„Az olaszokat is lenyűgözik a történelmi figurák!”

Kicsoda Giulietta Di Brienza, a Hunyadi című sorozatban általad megformált olasz nemesasszony?

Giulietta Di Brienza Viscontinak, Milánó hercegének az unokahúga. Akkor ismerkedik meg Hunyadi Jánossal, amikor hősünk a király parancsára Itáliában teljesít szolgálatot. Nem szeretnék túl sokat elárulni róla, de nagyon érdekes figura abból a szempontból, hogy a körülmények áldozatának is tekinthetjük – éppúgy, mint valakinek, aki nagyon is a saját akarata, a saját igazsága szerint cselekszik, s eléri, amit szeretne. Természetesen a történetszálának befejezése tartogat némi csavart.

Te melyik értelmezéssel békülnél ki?

Azt hiszem, talán mindkettőben lehet némi igazság.

Hunyadi 1431 őszétől két éven keresztül Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában élt, ahol megismerte a kor legmodernebb zsoldoshadseregeit, amelyeket condottierik – zsoldosvezérek – irányítottak. Giulietta alakja ezzel szemben pusztán fikció...

Igen, Bán Mór (a televíziós sorozat alapjául szolgáló Hunyadi című regénysorozat szerzője – NMM.) találmánya. Tudjuk, hogy Hunyadi három éven keresztül Itáliában maradt, de azt nem lehet pontosan feltárni, hogy pontosan mi történt vele azokban az években. Tudjuk, hogy Visconti biztosra ment: etette és itatta, mindent megteremtett a kényelmének biztosítására. Mást nemigen.

Jelentett-e bármiféle nehézséget, hogy olyasvalakit kellett életre keltened, aki több mint hatszáz éve élt?  

Nehéz volt, persze, de azt is meg kell hagyni, hogy nagyon felemelő érzés volt eljátszani. Valahogy mégis természetesnek éreztem az egészet, amikor elkezdtünk próbálni a gyönyörű jelmezeinkben a csodálatos díszletek között. Minden a legapróbb részletekig kidolgozott, mélyen átgondolt volt; a részletekre való odafigyelés mértéke teljesen magával ragadott! Szóval, elég gyorsan át tudtam szellemülni abban a pillanatban, amikor megérkeztem a forgatásra. Nem tudom eleget dicsérni a kosztümöket... Amikor elmentem a próbára, éppen egy nagy jelenetet néztünk meg, rengeteg statisztával. Elérkezett az ebédszünet, s emlékszem, hogy ez a több száz ember, egytől egyig a remekbe szabott, csoda szép jelmezükben a telefonjukat bámulta és dohányzott. „Ez annyira szürreális” – gondoltam. Már a 21. században élünk, de minden más olyan, mintha a középkorban lennénk!

Milyen volt az anyanyelveden játszani?

Mennyei, hiszen ritkán van lehetőséged az anyanyelveden játszani egy ilyen léptékű produkcióban. Örülök annak is, hogy a Visconti szerepét alakító olasz kollégámmal, Francesco Acquarolival játszhattam együtt, meg Kádár L. Gellérttel, aki lenyűgözött azzal, hogy bár nem olasz, milyen hihetetlenül dolgozik a nyelvvel, hogy milyen gyorsan elsajátította a mi nyelvünk zeneiségét. Példás a munkamorálja!

Fel tudod idézni, hol forgattál és hány napig?

Igen, Fóton forgattunk, három napig. Aztán egy másik stúdióban, ott néhány külső felvételt vettünk fel.

Most először forgattál Magyarországon?

Igen, ez volt az első itt forgatott munkám. Tudom, hogy nagyon sok nagyszerű nemzetközi produkció érkezik ide – rengeteg különböző műfajú filmet és sorozatot gyártanak itt. Kellemes lehetőségként gondolok arra is, hogy megismerhettem Hunyadi történetét, mert valamiért nem tanulunk erről a meghatározó történelmi figuráról az iskolában. A déli harangszót mindannyian – különösen Olaszországban – természetesnek vesszük. Mégsem hallottunk a mögötte lévő történetről. Mostanra tisztába kerültem azzal, hogy milyen jelentős hatással volt Hunyadi az európai történelem alakulására, emiatt furcsállom, hogy a világtörténelemben mégis alig esik róla szó.

