Konferencia a várostervezésről külföldi tapasztalatok alapján

Nemzetközi városfejlesztési és -rendezési konferenciát tartottak a közelmúltban Párkányban a torontói Urbanisztikai Intézet és a helyi önkormányzat szervezésében.

Ha itt most pár mondatba kell sűríteni, mi volt a rendezvény lényege, egy olyan közhelyet – mellesleg alapigazságot – kell elmondani, amit a konferencia lengyel, cseh, szlovákiai és magyarországi résztvevői eddig is tudtak: mindig ki kell kérni a lakosság véleményét. Azt azonban már a torontói szakemberektől tanulták meg, hogy miképpen kell megkérdezni az embereket. S azt is, hogy aztán újra meg kell kérdezni őket, majd újra és újra... Ha már egyszer várost, lakókörnyezetet terveznek nekik – évtizedekre. Macerás és fárasztó, de ezt nem szabad elhagyni, mert az kedvezőtlen következményekkel járhat.

A PESTERZSÉBETI PÉLDA

Az utóbbi megállapítás már Szabó Andrástól, Pesterzsébet városfejlesztési menedzserétől származik, aki közölte: jelenleg ott tartanak, hogy Pesterzsébeten semmi sem épülhet és valósulhat meg a lakosság bevonása nélkül. Sőt, a többlépcsős folyamat végeredményeként azt is elérték, hogy az önkormányzati üléseken a lakosság nem puszta díszletként van jelen. A városvezetés ugyanis komolyan vette javaslataikat, ötleteiket a rendezési és fejlesztési terv kialakításakor, s az adott körzetek, településen belüli mikroterületek igényeit, elvárásait, infrastrukturális szintjét is figyelembe véve fokról fokra közelítette egymáshoz a polgárok és az önkormányzat elképzeléseit. A demokrácia alapvető ismérveit érvényesítették a gyakorlatban: a folyamatos párbeszédet, az állandó kapcsolattartást, a stratégiai tervezés közmegegyezés alapján kialakult fontossági sorrendjét, s nem utolsó sorban a folyamatos ellenőrzést, a számonkérhetőséget is. A városfejlesztési terv megalkotásakor a civil szervezetek és a fiatalok véleményét is kikérték, és a projektumba az összes használható ötletet beépítették, hiszen a mai húsz, harmincévesek azok, akik ezt igazán meg tudják valósítani, ki tudják teljesíteni. E célból még virtuális önkormányzatot is működtetnek; ez egyfajta szellemi fórum, amely minden pesterzsébetinek teret biztosít a saját lakhelyét érintő kérdések kifejtésére. Lakossági fórumok, közvélemény-kutatások, kérdőívek segítségével érték el azt, hogy egy öt pontban megfogalmazható lakossági „vezérfonal” döntötte el a stratégiai terv irányát, amelyben a fontossági sorrend az emberek elvárásait tükrözve többször is módosult: 1. polgárbarát városi hivatal, 2. városfejlesztés, 3. gazdasági szféra, 4. oktatás-kultúra, 5. szociális ellátás. „Persze, számos olyan fórum, vitaest volt, amelyen a lakók rögtön a saját panaszaikkal hozakodtak elő, de amellett, hogy ezeket a polgármester, az illetékes szakosztályok, a rendőrség stb. bevonásával mihamarabb orvosoltuk, sikerült megértetnünk azt is, hogy ha városfejlesztési tervről van szó, akkor próbáljanak meg elvonatkoztatni és távlatokban, másokra is gondolva ötleteket adni. Miután látták, hogy értékeljük a véleményüket, egyre nagyobb kedvvel kapcsolódtak be a munkába. Például ők a közbiztonság javítását tartották a legégetőbbnek, ezért elsőként ezzel foglalkoztunk. Vagy a másik példa: polgárbarát városi hivatal. Elcsépelt, sok esetben lejáratott fogalom. Ma a pesterzsébeti önkormányzati hivatalban legfeljebb húsz perc alatt minden helyi lakos elintézheti az ügyes-bajos dolgait. Azért is, mert a lakosok javaslatai alapján átszerveztük a szakosztályokat, korszerűbbé, gyorsabbá, rugalmasabbá tettük az ügyfélfogadást. Az alkalmazottak is tudják, hogy szolgáltatást nyújtanak, s nem ücsöröghetnek órákig tétlenül” – meséli Szabó András.

