Méltó tiszteletadás Bihari Jánosnak

A reformkor legnagyobb hatású muzsikusa 241 éve született és 178 éve halt meg. A dunaszerdahelyi Banyák Istvánnak, akiben a szoborállítás ötlete megfogant, nem volt szüksége különösebb apropóra, kerek évfordulóra: benne ott él Bihari, csodálatos muzsikája révén. A kiváló prímás egész Európát bejárta, és szinte nem volt olyan este, hogy ne játszotta volna Bihari valamelyik nótáját: „Amikor 1964-ben szülőfalujában, Nagyabonyban először rendezték meg a Bihari-ünnepséget, már akkor megfordult a fejemben, hogy szobrot kellene neki állítani. Akkor még fiatal prímás voltam, a megélhetésre kellett gondolnom, ritkán tartózkodtam itthon, 27 évig külföldön játszottam, nem volt rá alkalom. De nem felejtettem el, mindig azt mondtam magamban, majd ha nyugdíjas leszek. És hála Istennek, sikerült.”

Ráadásul mindössze egy év alatt, ami rekordidőnek számít, tájainkon általában ennél hosszabb idő szokott eltelni a kezdeményezés és a megvalósulás között.

„A barátommal, Farkas Jancsival naponta reggel hatkor keltünk, jártuk a Csallóközt, támogatókat kerestünk. Eleinte senki sem akarta elhinni, hogy sikerülni fog. Azt beszélték, hogy az emberek nem szeretik már a cigányzenét. Dehogyisnem szeretik, nagyon is szeretik a Csallóközben. Mindenki mellénk állt, az egész csallóközi nép, elsősorban a dunaszerdahelyi önkormányzat, Pázmány Péter polgármesterrel az élen” – mondta Banyák István. Farkas János is, aki az ismert Vontszemű-zenekar klarinétosa volt, ma pedig nyugdíjas, a szponzorokat sorolva első helyen a dunaszerdahelyi önkormányzat nagyvonalúságát említette: a támogatók közül a legnagyobb öszszeggel, 300 ezer koronával járult hozzá a szoborhoz. A Szlovák Kulturális Minisztérium, amelyet az ünnepélyen Biró Ágnes államtitkár képviselt, 50 ezer koronával támogatta a kezdeményezést.

„Sokan megkérdezték Banyák Istvántól, mi haszna van abból, hogy annyit futkos, kilincsel a szoborállítás érdekében? Haszna semmi, inkább kiadása. Sok ezer koronás telefonszámlák, megugrott benzinköltség. És lefogadnám, hogy megint töri valamiben a fejét, megint szervez majd valamit, mert nem tud ölbe tett kézzel megülni” – jegyezte meg Jana Svetlovská, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatónője, aki a pályázatok megírásában nyújtott hasznos segítséget a dunaszerdahelyi prímásnak. Banyák István valóban született szervező. Amikor a rendszerváltás után négy évvel befulladt az 1964 óta évi rendszerességgel megrendezett nagyabonyi Bihari-emlékünnepség, ő volt az, aki feltámasztotta, de előzőleg megalapította a Dunaszerdahelyi Roma Muzsikusok Társulását a cigányzene művelésére, népszerűségének növelésére és az ifjú tehetségek felkarolására. Ezt a tevékenységét jutalmazta most Bozóki András magyar kultuszminiszter. Az általa adományozott kitüntetést Kállai Katalin, a magyar kulturális minisztérium romaügyi stratégiai főtanácsosa adta át Banyák Istvánnak a szoboravatáson. Az ünnepséget a Száztagú Budapest Cigányzenekar kamarazenekara nyitotta és zárta Bihari melódiáival. Hangjaira egymás után nyíltak meg a környék bérházainak ablakai, kíváncsi fejek hajoltak ki. A rövid ízelítő után bizonyára sokan kaptak kedvet meghallgatni a méltán népszerű együttes esti koncertjét a helyi művelődési házban, mert a nézőtéren minden ülőhely foglalt volt. Itt még talán nem kell megkongatni a vészharangot a cigányzene fölött.

„Tény, hogy nincs már az a népszerűsége, mint a nyolcvanas évek közepéig volt, de bízom benne, hogy ez változni fog egy kicsit, vannak erre törekvések Magyarországon, hál’Istennek, még kormányszinten is. Mint itteni barátaimtól, ismerőseimtől hallom, Szlovákiában is történnek lépések, hogy megmaradjon ez a műfaj. Mindig voltak ilyen problémák, nemcsak most, a múlt században is, de szerencsére átvészeltük, a zene egy örök híd” – nyilatkozta bizakodva Fátyol Tivadar, a magyarországi Rádió C programigazgatója.

Az ünnepi szónokok is a cigányzene mint közös kulturális kincsünk megőrzésének fontosságát hangsúlyozták, és kifejezték azt a reményüket, hogy az ünnepség résztvevői jövőre ismét összegyűlnek a szobornál, megkoszorúzni azt. Remélhetőleg megkoszorúzzák a Bihari János életművét elemző nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevői is, mert – mint Farkas János elárulta – ennek tervét forgatja most a fejében Banyák István. Márpedig amit ő a fejébe vesz, előbb-utóbb meg is valósítja. Különösen, ha olyan nagyvonalú, minden nemes ügy iránt nyitott támogatókra talál, mint most, a Bihari-szobor esetében.