Hunyadi: Véres, de van szigorúan szex nélküli változata

Ilyen realisztikus, vagy inkább naturualista csatajeleneteket még nem láttunk magyar kivitelezésben. Ugye emlékeznek, mennyi negatív kritikát kapott annak idején a Honfoglalás, amelyben nyolcvan-száz statisztát mozgattak rendkívül amatőr módon? Ebben a kategóriában tulajdonképpen mindmáig az 1968-as Egri csillagok tartotta az első helyet, ahol a néphadsereg sorkatonáit használták ingyenes statisztáknak és öltöztették be török seregnek. Az isztambuli jeleneteket a baráti Bulgáriában forgatták le, az egri vár másolatát pedig a Pilisben építették fel. Várkonyi Zoltán rendező tudta, mennyit számít a látványvilág, és minden igényt kielégítően szerette volna filmvászonra vinni Gárdonyi Géza regényét, ezt a monumentális alapművet. 

Nem tudom, mennyire számít majd negyven-ötven év múlva alapműnek Bán Mór regényfolyama, ezt az idő dönti el, hiába vette fel a szerző Jókai keresztnevét művésznévnek. Akik olvasták a Hunyadi-regényeket, azt állítják, ott is a szex és a vér viszi a prímet, és hogy a filmes verzióban jobban megmaradtak a könyvek lényeges elemei, mint például a Gyűrűk urában, ahol a rendező, Peter Jackson ennél sokkal jobban „átalakította“ Tolkien történetét. Az viszont egy fantasy, míg a Hunyadi valós eseményeken alapul, vagyis az alkotóknak el kellett dönteniük, hogy hatásos sztorit akarnak-e prezentálni, vagy minden ponton ragaszkodnak a valósághoz. Csak egy példa: Brankovics Mara mindössze nyolcéves volt abban az időben, amikor a sorozat szerint Hunyadi szeretője, majd a török szultán ágyasa lett. A sztorinak határozottan jót tesz ez a ferdítés, viszont a történelmi hitelesség egyharmada azonnal borul, és világossá válik, hogy egyes szereplők jelentőségét a hatás kedvéért felnagyították, míg másokét lekicsinyítették. Ezért a Hunyadi semmiképp sem pótolhatja a történelemórákat, legfeljebb kíváncsibbá teheti a diákokat – ami természetesen komoly hozadék. 

És akkor nézzük a sokak által kifogásolt bujaságokat. A címszerepet alakító erdélyi színész, Kádár L. Gellért az első két részben úgy nekivetkőzik, mint Henry Cavill a Vajákban – a női szemek legnagyobb örömére. A férfi nézők sem maradnak kellemes látvány nélkül, de ezt a tényt jóval többen nehezményezték a közösségi hálón, és talán „odafentről“ is leszóltak. Úgyhogy a TV2 olyat tett, amire a rendszerváltás óta nem volt példa: kivágták a premierhétvégén levetített három részből a szexjeleneteket, és csinálnak egy családbarát verziót, amelyet egy héttel később ismét leadott a csatorna. 

Érdekes, hogy a brutális harci jelenetek maradhattak, kezdve azzal, hogy a kis Hunyadi Jankónak végig kell néznie, ahogy lemészárolják a szüleit. 

Aki úgy döntött, hogy március 15-én 15.30-tól családi matinét tart, este pedig, immár gyerekek nélkül megnézi a két új, vágatlan részt, az 22.00-kor állhatott fel a képernyő elől. A nagy hadvezér kalandjait csak egy híradóval, hosszú reklámblokkokkal, illetve a magyar kormány támogatásával készült, „jó hírekből“ álló társadalmi célú hirdetésekkel szakították meg. 

Tudjuk, hogy egy sorozat körülbelül a felénél indul be igazán, és mivel az utóbbi években amúgy is hozzászoktattak minket a streaming-csatornák a hasonló maratonokhoz, nekem személy szerint meg se kottyant ledarálni az első öt részt a tízrészes Hunyadiból. És nem bántam meg. Először is: a rekord-költségvetés abszolút látszik a képernyőn. Minden egyes kellék és díszletelem tökéletesen korhű, a pár pillanatra feltűnő statiszták is kifogástalan jelmezben parádéznak. Az egyéni harci jelenetek jól kidolgozottak, tégyleg top-ligás harcművészek, kaszkadőrök koreográfusok dolgoztak rajtuk. A vágók, operatőrök, profizmusa is megmutatkozik, a CGI-vel sem spóroltak. Ez világszínvonal, tényleg le a kalappal a stáb előtt.

Kifejezetten szerencsés döntés, hogy nem agyonhasznált színészeket szerződtettek a főbb szerepekre, és hogy nemzetközi szereplőgárdát verbuváltak. Nagy kár viszont, hogy a TV2-nél leszinkronizálták a produkciót, így akik az eredeti, többnyelvű verziót néznék, azoknak a késő esti műsorsáv jut a Super TV2-n, vagy a TV2 Play (aminek tartalmai sajnos csak Magyarországon érhetőek el). 