Ám Pesterzsébeten sem ment mindez simán. 1995-től napjainkig tartott, amíg a torontói Urbanisztikai Intézet tanácsait követve sikerült megváltoztatni a hozzáállást és a gondolkodásmódot, amíg a gyakorlatban is működni kezdtek a demokráciát napi életté tevő eljárások. „A városfejlesztési terv például egyszer majdnem azon bukott meg, hogy az önkormányzat két legerősebb pártja összeveszett egymással. Aztán lecsillapodtak a kedélyek, és konszenzussal sikerült jóváhagyatni a már a lakosokkal is egyeztetett dokumentumot” – mondja a menedzser. A stratégiai tervet még végleges formájában is újra eljuttatták minden háztartásba, kérve, hogy azt a lakosok ismételten véleményezzék. „S mivel az emberek a magukénak érzik a tervet, azt is tudják, hogy a mindenkori költségvetést is ennek kell alárendelni” – hangsúlyozta a szakember.

A párkányi konferencián mindenkitől lehetett tanulni. Például a lengyel résztvevők olyan részelemeket is beépítettek a nemzetközi programba, amelyek a többiek figyelmét elkerülték. Azt is megbeszélték a lakosokkal, miként szeretnék elérni a hosszú távú városfejlesztési terv megvalósítását. A konferencia zlíni résztvevői például nem egy évtizedes tervre, csak egy konkrét beruházásra összpontosítottak.

A PÁRKÁNYI ELKÉPZELÉSEK

Az államfők és kormányok által jóváhagyott városfejlesztési program a jövő év végével fejeződik be, amikor „betű” szerint is az EU tagjai leszünk. Attól a pillanattól kezdve már önállóan kell dolgozni, saját pénzből. Ján Oravec, Párkány polgármestere nemcsak házigazdaként, előadóként is részt vett a konferencián. Lapunknak elmondta, Párkánynak is elkészült a 2020-ig szóló hosszú távú fejlesztési terve, amelyet szintén a torontóiak segítségével dolgoztak ki. Bár a tervet már az önkormányzat is jóváhagyta, a részletek megvalósításában számos akadály merült fel. Ilyen például a dunai korzó kiépítésének kérdése. A megkérdezett lakosok többsége mihamarabb szeretné a sétálóutcát, s ezzel függ össze az is, hogy a gépkocsi- és autóbuszforgalmat a városközpontból kiiktassák. Az egész terv három zónában valósulna meg: az első lényegében a Fő utca területe, a második rész a polgármesteri hivataltól a kikötőig húzódó terület, amely az árvízvédelmi falat is magában foglalja. A harmadik elemet az árvízvédelmi fal és a Duna közti rész jelenti. Az önkormányzaton belül megfogalmazódtak olyan vélemények is, hogy a Duna-parti résszel kellene kezdeni, viszont Ján Oravec szerint ez egyelőre a legbonyolultabb megoldás, ugyanis az a terület állami cég, a Dunai Vízgazdálkodási Vállalat tulajdona, s mielőtt építkezni kezdenének, számos, egyelőre tisztázatlan tulajdonjogi és legiszlatív problémát volna szükséges megoldani. Az sem garantált, hogy a város meg tudja őket győzni a terv kivitelezéséről. Arról már nem is beszélve, hogy Párkány elvárná: anyagilag támogassák az építkezést. Ezért is valószínűbb, hogy az említett két zónát illetően indul be hamarabb a városrendezési terv megvalósítása. A polgármester azt sem rejtette véka alá, hogy a terv megvitatásakor hiúsági szempontok is ütköztek, magyarán: voltak olyan megnyilatkozások is, amelyek dacból, személyes érdekből támadták a fejlesztési tervet. Ám Oravec leszögezte, ezen sikerült túljutniuk, és rajta nem múlik, hogy minél több lakossági fórumon vitassák meg akár a korzó ügyét is. Pozitív, építő jellegű, ugyanakkor számonkérő kritikát vár a lakosság részéről is minden fontos témában. Az előzetes felmérésekkor például az iskolásokkal, gimnazistákkal is beszélgettek Párkány távlati elképzeléseiről. „Nem tartható fenn olyan egészségtelen állapot, hogy a lakosság és a városvezetés elbeszél egymás mellett. A huszonkettes csapdája az, amikor azért nem jön el valaki a lakossági fórumra, mert úgysem hallgatják meg, s viszont: azért nem tartunk fórumot, mert úgysem jönnek el. Ez érvényes az önkormányzati ülésekre is. Kivétel nélkül mindenkinek tudatosítania kell, hogy a személyes és pártérdekek a város érdekeihez képest másodrangúak. Ez a konferencia sok olyan pozitív eredményt hozott, amelyekből okulva Párkány is mielőbb profitálhat majd” – véli a város polgármestere. A párkányi városfejlesztési tervet minden lakoshoz, szervezethez, polgári társuláshoz eljuttatják és véleményeztetik, további javaslatokat, ötleteket gyűjtenek be.