Százötven éves a komáromi kórusmozgalom

V. KRASZNICA MELITTA

A jubileum kapcsán Mácza Mihály helytörténész, a Concordia alapító tagja a komáromi kórusmozgalom elmúlt másfél évszázadáról beszélt lapunknak. „Az ösztönzést az első énekegylet megalakulásához tulajdonképpen az 1848/49-es szabadságharc leverését követő osztrák önkényuralom adta – árulta el. – A polgárok különböző csoportosulásokba, dalárdákba tömörülve próbáltak vigaszt találni és nyújtani másoknak. 1861 májusában a Megyei Honvédsegélyző Bizottmány tartott hangversenyt a vármegyeháza nagytermében, fellépett többek között a későbbi neves csillagász, Konkoly-Thege Miklós is. A hangversenynek akkora sikere volt, hogy szervezkedni kezdtek a komáromiak is, kezdetben egyikük-másikuk lakásán találkoztak, gyakoroltak. 1863 tavaszán Molnár Ádám ügyvéd vállalta a szervezést, elkészítette a dalegylet alapszabályát, amelyet 1863. november 29-én a Budai Magyar Helytartótanács jóváhagyott. Ettől a dátumtól számítjuk Révkomáromi Dalárda-Egylet létezését. Első elnöke Molnár Ádám, karnagya Kopeczky Ferenc zenetanár lett.” A korabeli dokumentumok szerint megalakulásakor a dalárdának 20 férfitagja volt, ám az egyesületet pártolók száma megközelítette a 180-at. A módosabb iparosok, kereskedők kötelességüknek érezték a kórus anyagi támogatását. „A dalárda már 1865-ben meghívást kapott egy budapesti fellépésre, és ott azt látták, hogy valamennyi résztvevőnek saját jelvénye, zászlaja van – idézte fel a történteket Mácza Mihály. – Hazatérve ők is megtervezték sajátjukat, és a következő jelmondatot hímezték rá: Szívből jöjjön dalod s legyen nemes, testvért ölelj vele s hazát szeress! Az eredeti zászló ugyan tönkrement, viszont a dalárda fennállásának 70. évfordulójára, 1933-ban újat készítettek, amelyre szintén felkerült a jelmondat. A zászló a Duna Menti Múzeumban ma is megtekinthető, csakúgy, mint az az ezüstkoszorú, amelyet 1901-ben egy Kassán megrendezett országos dalversenyen elért első helyezésével érdemelt ki a kórus.”

Már a 19. század hetvenes éveiben további énekkarok alakultak Komáromban, elsősorban egyházi berkeken belül: külön énekkara volt a református iparosoknak, a református gazdáknak, az evangélikus és a katolikus egyháznak. Az első világháború után újraszerveződtek a kórusok, a Dalegyesület és az egyházi kórusok mellett már a szocdemeknek (Komáromi Egyetértés Munkásdalárda) és a kommunistáknak (Munkás Dalkör) is volt énekkaruk, sőt Komáromi Szlovák Tisztviselők Énekkara is működött a városban. Ez is mutatja, milyen gazdag kulturális és társadalmi élet zajlott a két világháború között Komáromban. A második világháborút követő jogfosztottság éveiben feloszlatták a magyar egyleteket, énekkarokat is, vagyonukat elkobozták – a Dalegyesület Nádor utcai székházában először partizánotthont, majd pionírházat rendeztek be. A karéneklés folytonosságát az a kis kamarakórus jelentette, amelyet a Dalegyesület korábbi karnagya, Schmidt Viktor zeneiskolai tanár szervezett; hogy elkerüljék a hatóságok zaklatását, latinul énekeltek.

Az Egyetértés Munkásdalárda 1949-ben szerveződött újjá Schmidt Viktor vezetésével, majd a frissen alakult Csemadok berkeiben is létrejött egy vegyes kar; a kettő később egyesült. A hatvanadik évfordulót 1981-ben Tarics János karnagy vezetésével még megtartotta az Egyetértés Munkásdalárda, ám helyét akkor már az 1980-ban alapított Concordia vette át. „Nem véletlen a névválasztás, hiszen a concordia szó az egyetértés latin megfelelője – magyarázta Mácza Mihály. – A Concordia létrehozásának ötlete a tavaly elhunyt Bajnok István nevéhez fűződik. Szerencsénkre abban az időben költözött Komáromba Stubendek István, aki a kezdetektől az énekkar karnagya. Az egykori alapítók közül már csak ketten, Stubendek László és jómagam maradtunk az énekkarban. Sajnos egyre nehezebb férfitagokat toborozni, főleg tenorokat várnánk.” A Concordia 1981-től rendszeresen részt vett a galántai Kodály Napoknak, ahol mindig nagy sikerrel szerepel, turnézott már Európa több országában és az Egyesült Államokban is. 2002-ben újabb magyar kórus alakult Komáromban, a Jókai Mór és a Városi Művelődési Központ Gaudium vegyes kara. A két kórus a város valamennyi jelentős ünnepségének, eseményének rendszeres fellépője.