Kultúrát a tömegnek!

Szeretek operába járni. Beülök a vörös bársonnyal bevont székre, hallgatom, ahogy hangol a zenekar, ahogy mindenki a maga hangszerének igazát keresi. Aztán elsötétedik a nézőtér, megjelenik a karmester, beint, indul a zenevarázs. Az ember pár órára elfeledkezik a megemelt lakbérről meg a gyermek közepes bizonyítványáról. Barátnőm nemrégiben meglepett egy balettjeggyel. Csajkovszkijra, a Hattyúk tavára, nem kisebb sztárgárda, mint az orosz balett előadásában. Micsoda remek ajándék! Egész nap ennek örültem. Bányásztam elő a jegyet, hogy lássam, melyik sorban is ülök, páholy-e vagy földszinti nézőtér. Sportcsarnok? Hogy jön a klasszikus baletthez? Azt hittem, fatális tévedés, felhívtam a barátnőmet. Persze, a sportcsarnokban, hát nem nagyszerű, hogy látni fogjuk végre belülről is azt a hírneves arénát? Nyeltem egy nagyot. Masszív hokistáink illedelmesen átadják a pályát a spiccen egyensúlyozó balett-táncosoknak, akik közül csak az ügyetlenebbje csúszik majd el a jégen... Fel voltam készülve minden rosszra. De még annál is rosszabb várt. A hatalmas csarnok hideg vaslépcsői előtt fekete ruhás bodyguardok, épp csak a személyes motozástól megmenekültünk. Hideg fémfalak mindenütt, lépcső lépcső után. Ha lenéztünk, elfogott a félsz, így érezhette magát Gulliver Liliputban. Az aréna dugig, hideg van, műanyag székek a vasemeleteken. Jég helyett szőnyeg odalent, azon valami egy oldaláról nyitott doboz. Pardon, az a színpad, ezen táncolnak pazar kosztümökben a táncosok. Csak látni nem látjuk. A csarnok ovális nézőterének háromnegyede kiadva, csak a színpad mögötti rész üres. Hogy a nézők kétharmada a színpad felét sem látja a takarástól, senkit nem zavar a szervezők közül. Kérem, megvették a jegyet, egyszerre több ezren, nézzék, amit tudnak. Ha nem látják, nézzék a kivetítőn, és hallgassák a zenét. Hangszóróból. Nekünk ez így éri meg, kérem, eljövünk egyszer, leadjuk a balettet tízezer embernek, zenekart sem kell fizetnünk hozzá. Hogy Csajkovszkij talán másképp képzelte? Az ő korában még nem volt modern technika. Meg hát ő művész volt. Nekünk viszont fontos a nyereség. Meg kell, kérem, élni. Tömeget a kultúrának!