Ünnepelni kellene május 1-jét?

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik megélte a szocialista május elsejéket, sőt középiskolásként is részese voltam a május elsejei felvonulásoknak. Persze akkoriban a párt a saját ideológiáját erőszakolta rá erre az eseményre. Számomra május elseje ma semmit sem jelent, ám azt gondolom: tavaszünnepet érdemes lenne tartani, ideológiák, kollektivista lózungok nélkül, elsősorban az olyan, archaikus hagyományokat felelevenítve, mint a májusfaállítás vagy a majális.

Hajdú András vállalkozó, Ipolyság

Szerintem ez nem politikai kérdés. Május 1-je egy fontos hagyomány, melynek van létjogosultsága. Ez a munkásosztály ünnepe, és semmi köze a kommunista rendszerhez. A kommunisták csak kisajátították, elferdítették a lényegét, politikai agitációra, és kikényszerített felvonulásokra használva fel. Több mint száz évvel ezelőtt amerikai munkások fogtak össze ezen a napon a vadkapitalizmus ellen. Számomra ez a nap mindig is a mindenkori rendszer elleni harcot jelentette. A múlt rendszerben is kimentem transzparensek nélkül, és azt ünnepeltem, ami nekem fontos. Most is ki fogok menni. Nyugaton máig ünnepelik ezt a napot, ezért úgy vélem, nem kell kommunista módon mindent eltiporni. Nem szabad mindenbe belekeverni a politikát. A nők napja sem kommunista ünnep, az is nyugatról indult, és a nők egyenjogúságáért folyó harc része volt. Mindent annak kell ünnepelni, ami: május 1. a munka ünnepe, ezért megérdemli a tiszteletet.

Bubenko György magánvállalkozó, Hím

Ma már nem érnék rá május 1-jét ünnepelni, hiszen egy vállalkozónak se éjjele, se nappala. De a legszebb emlékek még iparista koromból valók. Nem is a felvonulás, hanem maga a gyakorlás volt élvezetes, hiszen egy csomó órát nem kellett leülni. Ha az iparisták mentek végig Kassán a felvonuláskor, azt mindenki tudta, mert zengett az ének. A szlovák barátaink nem értették, honnan van bennünk ennyi öntudat, mert mikor mi rázendítettünk, rengett a főutca. Azt persze nem tudhatták, hogy magyar népdalokat éneklünk, és csak a tribün előtt fújjuk a kötelező indulókat. Később a két gyerekemet is magammal vittem a felvonulásra. Fagyit ettünk, zacskós limonádét ittunk, és az volt a legszebb a május elsejében, hogy fiatalok voltunk. A legborzasztóbb emlékem viszont az, mikor Csernobil árnyékában is felvonultunk.

Főző Péter pedagógus, Szomotor

Sokan szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor május elsején még találkoztak és elbeszélgettek egymással az emberek, és amikor a dolgozók megünneplése alkalmából sör- és virslicsaták zajlottak a különböző helyszíneken. Az ünnepségek ideológiai háttere, az előre megkoreografált felvonulások, a dísztribünről integető pártfunkcionáriusok viszont érthető módon keveseknek hiányoznak manapság. Én sem érzek irántuk nosztalgiát. (buch, fm, kozs, leczo)