Kikkel tudtál különlegesen jó kapcsolatot kialakítani a forgatáson?

A legtöbb jelenetem Gellérttel, Rujder Viviennel és az említett Francesco Acquarolival volt. Velük még mindig nagyon szoros a kapcsolatunk. A budapesti díszbemutató előtt már volt lehetőségem találkozni velük: tavaly októberben én is el tudtam menni a világ egyik legfontosabb televíziós és filmes rendezvényére, a MIPCOM szakmai fórumjára. Cannes-ban együtt lehettünk mi, színészek, a producerek, a rendezők. Mindenki őrülten barátságos és kedves volt. Egyébként is, az első pillanattól, hogy bekerültem a Hunyadiba, úgy éreztem, hogy gondoskodnak rólam.

Ha bemutatják Olaszországban a sorozatot, mit gondolsz, hogyan fogadják majd az olasz nézők?

Remélem, hogy adni fogják az olasz tévék is. Minden esély megvan erre, mert Francesco nagyon ismert és népszerű színész, aki rengeteg mozifilmben és több sorozatban is játszott. Aztán ott van Giancarlo Giannini, aki történelmi jelentőségű színészünk, még Oscar-díjra is jelölték, a Hunyadiban ez a legenda játssza Jenő pápát! De mivel Thomas Trabacchi is játszik benne, mi négyen alkottuk az olasz brancsot a szereplőgárdában. Az olaszokat is lenyűgözik a történelmi személyiségek, a középkori tematikájú munkák. Biztos vagyok benne, hogy lenne nézője a szériának. Remélem, adódik lehetősége a bizonyításra...

Milánóban születtél és nőttél fel, jelenleg New Yorkban élsz. Hol tart most a karriered?

Igen, most New York a központ, de Los Angelesben is éltem, s gyakran dolgozom Európában, mert sok amerikai vagy mondjuk így, nemzetközi produkció készül itt. Én személy szerint imádom azt, hogy utazhatok és dolgozhatok. Lehet, hogy az olasz származásom előny, mert sok európai szerepet kapok. Az eddigi pályafutásom kapcsán a Six Underground – Hatan az alvilágból című, Michael Bay rendezte filmet szoktam kiemelni. Ryan Reynolds a főszereplője, de Mélanie Laurent, Adria Arjona és Dave Franco is játszik benne. Legutóbb Bulgáriában forgattam, a Hallmark+ saját gyártású romantikus trilógiájában, a The Groomsmen-filmekben én vagyok az egyik női főszereplő! Amerikában már októberben kijött, az európai forgalmazás még várat magára. Jelenleg producerként tevékenykedem, most teszem le az alapjait a saját produkciós irodámnak New Yorkban. Színházi előadásokat hozunk létre egy New York-i művészeti galériában. Nemzetközi előadásokban gondolkozunk, amelyet egyedülálló, nem szokványos színházi helyszíneken mutatunk be.

Játszol is bennük?

Az elsőben nem, csak producerként működök közre. A Little Engine Theaternek (LET) van két társalapítója is: Lilly Englert és Theodora Miranne. Az első előadásunkat, a Cold Watert az angol Philippa Lawford írta, Michael Herwitz rendezte, a főszerepben Stefania Lavie Owen és Ben Rosenfield látható. Ez a gyönyörű darab az álmokról, az ambíciókról, a felnőtté válás bonyolultságáról, valamint az impulzusok és a racionalitás közötti állandó ingadozásról szól. Az emberiség szürke, kusza területeibe merül alá, és feltárja mindazokat az árnyalatokat, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni egy olyan társadalomban, amely betegesen hajszolja a sikert. Megvan a szépsége annak is, ha távol maradsz a reflektorfénytől, s azért fáradozol, hogy valaki más a legprofesszionálisabb keretek között tudja megvalósítani önmagát.