Mészkőtáblába vésik Komárom jellegzetességeit

V. KRASZNICA MELITTA

Senkár László magyarországi kőfaragóval közösen a Klapka téren elhelyezett nagy mészkőlapba vésik Komárom jellegzetességeit, címerét. Emellett az érdeklődők a mesterség alapjaival ismerkedhetnek.

„Régi álmom, hogy megmutassuk a nagyközönségnek a kőfaragók munkáját, hiszen sajnos ez is már egy kihalófélben lévő mesterség – mondta lapunknak Ryšavý Boldizsár. – A legtöbben ma már modern gépekkel dolgoznak, vagy előre gyártott elemeket használnak. Mi itt azt alapoktól szeretnénk megmutatni, miként kell az anyaghoz hozzáállni, milyen fogásokat, technikákat alkalmazunk. Különböző mintákat, mészkő-, gránit-, márványlapokat is kiállítunk, és a látogatók is kipróbálhatják a karcolást, a vésést, de a kőragasztást, a betűfestést is.” A 2,1x1,5 méteres süttői mészkőlapra Komárom nevezetességei, legjelentősebb utcái, épületei kerülnek. A terveket Senkár Annamária és Ryšavý Boldizsár készítette. Az alapanyag kiválasztása sem véletlenszerű, hiszen régen a komáromi építmények nagy része süttői mészkőből készült; ezzel is a helyi hagyományokat szerette volna hangsúlyozni a vállalkozó. Azt egyelőre nem tudni, hová kerül a kész mű. „A projektet úgy terveztem, hogy felkeltse a polgárok érdeklődését, minden héten valami újat lássanak, ha kijönnek ide, és a tábla elhelyezésére vonatkozóan is tőlük várom az ötleteket, javaslatokat” – árulta el a kezdeményező, aki nagyon szeretné, ha követőkre találna, és más mesterségek képviselői is bemutatókat tartanának a téren, ezzel is kissé felpezsdítve az egyébként eléggé kihalt belvárost.

A „munkalap” mellett elhelyezett nagyméretű táblán a kőfaragás történetéről, fejlődéséről olvashatnak a járókelők. Egyebek mellett megtudhatják, hogy térségünkben a kőfaragást elsősorban az olasz mesterek befolyásolták, akik a 13. században érkeztek ide. A 15. századig töretlen volt a fejlődés – bizonyítják ezt a máig fennmarad várak, templomok –, majd a török uralom idején visszaszorult a kézművesség. A 17–18. században aztán a Habsburg uralkodók Bajorországból telepítettek ide mestereket, akik itt letelepedve, családot alapítva adták át tudásukat a magyar őslakosságnak. A második világháború után az iparosság elveszítette megbecsülését, a kőfaragó szakma is csak családi vállalkozásként tudott fennmaradni. Mivel fejlesztésre, gépesítésre nemigen volt lehetőség, megerősödött a szakma kézimunka jellege, és nagy hangsúlyt kapott a mesterek innovatív képessége.