Az egyes karaktereknek lehetőségük van kibontakozni, nem papírmasé-figurák, és a rendezők (Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs) nem kényszerítették őket régies hanghordozásra, gesztusokra. 

Már a hatvan-hetven évvel ezelőtt készült filmekben is egész másképp kommunikálnak a szereplők, mint ma, és mivel fogalmunk sincs, hogyan beszéltek a 15. század emberei, a Hunyadi színészei abszolút mai dialógusokat kaptak, ami a lehető legszerencsésebb megoldás, így ugyanis a néző a lényegre, azaz a történetre koncentrálhat. 

Az intró szinte egy az egyben a Trónok harcát idézi - már-már azt várjuk, hogy a szobrok ugyanúgy a földből fognak kinőni, mint ott a várak. Ezzel talán azt jelzik az alkotók, hogy felvállalják a művészi rokonságot az amerikai sorozattal – de persze az is lehet, hogy egyszerűen csak lekoppintották ezt a trendi megoldást. 

A történet kellően izgalmas és fordulatos. A sorozat erénye, hogy nem csak Hunyadi nézőpontját, hanem az egész nemzetközi kontextust láthatjuk: képbe kerülhetünk az akkori Európa viszonyrendszereivel, kezdve onnét, hogy mi történik a török védvárnak számító szerbeknél, egészen az akkori olasz királyságig. Hunyad vára és a budai királyi udvar mellett pedig az Európát leigázni készülő török szultán, II. Murád (Murathan Muslu) háremébe is, ahol fontos szerepet kapott a mi Pecháček (Bárdos) Juditunk) is. Ő a szultán elsőszülett fiának édesanyja, aki eleinte kedveli, később viszont már vetélytársának tekinti Brankovics Marát. A tenyérbemászó Cillei Ulrik (Fekete Ernő) machinációiról rögtön beugorhat a Trónok harca Kisujja, de mellette még számos összetett vagy éppen nem teljesen fehér-fekete karaktert láthatunk, akik hol a saját malmukra próbálják hajtani a vizet, hol pedig egy nagyobb célt szolgálva próbálják a lehető legjobb pozíciókat kiharcolni maguknak.

Meglátjuk, lesznek-e további „vágott változatok“, mindenesetre a csatornánál úgy érezték, a korbácsolás, a lefejezés, a karóba húzás, a vérhasban haldoklás illetve a férfiak megvakítása és férfiasságuktól való megfosztása este nyolctól még belefér a kisiskolás besorolásba. Mentségükre szóljon: ezeket a felkavaró képeket nem mutatták végig, sok esetben csak hanghatások alapján lehetett tudni, mi történik. A tucatnyi emberi tetem mutogatása azonban így sem maradt el.

Aztán 21 órától a 12-es karika 16-osra váltott, és a képernyőn valóban elszabadult a pokol. Ha a besorolás láttán a szülők engedték, akkor a tinédzserek előtt megelevenedett az eddigi legvéresebb csata, ahol íjjal átszúrt emberi testek, levágott fejek uralták a képernyőt hosszú perceken át. Nem beszélve arról, hogy a vaskapui ütközetben halálba küldtek egy gyereket. 

Murád szultán ugyanis a másodszülött fiát, Mohamedet (Felipe Gabriel Mariano) kisgyerekként harcba vitte, mondván, így dicsőbben ér véget az élete, mintha majd a bátyja, az elsőszülött Ali ölné meg őt, amikor uralkodóvá lép elő, és a trónviszályok elkerülése miatt kötelezően likvidálnia kell fiatalabb fiútestvéreit. Mohamed azonban túléli a vaskapui ütközetet, és az ötödik rész végén édesapja karjaiban köt ki, bocsánatáért esedezve, amiért nem sikerült dicsőn meghalnia. Egyébként eléggé fura, hogy a szultán népes háremében tíz év alatt csupán két fiúgyermek fogant, de ezen már inkább ne is akadjunk fenn. Fogadjuk el inkább, hogy a Hunyadi elsősorban egy rendkívül látványos kalandfilm-sorozat, amelyben van jó pár valóban erős jelenet. 

Az én személyes kedvencem a teszetosza Albert király „hátrahagyása“ a magyar táborban, a korona elrablása, illetve a már említett vaskapui ütközet, ahol egy többszörös túlerőben lévő szultáni sereget sikerül megfutamítaniuk a cseles magyaroknak. A színészek közül eddig Nagypál Gábor a kedvencem, aki Havasalföld fejedelmét, Vlad Dracult alakítja, lehengerlően. (Bizony, belőle lett később a legendás Drakula!) 

Kíváncsian várom a folytatást.