Papok vájta pincében ízlelgetik a különleges nedűket

Galánta/Paks. Rendkívül értékes darabbal gazdagodott a minap szerény borgyűjteményem, egy palack kékfrankossal, de nem akármilyennel, hanem „Paks város borá-val”. Ezt a sorszámozott palackokba töltött nedűt megvásárolni nem, csak ajándékba kapni lehet. Jómagam is ajándékba kaptam, amikor a minap Galánta önkormányzatának küldöttségét kísértem el a Duna menti testvérvárosba.

Nem is akárkitől kaptam a kékfrankost tartalmazó sorszámozott palackot, Herczeg Józseftől, Paks egykori polgármesterétől, aki a Paksi Borbarát Klub novemberi tisztújító közgyűlése óta a klub elnöki tisztét tölti be. És nem akárhol adta át a bort, hanem a borbarát klubnak a prelátus épülete alatti, csaknem 170 éves pincéjében. A prelátus épülete az 1840-es években épült egy hatalmas szőlőbirtok kellős közepén, és a házigazda azt is elmagyarázta, mit is takar ez a különös kifejezés: „A prelátus papi méltóság. Aki a pápának a testi épségét védi a szertartás közben, és tíz évig szolgál, az prelátus lesz, a pápa elbocsátja szolgálatából, és egy plébániát kap. Az ilyen módon Paksra került prelátus építtette ezt az épületet. Magát a pincét a papok vájták, ezt nem bízták senki másra, mert maguk voltak a legjobb pincevájó szakemberek. Szerették is a bort, meg nagyon jó borkészítők is voltak. A pincét löszbe vájták, mindenféle boltozás nélkül. Itt fölöttünk helyenként 35 méteres löszréteg van” – mondta vendéglátónk, miközben a nemes penésszel meg pókhálóval borított löszfolyosón lépkedtünk a téglából épített palacktartók sora mellett. A borklub megalakulásáról is megtudtunk egyet s mást: „A klub 1996-ban alakult. Akkor én voltam a polgármester, és bejött hozzám egy köztiszteletben álló paksi polgár, Gárdai György, aki vendéglátással is foglalkozik, ő jött az ötlettel. Nekem ez az ötlet tetszett, és a pincét ötven évre bérbe adtam a borbarát klubnak. „Azt is elmondta a klubelnök, hogy ebbe a pincébe csak a történelmi borvidékek különleges minőségi borai kerülhetnek be, kivéve Paks város borversenyének győztes borait, amelyek felcímkézve, a polgármester névjegyével ellátva, számozott palackban kerülhetnek a prelátusi pincébe. „Sokan szeretnének ebbe a borklubba beférni, de nem engedjük – mondja a borklub elnöke .- Ide csak kihalás útján lehet bejutni. A klubnak tizenöt rendes tagja van, és csak ha közülünk valaki meghal, annak a helyébe lehet új tagot választani. Ehhez azonban az kell, hogy a megmaradt tizennégy tag egyhangúlag megszavazza a felvételt. Ha csak egyetlen tag is tartózkodik, már nem kerülhet be a jelölt. A novemberi tisztújító közgyűlésen született egy olyan határozat, hogy felvettünk nyolc pártoló tagot, akik rendszeresen eljártak a borklub foglalkozásaira. Minden hónap második péntekén este hat órakor jövünk össze, eljön egy országos hírű bortermelő, elhozza, bemutatja a nedűit, elmondja a termesztési rendszerét, a borkészítési technológiáját. Mi megkóstoljuk a borait, véleményt is mondunk, és igencsak mérvadó véleményünk van. Ám ezekre a foglalkozásokra is csak meghívásra lehet eljárni, és a kiválasztottaknak anyagilag is áldozniuk kellett, borokat hozni. A borklub pincéjében csak különleges minőségi nedűk vannak. Tehát nem elég, hogy egy bor minőségi legyen, hanem annak különleges minőséginek kell lennie. Ezalól a kivétel a paksi borversenyek legjobb borai, amelyek Paks város bora címmel, sorszámozott palackokban kerülnek a pincébe. A paksi borversenybe pedig csak olyan helyi borászok nevezhetnek be, akik legalább 250 liter bort tudnak felajánlani a városnak” – magyarázza a szabályokat Herczeg József, miközben egy 1999-es évjáratú kékfrankost, a 2005.évi paksi borverseny vörösbor kategóriájának győztes nedűjét teszi egy Paks címerével ellátott ajándéktasakba, és nyújtja át nekem mint a testvérvárosból érkezett megbecsült vendégnek. Aki inkább a fehérbort kedveli, az egy 2005-ös évjárató vegyes fehéret kaphatott, amelyben rizlingszilváni, zalagyöngye és irsai van. A pince pontos méreteit, kapacitását a házigazda nem tudta megmondani, mert ez a pince még sohasem volt tele. A paksi borversenybe pedig csak olyan helyi borászok nevezhetnek be, akik legalább 250 liter bort tudnak felajánlani a városnak. Volt már itt egyszerre 1800 palack bor is, ami sorszámozott palackban lévő különleges minőségi borról lévén szó, hatalmas mennyiség. „Tévhit az, hogy a legöregebb bor a legjobb. Ez nem igaz. A bornak is van eltarthatósága. Tavaly karácsonykor megnéztük, mely borok állnak el úgy igazán, és volt itt tízéves nedű is, amire azt mondtuk, hogy ezt már nem bontjuk fel, ezt ki kell főzni.” A klubelnök büszkén mondja, hogy ebben a pincében a tíz év alatt még nem volt részeg ember. Azt is elmondta – megjegyezve, hogy ő természetesen elfogult –, hogy ez az ország legjobb borklubja. Ezt bizonyítja az is, hogy minden évben, amikor Magyarországon megválasztják az év borászát, az első útja ebbe a borklubba vezet. „Itt járt a Buk, itt járt a Tiffán, és hasonló mesterborászok borai sorakoznak ezeken a polcokon” – mutat végig az elnök a vörös téglából épített bortartó polcokon, amelyekben a kincset érő nedűk sorakoznak. A borbarát klub kimondottan férfidolog, ide hölgyeknek nincs belépésük. Ám a Pakson már állandó kedves vendégként fogadott galántai útitársaimtól megtudtam, hogy a paksi hölgyek létrehoztak egy saját klubot, a Paksi Bordámák Klubját. Erről azonban házigazdánk nem volt hajlandó nyilatkozni: „A hölgyek is megirigyelték a mi dolgainkat, de erről nem akarok véleményt mondani. Én mindig csak az igazat szoktam mondani, és erről ne kérdezz!” – hárítottal el kíváncsiskodásomat a Paksi Borbarátok Klubjának elnöke.