kőolajból készült üzemanyaghoz keverve használjuk. Ugyanakkor elvileg a motor tiszta biodízellel is működőképes. Egyes vélemények szerint komoly hátrányt jelent, hogy a magasabb üzemi hőmérséklet miatt a motoron belüli vezetékek nem lehetnek gumiből vagy műanyagből, helyettük fémcsöveket kell alkalmazni. Ugyanezen ok miatt nagyobb a kenőolaj-veszteség is.

Az olajosok, a repce és a napraforgó termesztéséhez nálunk is adottak a feltételek, e növények vetésterülete adott határok között növelhető a biodízel érdekében történő feldolgozásra. A vetésterület meghatározásakor figyelembe kell venni a vetésforgó követelményeit és a növények kórtani problémáit (a napraforgó például csak 4—5 év múlva, a repce 2—3 év múlva vethető ugyanarra a helyre). Kétségtelen azonban, hogy az ország szántóterületének jelentős részén számolni lehetne az olajosok termesztésével. A statisztikai adatok alapján az is kimutatható, hogy a repce után vetett kalászosok mintegy 10 százalékkal nagyobb terméshozamot adnak.

A biodízel előállítása során keletkezett melléktermékeknek szintén fontos szerepük van. A feldolgozáskor keletkező olajpogácsa 30 százalék fölötti fehérjét tartalmaz, amellyel az állati fehérjék helyettesíthetők a takarmányozásban.

Nem elhanyagolható szempont a biodízel környezetkímélő hatása sem. Nem mérgező, biológiailag könnyen lebomló anyag. Ha például ásványi olaj kerül a folyóvízbe, komoly károkat, nagymértékű halpusztulást okozhat, biodízel esetén viszont némi túlzással ez inkább tápláléka lesz a halaknak, nem méreg, s a vízben néhány hónap alatt lebomlik. Legnagyobb előnye a kipufogógázoknál jelentkezik. Mivel a kőolajnál nagyságrendileg kevesebb ként tartalmaz, a levegőbe kerülő káros rákkeltő anyagok mennyisége több mint 90 százalékkal csökkenthető. (ly)