Salgó Viktória: „Én csak jelen szeretnék lenni“

Viki útja az udvardi magyar alapiskolából az érsekújvári gimnáziumba vezetett, majd Budapesten művészettörténészként diplomázott, végül múzeumpedagógusként dolgozott a Művészetek Palotájában lévő kortárs képzőművészeti Ludwig Múzeumban. Diákként a cserkészetben, gitárral a kezében találkozhattunk vele, sokan így emlékeznek rá. Az udvardi közönségnek Viktória elmondta, Zsapka Attilától itt, az udvardi kultúrházban tanulta meg az első akkordokat. Budapesten elsősorban a cserkészbarátok voltak azok, akiknek köszönhetően könnyebben megszokta az ismeretlen környezetet, bár így kissé nehezebben nyitott az ismeretlen felé. „Egy intellektuális ugrást kellett pár év alatt behoznom, amit a fővárosban tanult, művészettörténetileg kissé már képzett diákok sokkal könnyebben ugrottak meg mint én. Már akkor tudtam, hogy nem a művészettörténet elméleti oldalával szeretnék foglalkozni. A múzeumpedagógus feladata, hogy bármilyen korú csoportok számára segítsen értelmezni egy-egy kiállítást. Budapesten akkor éreztem meg, hogy már ebbe a városba tartozom, amikor dolgozni kezdtem” – mondta Salgó Viki. Négy évig a Ludwig Múzeumban szerzett tapasztalatokat, majd a Hagyományok Házába került, ahol nemzetközi pályázatírással foglalkozik, rendkívül kreatív hivatásként jellemezte ezt a munkát. Idővel ugyanis rájött arra a személyes „szuperképességére”, hogy nagyon jól tud komplex tartalmakat egyszerűen összefoglalni. Még sosem volt ilyen szoros kapcsolata a néphagyománnyal, mint ebben az intézményben, ahol Kárpát-medence területére kiterjedően, a néphagyomány megőrzésével foglalkoznak. A beszélgetés során szó volt a Holló zenekarról, amelyben gitározik és énekel, kitért arra is, miért könnyebb angolul dalszövegeket írni. A messze földön híres intelligenciájú hollóról is többet megtudhatott a mindenre nyitott közönség, a madár bármire megtanítható és olyan érzést kelt az emberben, mintha összekötné a valós, létező világgal és a képzeletbelit, a láthatatlant.

Sztruhár Izrael Diána remek beszélgetőtársnak bizonyult, sorra nyitogatta Viki titkos kapuit, aki beszámolt hazai és külföldi művészi élményeiről. A festészet kapcsán Salgó Viktória elmondta, már egy gimnáziumi díjátadón elhangzott, hogy egyebek mellett fest is. Ekkor gondolkodott el azon, hogy tulajdonképpen ezt a képességét is fejleszthetné, amire később egy bonyolultabb időszakában került sor. Kedvesen megemlíti férjét, akitől nagyon sokat tanult a művészet terén és elmondja, ő volt az, aki hitt benne és elsősorban ő volt az, aki tehetségesnek tartotta és további alkotói munkára biztatta. „Az emberi agy, a történelmünk, a nyelvünk narratívákra épül, mi történetekben gondolkodunk. Ha egy realista képet nézünk, el tudjuk mondani, mi történik rajta, kik vannak a képen, ez a tudás nem működik az absztrakt művészetnél. Engem mindig nagyon pozitívan érintettek az absztrakt képek, mert más dolgokat van lehetőségünk megfigyelni, másfajta síkon érzékeljük a világot” – fejtette ki Viki. Az udvardi találkozón részt vett Berényi Margit, a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének egykori elnöke, aki lelkesen szervezte annak idején a versmaratonokat. Ezzel párhuzamosan kiadványuk jelent meg ifjú tehetségek alkotásaival. Meglepetésként és ajándékként felolvasta Viki 16 évesen készült írását. Csémy Éva képzőművész is örömmel üdvözölte a rég nem látott alkotót és megosztotta a közönséggel közös élményeiket. A tehetséges alkotó elmondta, hogy a dalait és a festményeit egyaránt színpadra viszi, a közönség elé teszi. Mindkét műfaj jelentős kifejezőerővel bír, benne van mindaz, ami szavakkal el nem mondható. A befogadó közönség tovább gondolja, alkotja. Diának, az est háziasszonyának azon kérdésre, hogy mire vágyakozik, meglepő őszinteséggel és szerénységgel válaszolt Salgó Viki: „Egész életemben vágyakoztam dolgokra, hogy megvalósítok koncerteket, és még sok minden másra. Most oda jutottam, hogy mindent megcsináltam, amit szerettem volna. Én csak jelen szeretnék lenni”.