Mik azok a rúgók és hol van a Madár-sziget? Somorja természeti kincseiből nyílt fotókiállítás

Tóth László, Mészáros Csaba és Fodor Péter, a DunaVit alapító tagjai  nyitották meg a több mint negyven képből álló fotókiállítást. Tavaly, „Barcs – az elfeledett folyó” címmel rendeztek kiállítást, ahol az egykori folyó nyomvonalát mutatták be. Idén „Somorja természeti kincsei” címmel jelentkeztek, ahol négy fő témakört járnak körül. A kiállított fotók Tóth László, Fodor Péter és Mészáros Csaba társszerzők munkája. Az ártéri erdők és a tejfalusi erdő mocsárvilága volt az egyik témája a kiállításnak. Az erről készült videóban azt a helyszínt mutatják be, amelyet a bősi vizierőmű megépítése után, szinte teljesen elzárt a víztározó a somorjaiaktól. A tejfalusi erdő régebben lápos legelő volt, amit a helyiek „Görbének” hívtak. A Duna lassú folyásának és a mederben lévő kevés víznek köszönhetően, sok helyen elmocsarasodott és egy különleges mocsárvilág jött létre a partján. A növényekkel sűrűn benőtt rész a szemünk láttára alakul át, változik meg az élővilág. Megtudtuk, hogy itt találhatóak a „rúgók”, amelyek hosszú, sziklás benyúlások a folyóba. Pár évtizeddel ezelőtt ezek a kifejezések még benne voltak a mindennapokban, mára azonban eltűntek a köztudatból.

Második témája a kiállításak a Madár-sziget. Ez a majdnem 7 hektáros mesterséges sziget a bősi víztározó részét képző Körtvélyesi-víztározón fekszik. Szigorúan védett terület, tilos a belépés fészkelési és telelési idő alatt is. A természetvédők is csak augusztus tájékán merészkednek a szigetre, amikor a költő madarak már elrepültek. A Madár-szigeten körülbelül 300-400 szerencsensirály pár fészkel, ez a legnagyobb fészkelő kolónia egész Közép-Európában. A sziget Somorjától 3 kilométerre található. Tóth László kihangsúlyozta: „A bősi vizierőmű megépítésekor, csak Somorja kataszterében, majdnem 1300 hektárnyi ártéri erdőt árasztottak el. Ez olyan mértékű környezeti katasztrófa, amit nem lehet elégszer elmondani. A Madár-sziget csupán egy pici ellensúlyozása ennek a hatalmas pusztításnak.” Minden évben önkéntesek segítségével tisztítják meg a szigetet, akik elvégzik azt a munkát, amit a víz maga is elvégzett volna. Mivel nincsenek áradások, a vízszint stabil, a önkéntesek 3-4 napig kinn vannak a szigeten és lekaszálják az évelő aljnövényzetet, hogy a szerecsensirályok és a küszvágó csérek fészket rakhassanak.

A fotókiállítás további témaköre a Pomlé volt, ahogy Tóth Laszló fogalmazott: ”a park, ami menedéket nyújt a mezőgazdasági táj közepén.” A Pomlé parkerdőt a somorjai polgárság hozta létre. Nem csak természeti érték, hanem a kulturális és a társadalmi élet színtere is.

A negyedik témakör azt hivatott szemlétetni, milyen jelentőséggel bírnak a zöld szigetek, csapások és mezsgyék, amik megtörik a mezőgazdasági területek egyhangúságát. Ezek nélkül a zöld szigetek nélkül nem tudna az élővilág megmaradni, mivel nincs hova elbújniuk az állatoknak, madaraknak, rovaroknak. A DunaVit társulat tavaly elkezdte kialakítani ezeket a zöld sávokat Somorja határában, a szántóföldek közé beékeltek eltérő szélességű sávokat, fákat ültettek ki, ahol elkezdődhet az élet. A zöld szigetek sokkal nagyobb biodiverzitással rendelkeznek, mint a szántóföld, amit megművelnek és kihasználnak, hiszen folyamatosan forgásban van. A kontraszt jól látható egyes felvételeken. A gyönyörű felvételek edukatív jelleggel is bírnak, ezért iskolai csoportoknak is ajánlott a kiállítás, ami január 6-ig tekinthető meg a somorjai Koronában.