Segíts magadon...

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Ez 10–20 százalékot jelentett minden eladott termék árából, attól függően, ki mennyit ajánlott fel. Emellett vevőkre találtak a szülők, pedagógusok és a református gyülekezet tagjai által összegyűjtött használt ruhák is. A legtöbb holmi szinte jelképes áron, 30 centért kelt el, a kabátok 1–2 euróért, mégis már az első napon 75 euró gyűlt össze. A ruhák eladásából befolyt pénz az iskoláé.

„Régebben is rendeztünk karácsonyi vásárt, akkor a magunk készítette dekorációs és ajándéktárgyakat árusítottuk. Két éve Buday Edit, a némettanárunk vette kézbe a szervezést, már szeptembertől hívogatta a kézműveseket, gyűjtötte, szállította az árut. Azóta még népszerűbb, látogatottabb a vásárunk” – mondta Eszlinger László Melinda, az iskolán végigkalauzoló fiatal pedagógus.

Hozzátette, nem nagy összegekről van szó, de örülnek minden centnek. Bár a fejkvóta ugyanannyi, mint az állami iskolákban, tehát kevés, a napközire kapott dotáció még kevesebb: az állami iskoláknak adott összeg 88 százaléka. Ki tudja, milyen meggondolásból döntött így a minisztérium. Szerencsére az alistáli pedagógusok nem töprengenek ezen, hanem úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Náluk értelmet nyer a „Segíts magadon, az Isten is megsegít” mondás. Rengeteg pluszmunkát végeznek, hogy egyről kettőre juttassák az iskolát.

Megjegyzésemre, hogy a vásár miatt ugyancsak szűken vannak, megtudtam, hogy ez nem csak a vásár alatt van így. Lassan kinövik az iskolát, amelyet egyre több szülő fedez fel gyermeke számára. Három éve csak 34 diákjuk volt, most már 68. Valószínűleg az a családias légkör a fő vonzerő, amely az egész épületet belengi. Ezért adják ide a gyermekeiket katolikus családok is. „A kis iskoláknak is vannak előnyei. Még az összevont osztályoknak is. A tavalyi évig az első, második, harmadik és negyedik évfolyamot két osztályba kellett összevonnunk. Az ötödik osztályban aztán mindig kiderült, hogy ezek a gyerekek remekül tudnak önállóan dolgozni. Jelenleg már csak a 2. és a 3. évfolyam tanul közösen” – tudtam meg kísérőmtől. Ahogy azt is, hogy rendszeresen részt vesznek tanulmányi olimpiákon, szavalóversenyeken, sportvetélkedőkön. Több szakkör között válogathatnak a gyerekek, van napközi, az elsősöknek, másodikosoknak egész napos oktatásuk van, az iskolatáskát nem kell hazavinniük. A szomszédos községekből érkező gyerekeket iskolabusz szállítja.

Jó hallgatni az alistáli pedagógusokat. Itt senki nem panaszkodik, mindenki teszi a dolgát. Jó ötletekért nem kell a szomszédba menniük, és mint mondják, szerencsések, mert környezetükben rengeteg a segítőkész ember. A karácsonyi ajándék a vásár bevétele volt. És hogy mit kívánnak maguknak és az iskolának az új évre? Még több diákot. (vk)