Mit szól az oktatási törvényhez és az esetleges engedetlenséghez?

Bevallom, az új oktatási törvény tervezetéről keveset tudok, de úgy hallottam, hogy keveset tudnak róla maguk a tanárok is. Félek, a homályból, ahová a médiának is csak halvány sugarai pislognak be, egy szörnyeteg indul majd útra. Pedig iskolareformra szükség lenne. A jelenlegi rendszer ugyanis sem a diákoknak, sem a pedagógusoknak nem felel meg. Sok lexikális adatot követel, nem hagy elég időt az egyes témakörökben való elmélyülésre, nem támogatja kellőképpen az önálló gondolkodást, a kreativitást, megöli a gyerekek eredendő érdeklődését, az oktatónak pedig nagyon kevés szabadságot biztosít. Éppen ezért szomorú, hogy a tervezett oktatási reform – melyet olyan sokan és olyan régóta várnak – nem egyértelműen csak jót hozhat. Hogy az MKP által megszellőztetett polgári engedetlenségi mozgalomban részt vennék-e, még nem tudom megmondani, de előfordulhat, hogy igen. Mellesleg: egyáltalán nem tetszik az, hogy az iskolareform politikai kérdéssé vált.

Papp Zsolt építész, Léva:

Az oktatási törvénytervezet azon része, amely növelné a szlováknyelv-órák számát, nem gondolom, hogy ördögtől való dolog lenne. Édesapám még a Horthy-rendszer idején járt iskolába, s neki is volt naponta latinja, amellett hetente kétszer német és francia is. Arról az iskolarendszerről beszélek, amely ontotta magából a későbbi Nobel-díjasokat. Nem szabad engednünk, hogy ez a magyarórák rovására történjen, vagy az óraszám növekedéséhez vezessen. A törvény végrehajthatóságához biztosítani kell a nagyobb mozgásteret, hogy minden iskola a saját elképzelése szerint állíthassa össze a tantervét. Ha ez a két dolog nem jár együtt, akkor szerintem a törvénytervezet mögött kisebbségi oktatásunk újabb csorbítása húzódik meg. Hallatlan és egyenesen felháborító az a passzus, amely megtiltaná a kifejezetten magyar tanulók számára írt tankönyvek használatát. Nem vagyunk elmagyarosított szlovák sarjak, akiket vissza kell terelgetni a szlovák nemzet ölelő kebleire, ahogyan ezt Slota úr látja! A magyar kultúrát, nemzeti hagyatékunkat, értékeinket nem leszünk képesek gyermekeinknek megtanítani szlovákból fordított tankönyvek segítségével. Ennek következtében a felnövekvő újabb generáció elveszítheti identitástudatát. Ez ellen mindenképpen tiltakoznunk kell! Azt nem tudom, hogyan, én személy szerint a tiltakozások minden demokratikus, mérsékelt formáját támogatom.

Sz. Erzsébet adminisztratív dolgozó, Komárom:

A hatalmon lévők már többször eljátszották ezt a játszmát velünk, és nagyon jól tudhatják, hogy az ilyen intézkedések csak ellenállást váltanak ki az itt élő magyar közösség tagjaiból. Talán kifejezetten provokálni akarnak bennünket, próbára teszik a tűrőképességünket. Emlékszem az évekkel ezelőtti tiltakozási hullámra; akkor is és most is helyesnek tartom, hogy egységesen lépjünk fel, és hallassuk a hangunkat. Természetesen én is támogatom a tiltakozás bármely formáját, legyen az akár nagygyűlés vagy a gyermekek otthon tartása, főleg ha azzal eredményt érhetünk el.

Nagy Ágnes mérnök, Jászó:

Miként mások, én is tiltakozom az ellen, hogy a minisztérium szabja meg, mit és hogyan tanítsanak. Főként a rosszul magyarra fordított, eredetileg szlovák tankönyvek ellen lehet komoly kifogás. Elég, ha csak a tudásszint-felmérők botrányosan rossz megszövegezésére gondolunk. Azt sem tartom célravezetőnek, hogy a szlovák tanórák számát megnöveljék, hiszen a magyar iskolába járó alsó tagozatos gyermekeknek így is több órájuk van, mint szlovák társaiknak. Mert az, hogy hetente ugyanannyi szlovákóra legyen, mint amennyi magyaróra, elsősorban az alsó tagozatos kisgyerekeket terhelné. Ha a tiltakozásra nem lesz más mód, alighanem megvalósul az a javaslat is, hogy ne engedjük iskolába a gyerekeinket.

Tóth Attila, a Fecske – Zoboralji Nagycsaládosok Klubjának alapítója, Kolon:

Zoboralján is figyelemmel kísérjük az új oktatási törvénnyel kapcsolatos fejleményeket. Aggodalommal tölt el bennünket a tervezett intézkedések és módosítások egész sora. A Nyitrai járás magyarlakta falvaiban azonban teljesen más helyzetben vannak a szülők, mint mondjuk a Csallóközben vagy a Mátyusföldön. Nekünk, nagycsaládosoknak már korábban is akadt nézeteltérésünk a helyi alapiskola néhány tanítónőjével. A kisfiam egyelőre Kolonban látogatja az alapiskolát, ahol közös igazgatás alatt áll az intézmény, a következő tanévtől azonban már Gímesre fog járni, az ottani kilencéves alapiskola felső tagozatára. Másokkal ellentétben úgy gondolom, a közös igazgatású alapiskolákban a gyerekek előbb-utóbb megsínylenék, ha a szülők csatlakoznak a polgári engedetlenség valamelyik radikálisabb formájához. Elég nehezen tudom csak elképzelni, hogy a Zoboralján minden szülő összefogjon... (szasz, fm, vkm, kozs, száz)