Megemlékeztek a kitelepítettekről (FOTÓK)

Mindkét helyszínen megemlékezést tartottak a városban. Először Nagymegyeren gyűltek össze a helyiek, a körforgalom melletti emlékműnél, hogy a kitelepítettekre és családtagjaikra emlékezzenek. A Csemadok helyi alapszervezete és a Nagymegyeri Városi Művelődési Központ szervezésében kultúrműsorral várták az érkezőket, majd az önkormányzat és a helyi szervezetek, intézmények vezetői elhelyezték koszorúikat a Felvidékről 1947-1948-ban deportáltak emlékműve előtt. A megemlékezésen Kolek Zsolt szólt a jelenlévőkhöz, illetve közreműködtek a Janiga József Művészeti Alapiskola pedagógusai hangszereikkel.

Vasárnap az Iqus Polgári Társulás meghívására gyűltek össze az emlékezni vágyók Izsap főterén. Itt a szavalatok után Nagy Károly, izsapi képviselő szólt a közönséghez, aki az Izsapról kitelepítettekről emlékezett meg. 

„Mára már hagyománnyá vált, hogy áprilisban, mi izsapiak is megemlékezünk a második világégés után, a forrongó Csehországba deportált lakosokról. Az 1947. január 12-én megindult deportálás során a kutatások alapján 104 izsapit toloncoltak ki szülőfalujából. A deportáltak olyan sebeket szereztek, melyeket több generáción át sem tudnak kiheverni”

 – mondta az egybegyűltek előtt Nagy Károly.

„A megemlékezésünkkel talán sikerül emlékeztetni az illetékeseket, ha ugyan közvetve is, hogy valamiről megfeledkeztek: a bocsánatkérésről. Az esemény múlt idejű, többé nem tudjuk megváltoztatni, a hozzá kötődő fájdalom azonban megszüntethető, nem szükségszerű, hogy a jövőben is megmaradjon”

 – tette hozzá. Szavaival felidézte a cseh „rabszolgapiacokat”, amivel a kitelepítetteket várták a külföldi vasútállomásokon. A földbirtokosok ugyanis ott várták, hogy elvigyék és gazdaságukban munkára fogják őket. A visszaemlékező beszámolókból kiderült, hogy voltak szerencsésebbek és sajnos szerencsétlenebbek is. Azoknak, akik hazaszöktek, sokszor nem volt hová menniük, mert otthonaikban már mások éltek. 

„A mi feladatunk emlékezni és emlékeztetni!” – hangsúlyozta Nagy.

A beszédek után két helyen koszorúztak, a „Mert mertek mertek magyarnak maradni” Simon Gyula tanítóért 2013-ban emelt táblánál, aki a hontalanság éveiben kiállt a magyar nemzetiség mellett, valamint a 2012-ben állított, az 1947-1949 között Csehországba deportált izsapi lakosok emlékhelyénél. A koszorúk elhelyezése után a TriTon zenekar műsora következett.